Ankyloglossia és kezelése | RegTech

TÁRGYALÁS

Az ankiloglossia egy nem gyakori veleszületett szájüregi rendellenesség, amely nehézségeket okozhat a szoptatásban, a beszédartikulációban. Az ankyloglossia témája sok éven át ellentmondásos volt, mivel számos szakterület gyakorló orvosai nagyon eltérő nézeteket vallottak jelentőségét és kezelését illetően. Sok egyénnél az ankyloglossia tünetmentes; az állapot spontán megszűnhet, vagy az érintett egyének megtanulhatják megfelelően kompenzálni a csökkent nyelvi mobilitást. Egyes egyéneknél azonban előnyös a sebészeti beavatkozás frenotómia, frenektómia vagy frenuloplasztika a nyelvkötés miatt. A betegeket fel kell világosítani a nyelvkötés lehetséges hosszú távú hatásairól, hogy tájékozottan dönthessenek a lehetséges terápiáról. Az ankyloglossia előfordulási gyakorisága a szakirodalomban 0,1% és 10,7% között változik. Az újszülötteket vizsgáló tanulmányokban a prevalencia is magasabb (1,72% és 10,7% között), mint a gyermekeket, serdülőket vagy felnőtteket vizsgáló tanulmányokban (0,1% és 2,08% között). Feltételezhető, hogy az ankyloglossia egyes enyhébb formái a növekedéssel megszűnhetnek, ami megmagyarázza ezt az életkorhoz kötött különbséget. Van némi bizonyíték arra, hogy az ankyloglossia genetikailag átvihető kórkép lehet. Nem ismert, hogy mely genetikai komponensek szabályozzák a fenotípust és a penetranciát az érintett betegeknél. További alapkutatásokra van szükség az ankyloglossia pontos etiopatogenezisének tisztázásához. Az ankyloglossia néhány ritka szindróma, például az X-kapcsolt szájpadhasadék-szindróma, a Kindler-szindróma, a van der Woude-szindróma és az Opitz-szindróma esetében is előfordult. Mindazonáltal a legtöbb ankyloglossiát más veleszületett rendellenesség vagy betegség nélküli személyeknél figyelték meg. Beszédproblémák léphetnek fel, ha az ankyloglosszia miatt a nyelv mozgása korlátozott. Az artikulációs nehézségek nyilvánvalóak az olyan mássalhangzók és hangok esetében, mint az “s, z, t, d, l, j, zh, ch, th, dg”, és különösen nehéz az “r” gördítése. Úgy tűnt, hogy a frenum behelyezésének lokalizációja a gingiván fontos az ínyszöveti következmények szempontjából, mivel a lingualis frenulum behelyezése a papilla területén mutatta a legnagyobb összefüggést az ínyrecesszióval. A szabad nyelv fogalmát úgy definiálták, mint a nyelvhossz a lingualis frenum nyelvalapba való behelyezkedésétől a nyelv hegyéig. A szabad nyelv klinikailag elfogadható, normális tartománya nagyobb, mint 16 mm. Az ankyloglossia Kotlow értékelése alapján 4 osztályba sorolható az alábbiak szerint; I. osztály: Enyhe ankyloglossia: 12-16 mm, II. osztály: Mérsékelt ankyloglossia: 8-11 mm, III. osztály: Súlyos ankyloglossia: 3-7 mm, IV. osztály: Teljes ankyloglossia: Kevesebb, mint 3 mm.2 A III. és IV. osztályú nyelvkötés kategóriája különös figyelmet érdemel, mivel ezek súlyosan korlátozzák a nyelv mozgását. A nyelv normális mozgástartományát a következő kritériumok jelzik: A nyelv hegyének ki kell tudnia nyúlni a szájon kívülre; hasítás nélkül a nyelv hegyének könnyen kell tudnia söpörni a felső és alsó ajkakat; erőlködés nélkül, amikor a nyelv visszahúzódik, nem szabad, hogy a nyelv az elülső fogakhoz lingualis szövedékeket blansírozzon; és a lingualis frenum nem hozhat létre diasztémát az alsó középső metszőfogak között. Az ankyloglossia korlátozza a nyelv mozgásterjedelmét. A nyelv korlátozott mozgékonysága miatt az ankyloglossziás betegeknél a nyelv alacsonyan van, és előre és lefelé irányuló nyomást okoz, ami kedvez a mandibuláris prognathizmus kialakulásának a maxilláris hipofejlődéssel együtt. A fent említett hipotézis, miszerint az ankyloglossia az állkapcsok megváltozott fejlődéséhez vezet, főként egyetlen megfigyelésen és spekulatív értelmezéseken alapul, és korlátozott bizonyíték van arra, hogy a nyelvkötés társfaktort jelent a maloklúziók, különösen a III. osztályú maloklúziók kialakulásában. További vizsgálatokra, különösen ellenőrzött klinikai vizsgálatokra van szükség a malokklúzió és az ankyloglossia közötti egyértelmű összefüggés megállapításához. Ha a csecsemőnél nincs táplálkozási nehézség, akkor a legjobb lenne kivárni, mivel a frenulum természetes módon visszahúzódik az egyén növekedési folyamata során hat hónapos és hatéves kor között. A növekedés befejezése után és a csecsemőkorban is, ha az egyéneknél beszéd-, táplálkozási vagy mechanikai/szociális nehézségek jelentkeznek, sebészeti beavatkozást kell végezni. Ezért a műtétet bármely életkorban fontolóra kell venni, attól függően, hogy a páciens anamnézisében beszéd-, táplálkozási vagy mechanikai/szociális nehézségek szerepelnek. A nyelvkötések terápiájának sebészeti technikái három eljárásba sorolhatók. A frenotómia a frenulum egyszerű átvágása. A frenektómia a teljes kimetszés, azaz a teljes frenulum eltávolítása. A frenuloplasztika különböző módszereket foglal magában a nyelvkötés feloldására és az anatómiai helyzet korrekciójára. A szakirodalomban nincs elegendő bizonyíték az ankyloglossia műtéti kezelési lehetőségeivel kapcsolatban ahhoz, hogy a három fő technika közül bármelyiket előnyben részesítsük.