Pathways to anaclitic and introjective depression

A depresszió többdimenziósan konceptualizálható, a fejlődési sérülékenység és fenomenológia kifejezett egyéni különbségei miatt. Blatt (Blatt, Quinlan, Chevran, McDonald, Zuroff, 1982; Blatt, Quinlan, Pilkonis, & Shea, 1995) a depresszió két altípusát validálta. Az anaklitikus depresszió túlzott interperszonális aggodalmakkal jár, beleértve a magányosság, a gyengeség, a tehetetlenség és az elhagyatottságtól való félelem érzését. Az introjektív depresszió a teljesítménnyel kapcsolatos aggodalmakat jelöli, és az önkritikára és önértékelésre való hajlam jellemzi. Jelen kutatás ezt a megkülönböztetést vizsgálta a depresszió altípusainak lehetséges eltérő kötődési mintáinak azonosításával. Feltételeztük, hogy míg a biztonságos kötődés negatívan kapcsolódik a depresszióhoz, a bizonytalan kötődés előre jelzi az anaklitikus és introjektív altípusokat, a perfekcionizmus pedig közvetíti ezt a kapcsolatot. A 245 résztvevőből álló minta kitöltötte a Depressziós Élmények Kérdőívet, a Beck Depressziós Leltárt, a Többdimenziós Perfekcionizmus Kérdőívet és a kötődés két mérőszámát. A regressziós technikák kimutatták, hogy az anaklitikus depressziót az aggodalmaskodó kötődés (mások elfogadásának keresése az alacsony önértékelés alátámasztására) jelezte előre, a társadalmilag előírt perfekcionizmus (törekvés mások magas követelményeinek való megfelelésre) pedig részben közvetítette a kapcsolatot. Az introjektív depressziót a félelemmel teli-kerülő kötődés (alacsony önértékelés és az elutasítással kapcsolatos elvárások) jelezte előre, az önorientált perfekcionizmus (önmagunk által felállított irreális normák) pedig részben közvetítő szerepet játszott. Az eredmények tovább validálják ezeket a depressziós altípusokat azáltal, hogy jelzik a különböző kötődés-perfekcionizmus útjaikat. Az eredmények összhangban vannak a kötődéselmélettel, és mind az elmélet, mind a terápia szempontjából jelentőséggel bírnak.