Paleontológia Alaszkában
Bennszülött értelmezésekSzerkesztés
A Quugaarpaq egy agyaras szörnyeteg a yup’ik folklórból, amely állítólag a föld alá ássa magát. A Quugaarpaq számára állítólag halálos a friss levegő, amellyel való puszta érintkezés is megkövesedést okoz. Ezek a történetek jégkorszaki ősállatok fosszíliáin alapulnak, amelyek eltemetett maradványait tavasszal Alaszka délkeleti részén néha felfedezik az üledékből kimosódva. A világ számos más őslakos kultúrája is úgy értelmezte a proboszkidák fosszíliáit, mint kolosszális, földbe ásó állatok maradványait.
Tudományos kutatásSzerkesztés
1836 óta legalább öt mamutot találtak Alaszkában. Az egyik legkorábbi 1897-ben történt, amikor mamutcsontokat találtak egy vulkanikus barlangban a St. Paul-szigeten. Ezt a helyet annyira szokatlannak tartották, hogy egyes kutatók azt a gyanút fogalmazták meg, hogy a maradványokat tréfából helyezték oda. 1850-ben egy másik jelentős paleontológiai mérföldkőhöz érkezett az államban az állam harmadidőszaki növényeiről szóló, valószínűleg első publikációval. Alaszka harmadidőszaki növényi fosszíliáit először olyan helyeken fedezték fel, mint az Alaszkai-félsziget, a Cook Inlet partvidéke és az Unga-sziget. 1902 és 1908 között több száz kréta kori növényi kövületforrást fedeztek fel. A leletek között voltak algák, Ampelopsis, tűlevelűek, szilfák, Ficus, a hepaticák nagy változatossága, babér, magnólia, tölgyek, Pinus, Platanus és mamutfenyők. A növényekkel együtt gerinctelen maradványokat is találtak. 1903-ban Awik és Eagle City között több forrásból származó harmadidőszaki növényi fosszíliákat fedeztek fel. Az 1930-as években több hosszú tudományos munka még több fényt vetett Alaszka kréta kori flórájára. Így Alaszka kréta kori növényei csak 50 évvel a harmadidőszaki flóra után kaptak komolyabb figyelmet a tudományos irodalomban. 1952-ig nem találtak több mamutmaradványt, amikor is egy részben megkövesedett mamutfogat fedeztek fel. A példány súlya 3 font és 11 uncia volt, míg a hossza 9,75 hüvelyk. A huszadik század közepén-végén a Michigani Egyetem nyári expedíciókat küldött Alaszkába, hogy kainozoikus gerincesek után kutassanak, de három sikertelen kísérlet után leállították az erőfeszítéseket.
1994-ben egy kacsacsőrű dinoszauruszt találtak egy kőfejtőben, amelyet a közép-turóni Matanuska Formációban, a Glenn Highway közelében, Anchorage-tól mintegy 150 mérföldre északkeletre, útalapanyag céljából tártak fel. Ez a “Talkeetna Mountains Hadrosaur” néven emlegetett példány volt az első társult dinoszaurusz csontváz Alaszkában, és a magashegységi dinoszauruszfosszíliák egy korábban ismeretlen forrásából származott. Ugyanezen az őszön a paleontológusok megkezdték a példány feltárását, majd 1996 nyarán további munkálatokat végeztek. Jelenleg az Alaszkai Egyetem Múzeumában található. A Talkeetna-hegyi paleontológusok meg tudták állapítani, hogy a Talkeetna-hegyi hadrosaurusz egy körülbelül 3 méter hosszú fiatal egyed volt, de a példány nem őrzött meg elég anatómiai részletet ahhoz, hogy a kutatók meg tudják állapítani, hogy hadrosauridáról vagy lambeosauridáról van-e szó.
Egy másik 1994-es felfedezést az Alaszkai Egyetem paleontológiai kutatócsoportja tette, akik a Colville folyó partján kutattak. A csapat a folyó partja mentén, egy több mint 100 méter magas sziklafal tövében talált kövületeket, de nem tudták pontosan meghatározni a pontos rétegtani eredetüket a sziklán. 1997-ben D. W. Norton és az Alaszkai Egyetem egy Ron Mancil nevű hallgatója a kövületeket a sziklafal legfelső 3 méteréig követte nyomon. 1998 és 2002 között a Természet és Tudomány Múzeuma az Alaszkai Egyetemmel együttműködve jellegzetes paleontológiai ásatásokat végzett a lelőhelyen, amely ma a Prince Creek Formáció Kikak-Tegoseak kőfejtőjeként ismert. Az ásatás során egy új dinoszaurusz-csontágyat tártak fel, amelyben egy meghatározatlan Pachyrhinosaurus faj maradványai domináltak. Az Egyesült Államok hadserege 2002-ben segítséget nyújtott a kutatóknak. A zord helyi éghajlat miatt a kőfejtő fosszíliái töredékes állapotban maradtak, ami arra kényszerítette a kutatókat, hogy változtassanak az ásatás megközelítésén. Az új megközelítés kidolgozása után a munkások 2005-ben újraindították az aktív ásatásokat, majd a 2007-es terepi szezon végén leálltak. Az anyagot a kőfejtőből az amerikai hadsereg Bell 206 Jet Ranger gépére erősített hevederrel távolították el. A fosszíliákat a Tudományos és Természeti Múzeumban őrzik.