Peter Vilhelm Nielsen | Drybrush, akvarell, Andrew Wyeth, Hoar Frost, Olson House, Thomas Hoving

Peter V. Nielsen

Az amerikai festő, Andrew Wyeth akvarelljeit egyszerű akvarellekre és drybrushra osztja. Előfordulhat, hogy egy képet akvarellként kezd, de a folyamat során néhány festménye részben vagy egészben átváltozik az általa drybrushnak nevezett festékké. A drybrush technika egyedülállóan szép kifejezéssel bír. Inspirációt jelenthet más akvarellfestők számára, ahogyan azt a következő szövegben leírtuk.

Andrew Wyeth egy “mesemondó”. Egyetlen festményének van egy története (és ez lehet nonfiguratív festmény, bár figuratívnak tűnik, mert gondolatait és érzéseit festi bele az általa látszólag ábrázolt tárgyakba). Egyetlen festmény egy nagy történet kis részének tekinthető. A festmény: “Wood Stove” című festménye a Maine állambeli Olson-házban készült, ahol az évek során több száz festményt és tanulmányt festett, köztük a híres “Christina’s World” címűt, amely a New York-i MOMA tulajdonában van.

Andrew Wyeth tojástemperával és akvarellel egyaránt fest. Tojástempera technikája nagyon részletes, apró elemek ábrázolásával, mint például a “Christina’s World” fűmezője. Ez a tojástempera technika, egy olyan technika, ahol egy kezdeti mosáson különböző rokon vagy ellentétes színekkel szőtt pontok és vonalak struktúrája jelenik meg, amely az akvarell drybrush technikájában tükröződik.

Egy interjúban Andrew Wyeth azt mondta Thomas Hovingnak1: Száraz ecsettel dolgozom, amikor az érzelmeim elég mélyre hatolnak egy témában. Ilyenkor egy kisebb ecsettel festek, belemártom a színbe, szétterítem az ecsetet és a sörtéket, az ujjaimmal kiszorítom a nedvesség és a szín jó részét, így csak nagyon kevés festék marad. Aztán amikor a megszáradt ecsettel végigsimítok a papíron, egyszerre többféle, jól kivehető vonást tesz, és elkezdem kidolgozni a formáit annak a tárgynak, amiről szó van, amíg igazi testet nem kapnak….. A drybrush rétegről rétegre halad. Ez az, amit te egy határozott szövési folyamatnak nevezel. A száraz ecset rétegeit az akvarell széles vízfestékrétegei fölé és beleszövöd. Andrew Wyeth kurátora, Mary Landa elmondta, hogy bizonyos helyzetekben egy speciálisan előkészített ecsetet használ, amelynek hegye lefelé egy cobolyszőrből áll.

Meryman2 általánosságban ír Andrew Wyeth technikájáról: Minden akvarell olyan volt, mint egy csata, a kimenetele állandóan kétséges. Lélegzete szapora, magában beszél, a szemüveget, amit visel, festékkel fröcsköli, őrjöngve támad a papírra, az ecset végével karcolja, borotvapengével kapargatja, Kleenexszel piszkálja. Andrew Wyeth a Greenville Megyei Művészeti Múzeumnak adott interjújában3 kifejtette: Impulzivitással dolgozom. Tizenegyféle ecsetet használok, teveszőrt vagy cobolyszőrt, vagy egy régi szobafestő ecsetet. Néha bozótkefét. Félbetéptem már képeket, hogy megpróbáljak beléjük hatolni, hogy struktúrát, súlyt, formát, zamatosságot és szenvedélyt kapjak.

A Maine állambeli Rocklandben található Farnsworth Művészeti Múzeum tulajdonában van a “Wood Stove”, egy száraz ecsettel készült akvarell az Olson-házból. A festményen Christina Olson balra a konyhában, Alvaro Olson´s hintaszék (Christina testvére) pedig jobbra a képen látható. A festmény különböző módszerek keveréke.

A festményen legalább három szintről beszélhetünk:

• Nedves a nedvesre festés a “balesetekkel”, amelyek az akvarellt kifejezővé és érdekessé teszik.
• A figurák és részletek “megrajzolása” kis ecsettel.
• Száraz ecsettel, a struktúra és a színkifejezés változatosságának megteremtése céljából.

“Fakályha”, 1962, száraz ecset, papír. Ez a festmény az Olson-házban készült 1962-ben.
35 x 68 cm. Farnsworth Art Museum, © Andrew Wyeth

A “Wood Stove” különböző területein egyértelműen azonosítható a nedves-nedves technika, ahol a véletlenek fontosak. A mennyezet egy része, amely a füsttől sötét szerkezetű, és amelyet Olsonék soha nem festettek meg, wet-on-wet technikával készült. A fakályha eleje és a jobb oldali ablakban lévő árnyékoló szintén wet-on-wet technikával készült területek. Wyeth sok akvarelljén erőteljes kifejezést ad ez a hatás, és gyakran a hiány és a szorongás enyhe érzetét kelti. Különösen a Whitneyben rendezett kiállításról szóló könyv4 mutat számos példát.

