Linolsav, növényi olajok és gyulladás | RegTech

Bevezetés

Az amerikaiak átlagosan több mint 40 gramm (~3 evőkanál) növényi olajat fogyasztanak naponta. A növényi olajok, például a szójából, kukoricából vagy repcéből származó olajok gazdagok linolsavban (LA), egy omega-6 zsírsavban és egy esszenciális tápanyagban. Az omega-3 zsírsavak szintén esszenciális tápanyagok, amelyeket a szója-, repce- és lenmagolajokból, valamint bizonyos hidegvízi halakból, például tonhalból, lazacból és heringből nyerhetünk. Az esszenciális tápanyagok e két családjának különböző tagjai közötti kapcsolat sok kutatás és vita tárgyát képezte. Ebben a cikkben a hangsúly az LA-n lesz, amelyből az összes többi omega-6 zsírsav származhat.

A táplálékzsírok hatása a szív- és érrendszeri betegségekre (CVD) és más krónikus egészségi állapotokra már régóta fontos szempont az Egyesült Államokban és világszerte az étrendi irányelvek kidolgozásakor. Az Amerikaiaknak szóló 2010. évi étrendi iránymutatások1 azt javasolják, hogy az étrendben a telített zsírokat egyszeresen és többszörösen telítetlen zsírokkal helyettesítsék. A kormányzati és szakmai szervezetek ajánlásai között jelenleg nagy az összhang abban, hogy a többszörösen telítetlen zsírsavak (PUFA) omega-6 és omega-3 osztályai egyaránt kívánatosak, és hogy a LA, valamint az omega-3 PUFA-k fogyasztását a telített zsírsavak (SFA), a transzzsírsavak és (bizonyos esetekben) a finomított szénhidrátok helyettesítésére kell ösztönözni.

A kutatók az 1970-es évek óta tudják, hogy a linolsav (LA) csökkenti a vér koleszterinszintjét és csökkenti a szívbetegségek kockázatát. Így nem meglepő, hogy az Amerikai Szív Szövetség (AHA) nemrégiben kiadott tudományos ajánlása2 azt javasolta, hogy az omega-6 PUFA-k a teljes energia legalább 5-10%-át tegyék ki. Ezen túlmenően az Amerikai Dietetikusok Szövetségének aktuális állásfoglalása (pl, Academy of Nutrition and Dietetics) és a kanadai dietetikusok3 megjegyezték, hogy az Egyesült Államokban a National Institute of Health (NIH) National Heart Lung and Blood Institute (NHLBI)4 és az Institute of Medicine (IOM)5 által ajánlott omega-6 PUFA (elsősorban LA) beviteli tartománya az energia 5 és 10%-a között mozog.

Az étrendi LA-ra vonatkozó kedvező ajánlások következetessége ellenére jelentős figyelmet kapott az a lehetőség, hogy ez a zsírsav hozzájárul a túlzott gyulladáshoz. Az aggodalom elsődleges alapja az, hogy a nagy mennyiségű LA túlzott arachidonsav (AA) képződésre és ezt követően pro-inflammatorikus eikozanoidok (pl. prosztaglandin E2 (PGE2), leukotrién B4 (LTB4) és tromboxán A4 (TXA2)) szintézisére késztet.6-10 A megnövekedett pro-inflammatorikus eikozanoid-termelés a gyulladás más biomarkereinek (pl., interleukin-6 (IL-6), tumor nekrózis faktor-α (TNF-α), C-reaktív protein (CRP)), amelyek a szív- és érrendszeri betegségek (CVD), a rák és más krónikus betegségek fokozott előfordulási gyakoriságával hozhatók összefüggésbe. Emellett gyakran hangoztatott aggodalom az a lehetőség, hogy a magas LA-bevitel az ALA eikozapentaénsavvá (EPA) és/vagy dokozahexaénsavvá (DHA) történő megnyúlásának csökkenését eredményezi a Δ-6 deszaturázzal való verseny miatt.8,11 Ez a verseny viszont csökkentheti a gyulladáscsökkentő eikozanoidok képződését, beleértve az újonnan felfedezett resolvineket és neuroprotektineket, amelyek ezekből a hosszabb láncú omega-3 zsírsavakból származnak.12 A szakirodalom ezen a területen nagyon összetett, és számos narratív áttekintés jelent meg, amelyek különböző következtetésekre jutottak az étrendi LA lehetséges gyulladáskeltő hatásait illetően.13-17

