Aorta pszeudoaneurizma | RegTech

Forrásjelentés

Egy 72 éves, magas vérnyomásban szenvedő, vidéki Texasban élő férfi a közelmúltban kezdődött felső légúti fertőzéséről számolt be helyi orvosának. Nyolc évvel korábban, városának helyi kórházában a beteg egy infrarenalis hasi aorta aneurizma helyreállításán esett át aneurysmorrhaphyával és aorto-bi-iliacalis bypass behelyezésével. A műtét óta jól volt, annak ellenére, hogy továbbra is dohányzott. Nem volt hasi vagy hátfájása.

A felső légúti fertőzéssel kapcsolatos leleteken kívül a helyi orvos alapos fizikális vizsgálata nagy, pulzáló középhasi tömeget tárt fel. A pedális pulzusok kétoldalt épek voltak, és nem volt bizonyíték distalis embólia következményeire. Bár a betegnek alacsony fokú láza volt, amelyet valószínűleg a felső légúti fertőzés okozott, a beteg fehérvérsejtszáma normális volt, és a vértenyésztés nem mutatott kóros növekedést.

A has kontrasztanyaggal megerősített komputertomográfiás (CT) vizsgálata 8 cm-es aorta aneurizmát mutatott, amely a veseartériák kivezetésével volt egybefüggő (1. ábra). Perianeurysmás folyadékra utaló jelet nem észleltek. Az aorta pszeudoaneurizma feltételezett diagnózisát állították fel, és a beteget a további ellátás céljából intézményünkbe szállították.

1. ábra A) A komputertomográfiás (CT) felvételen, a hasüreg keresztmetszeti nézetében egy nagy aortaaneurizma (nyíl) látható, amely a veseartériák eredésével határos. Figyeljük meg különösen a bal oldali veseartéria eredetét, amely közvetlenül a pszeudoaneurizma mellett jól látható, és az ér későbbi lefutását a pszeudoaneurizma elülső oldala mentén. B) A has másik, CT-vel készült keresztmetszeti felvételén jól látható a jobb oldali veseartéria eredete és lefolyása, amely a pszeudoaneurizmából ered.

A veseartériák anatómiájának pontos meghatározására aortogramot készítettek. Az aortogram megerősítette, hogy a proximális aneurizma minden egyes veseartéria eredetével egybeesik (2. ábra). A beteget a műtőbe vitték, és az aneurizmát egy középvonalbeli hasi metszésen keresztül közelítették meg. Az összenövések mobilizálása és a máj bal oldali háromszögszalagjának szétválasztása után a rekesz jobb oldali crusát a kisebb zsákon keresztül közelítették meg. A jobb oldali rekeszizomránc felosztása (2. ábra, szaggatott vonal) lehetővé tette a supraceliacalis aorta megtekintését. Az aorta ezen szegmensének mobilizálása lehetővé tette volna a proximális kontrollt, ha az aneurizma behatolása előtt vérzés lépne fel. A distalis kontrollt a distalis protézisgraftnak a pszeudoaneurizmától való mobilizálásával értük el. Szisztémás heparin beadását követően a supraceliacalis aortát keresztbefogták, és az aneurizmaburokba úgy hatoltak be, hogy nem próbálták meg mobilizálni a pszeudoaneurizmát, így minimalizálták az embolizáció vagy a szomszédos bél sérülésének lehetőségét. A distalis graft előzetes feltárása lehetővé tette az ellenőrzést túlzott vérzés esetén az aneurizma behatolása előtt vagy után. Ebben az időszakban sejtmentőt használtak.

Az 2. ábra sematikus rajz az anatómiai viszonyokat, a supraceliacalis aorta sebészi megközelítését (szaggatott vonal) és az infrarenalis pseudoaneurysmát mutatja a veseerek eredésének közelében.

A. = artéria; IVC = vena cava inferior; Lt. = bal; Rt. = jobb; Sup. = superior

A műtéti vizsgálat megerősítette az eredeti proximális varratvonal felszakadását. A varrat áthúzódott a natív ér falán, ami pszeudoaneurizma kialakulásához vezetett (2. ábra). Úgy tűnt, hogy a natív aorta fala nem vékonyodott el az endarterectomia következtében. Az eredeti varrat túlfeszítéssel történő elhelyezése vagy az érközeg átfogásának elmulasztása azonban hasonló műtéti eredményeket eredményezett volna.

Perianeurysmás folyadék nem volt jelen. Sikeres aneurysmorrhaphia és egy infraarenalis Dacron csőgraft interpozíciós behelyezése történt (3. ábra). Miután elértük a vérzéscsillapítást, a beteg hasát rétegesen lezártuk. A posztoperatív vesefunkciós vizsgálatok eredményei normális határértékeken belül voltak. A véletlenszerű intraoperatív felügyeleti tenyészetek, valamint az eredeti protézisgraft kimetszett metszetei laboratóriumunk értékelése során nem mutattak kóros növekedést. Bár jelentős vérveszteség esetén elővigyázatosságból sejtmentőt használtunk, a bekövetkezett minimális intraoperatív vérveszteség nem igényelt sem transzfúziót, sem a sejtmentővel levett kis mennyiségű vér pótlását.

Az 3. ábra sematikus rajz a proximalis aorta és a korábban elhelyezett aortagraft közé helyezett interpozíciós protézis graft behelyezését követő posztoperatív leleteket ábrázolja.

A beteg eseménytelenül felépült. A 6. posztoperatív napon hazaengedték, mivel ambuláns volt, és normális gasztrointesztinális működés mellett képes volt elviselni a rendszeres étrendet. A műtét utáni utóvizsgálatok és a beteg beutaló orvosa és családja által adott információk nem dokumentálták a fertőzés vagy a beutalót kiváltó pulzáló hasi tömeg kiújulásának jeleit. Nem szereztünk be utólagos noninvazív vizsgálatokat vagy radiológiai értékelést.