A kilátás az ablakon keresztül vékony színnel, a papírról nagy visszaverődéssel van megfestve, szinte a kívülről érkező magas fényszint fizikai regisztrálásaként.

A mennyezet és az ablak redőnye nedvesből nedvesbe technikával. Részlet a “Fakályha” című képből.
A metszet tényleges mérete 9 x 20 cm

A “Wood Stove” című festmény sok száraz ecsettel történő festést tartalmaz. Ez a hintaszékben, a fakályha részleteiben, az ablakban, az ajtóban és Christina hajában látható. Ez a technika nagyon egyszerű. Andrew Wyeth fiatalon kapott édesapjától egy Albrecht Dürerről szóló könyvet, és ez a könyv nagy inspirációt jelentett számára. Az 1502-ben és 1503-ban készült “Fiatal nyúl” és “A nagy darab gyep” című festmények az Albrecht Dürer által készített drybrush festés hatását mutatják be.

Detail a drybrush festményről: “Fakályha”.
Krisztina hátoldala.
A tényleges méret 14 x 10 cm.

A “Wood Stove” című festményen több helyen is használják a Drybrush technikát, mint struktúrát és színes lenyomatot. Az ajtóban használják, hogy az időjárás által megvert és száraz felület benyomását keltse, amely valójában a ház északi oldalára néz. Használják továbbá a jobb oldalon az ablak alatt, a kéményen és a Krisztina hátoldalán, ahogy az ábrán látható. A hátoldal apró vonalakból áll, több kék színben és földszínű szürkében. Összességében egy olyan felület, amely egy erős testet fejez ki, amely egyszerre áll kontrasztban és harmóniában az Olson konyha többi elemével.

“Hoar Frost”, 1995, akvarell, papír. Száraz ecsetelésű területeket tartalmazó akvarell. Mérete: 56 x 76 cm.
Magángyűjtemény, © Andrew Wyeth.

A “Fakályha” című képet 1962-ben festették. A “Hoar Frost” egy viszonylag új festmény, amely 1995-ben készült. A művész Chadds Ford-i otthona előtti mezőket ábrázolja a fagyott talajba vájt keréknyomokkal. A festmény nagyon elnyomóan kifejező, a horizonton csodálatos kék kitöréssel. A festmény nagy része drybrush technikával készült, és jó példa a drybrush használatára a felület és a struktúra létrehozására. A metszet azt mutatja, hogy egy gyenge kék és barna mosást apró barna és kék vonalakkal fednek el, hogy a fagyott felület sugallatát hozzák létre. Nem áll szándékunkban a füvet részletesen ábrázolni, ahogy arra Venn4 rámutatott, hanem csak a mező szuggesztióját akarjuk megadni. Az “Utolsó fény” 1988 és a “Hideg tavasz” 1988 további példák a száraz ecset használatára egy felület kifejezésére különböző kapcsolódó színekkel.

Kiemelendő, hogy a tényleges festményeket tanulmányozni kell ahhoz, hogy a drybrush technikában rejlő részleteket élvezhessük. Az akvarellfestékkel készült könyvek magas színvonalúak lehetnek, de nem lehet a technikát kicsinyített méretarányban bemutatni, és nem lehet a felület textúráját elfogadható módon kifejezni.

Drybrush részlet a “Hoar Frost”-ból.
A metszet tényleges mérete 9 x 14 cm.

Ez a szöveg nagyon elválasztóan tárgyalta a különböző technikákat, de fontos felismerni, hogy Andrew Wyeths érdeklődése a technika iránt csak az a kérdés, hogy az adott mometben ki tudja-e fejezni az érzéseit és igényét. A technika mindig a vizuális élmény, nem pedig a puszta hatás szolgálatába áll.

…és még egy történet

Az olvasók számára érdekes lehet, hogy az Olson-ház látogatható. Alvaro és Christina Olson 1967-ben és 1968-ban halt meg. Az Olson-ház különböző kezekben volt, de 1991-ben a rocklandi Farnsworth Művészeti Múzeumnak adományozták, és ma a múzeum és a Wyeth Center által őrzött történelmi helyszín. A képeken a konyha és a fatűzhely látható 2002 októberében, a szerző által lefényképezve.

Fotók az Olson-ház konyhájából. Balra Christina széke, jobbra Alvaro hintaszéke látható. A bútorok másolatai.

Irodalom

1 Thomas Hoving, Two Worlds of Andrew Wyeth: Kuerners and Olsons, The Metropolitan Museum of Art, 1976.

2 Richard Meryman, Andrew Wyeth: A secret life, HarperCollins Publishers, 1996.