Az hiányzott a szakterületről a randomizált, kontrollált vizsgálatok szisztematikus áttekintése, amely az étrendi LA hatását vizsgálta a gyulladás biológiai markereire egészséges felnőttek körében. Ezért 2010-ben egy kollégámmal nekiláttunk, hogy betöltsük ezt az űrt a szakirodalomban. Az angol és nem angol nyelvű szakirodalomban a MEDLINE, a Cochrane Controlled Trials Register és az EMBASE segítségével végeztünk keresést a releváns cikkek azonosítása érdekében. Tizenöt klinikai vizsgálat (hét cross-over és nyolc párhuzamos vizsgálat) felelt meg a felvételi kritériumoknak (pl. randomizált, placebo-kontrollált intervenciós vizsgálatok egészséges, egyévesnél idősebb embereken, amelyekben az LA-n kívül az egyetlen olyan zsírsav, amely a kísérleti és a kontroll étrend között lényeges különbséget mutathatott, az olajsav volt). A szisztémás gyulladás leggyakrabban jelentett biomarkere a keringő CRP volt. Meglepő módon egyik vizsgálatban sem volt jelentős hatása a különböző LA-bevitelnek a keringő CRP-re.18 Továbbá az étrendi LA nem mutatott hatást a különböző más gyulladásos biomarkerek keringő koncentrációjára, többek között: IL-6, TNF-α, ICAM-1, L-szelektin, P-szelektin, fibrinogén, PAI-1, trombocita aktivitás (fibrinogén terhelés), tPA/PAI-1 komplex, TXB2, PGE2, PGF2α. 18

Az RCT (az orvosbiológiai kutatások arany standardja) ezen eredményei mellett számos jól megtervezett megfigyeléses vizsgálat is született, amelyek az LA-bevitel és a gyulladás közötti kapcsolatot vizsgálták emberekben. Ferrucci és munkatársai19 például 1123 olasz felnőtt keresztmetszeti elemzésében megfigyelték, hogy az omega-6 PUFA teljes plazmakoncentrációja fordítottan összefügg a szérum CRP, IL-6, IL-6r, IL-1ra és TNF-α értékekkel, és párhuzamosan a teljes plazma omega-3 PUFA esetében megfigyelt összefüggésekkel. Ezenkívül Pischon és munkatársai20 megfigyelték, hogy a Health Professionals Follow-Up Study és a Nurses’ Health Study 405 egészséges férfi és 454 egészséges nő körében a legalacsonyabb gyulladásszintet azoknál az alanyoknál találták, akik a legtöbb omega-3 és omega-6 PUFA-t fogyasztották. Más megfigyeléses vizsgálatok fordított és/vagy semmilyen összefüggésről nem számoltak be a plazma- vagy étrendi LA és a krónikus gyulladás különböző markerei között.21,22 Az ilyen és más epidemiológiai vizsgálatok eredményei jól mutatják az “omega-6/omega-3 arány” mint értelmes paraméter gyengeségét. Az omega-6/omega-3 arány hiányosságainak részletesebb tárgyalása már korábban megjelent.23

A táplálékkal bevitt LA és a gyulladás közötti kapcsolatról szóló első szisztematikus áttekintéshez rendelkezésre álló adatoknak számos korlátja van. Először is, az összes RCT kis számú alanyokat vont be. A legnagyobb vizsgálatban mindössze 60 alany fejezte be a vizsgálatot. A 15 RCT közül hármat metabolikus osztályokon végeztek, ami javította az étrendi beavatkozás feletti kontrollt, de csak hat-kilenc alany vett részt benne. A második korlátot a klinikai vizsgálatokban mért különböző gyulladásbiomarkerek bizonytalan klinikai relevanciája jelenti. A kutatók gyakran több gyulladásbiomarkert mérnek abban a reményben, hogy egy vagy több közülük a klinikai kimenetel szempontjából releváns prediktív értékkel bír. Számos gyulladásos biomarkert jelentős intra- és interindividuális variabilitás jellemez. Ez a változékonyság megnehezíti a finom változások kimutatását kis mintanagyság esetén, és nem zárható ki a hamis negatív eredmények lehetősége sem. Nincs konszenzus abban, hogy melyik biomarker a legjobb, mivel mindegyiknek vannak előnyei és hátrányai, azonban a CRP vagy a fibrinogén és a CVD kockázat közötti kapcsolat meglehetősen erős.24 Az RCT-k harmadik hiányossága a viszonylag rövid időtartam. A legrövidebb vizsgálat két hét, a leghosszabb pedig 40 nap volt. Két hét körülbelül a minimálisan szükséges idő ahhoz, hogy a keringő és szöveti zsírsavak étrend által kiváltott változásai stabilizálódjanak.25 Kevésbé ismert azonban az az idő, amely ahhoz szükséges, hogy az étrendi lipidek befolyásolják a gyulladással kapcsolatos folyamatokat.

Az RCT-k és megfigyeléses vizsgálatok jelenlegi bizonyítékai alapján úgy tűnik, hogy gyakorlatilag nem állnak rendelkezésre adatok annak a hipotézisnek a támogatására, hogy az étrendben lévő LA növeli a gyulladás markereit egészséges, nem csecsemőkorú emberek körében. A rendelkezésre álló bizonyítékok korlátainak fényében azonban jelenleg nem lehet teljes mértékben elvetni a “diétás LA hajtja a gyulladást” hipotézist. Ehhez további adatokra lesz szükség nagyobb és hosszabb vizsgálatokból, aprólékos étrendi ellenőrzéssel, különböző genetikai adottságú alanyok bevonásával. Mindazonáltal e nemrégiben készült szisztematikus áttekintés eredményének bizonyos fokú megnyugvást kell nyújtania a dietetikusok és az orvosok számára a jelenlegi étrendi ajánlások tekintetében, amelyek mind az omega-3, mind az omega-6 PUFA-k optimális bevitelét hangsúlyozzák.