A zátonyra futott kő: | RegTech

DISZKURZUS

A vakbélkő, más néven “fecolith” vagy “corpolith”, meszes lerakódásokat jelent a vakbélben, és hozzájárul az akut vakbélgyulladás patogeneziséhez. Úgy határozzák meg, mint egy ≤ 1 cm-es, nagy attenuációval rendelkező területet, amely a perikekális területeken, vagy perforáció esetén a Morrison- (Douglas-) tasakban található. Az appendicolith jelenlétéről és az akut vakbélgyulladással való szoros korrelációjáról esetleírások találhatók az irodalomban. Az appendicolithot különböző modalitások alkalmazásával mutatták ki, a sima hasi röntgenfelvételtől kezdve az ultrahangvizsgálaton át a komputertomográfiáig.

Bár az appendicolithnak jelentős szerepe van az akut appendicitis patogenezisében, nem az egyedüli entitás a patogenezisben. A luminális elzáródás egyéb okait is leírták: Lymphoid hyperplasia, idegen testek, szűkületek, tumorok és Crohn-betegség. Bár az appendicolith kialakulásának patogenezise még mindig ismeretlen, számos esetleírásban olyan forrásokat említettek, mint egy lenyelt idegen test vagy az epehólyagon keresztül erodálódó, elmozdult epekő. Az appendikolitok az esetek legfeljebb 25%-ában homogén vagy laminált meszesedést jelentenek.

Az appendikolit jelenléte önmagában nem tekinthető az akut vakbélgyulladás diagnózisának, ha nincsenek perikokális gyulladásos elváltozások vagy vakbélfal-megnagyobbodás. Az akut appendicitis összes CT-jelzése közül az appendicolith(ok) jelenlétének 100%-os specificitásáról, de alacsony szenzitivitásáról (44%) számoltak be. Az irodalomban arról számoltak be, hogy az akut appendicitisben szenvedő felnőtt betegek 28%-ának és a gyermekbetegek 30%-ának van appendikolitja.

A tályog, az extraluminális gáz és az ileusz CT-leletei rendelkeznek a legnagyobb specificitással, de alacsony érzékenységgel az intraluminális appendikolit kimutatásához képest, amely alacsony érzékenységgel és specificitással rendelkezik a perforáció kimutatásában. Ezenkívül Huwart és El-Khuory és munkatársai 85 olyan felnőtt személy hasi CT-vizsgálatát vizsgálták, akiknek nem voltak ismert, a gasztrointesztinális traktushoz kapcsolódó tünetei. Azt találták, hogy 57/85 betegnél nem végeztek vakbélműtétet, de ezen alanyok 13%-ánál vakbélkő volt kimutatható. Ebből arra a következtetésre jutottak, hogy a vakbélkő jelenléte nem bír statisztikai jelentőséggel az akut vakbélgyulladás diagnózisában. Ezzel szemben Jabra és munkatársai, akik a gyermekek vakbélgyulladásának diagnózisát vizsgálták CT-vizsgálatok segítségével, arról számoltak be, hogy a vakbélkő véletlen lelet lehet egy más célból készült hasi röntgenfelvételen. Ha azonban hasi fájdalommal társul, a betegeknél 90%-os az akut vakbélgyulladás valószínűsége, amellett, hogy 50%-kal nagyobb a vakbélperforáció kockázata. Több szerző is leírta az akut appendicitis képalkotó modalitáson alapuló diagnosztikus kritériumait, azonban az appendicolitokat nem sorolták e kritériumok közé.

A diagnosztikus jelentőségén kívül az appendicolit jelenlétének jelentős terápiás megfontolásai is vannak. A kezelő sebészt előre figyelmeztetni kell rá, ha a betegnél bármilyen műtéti beavatkozásra kerül sor. Számos tanulmányban, valamint esetismertetésben leírták, hogy a kiesett appendicolitok hozzájárulnak a betegek általános morbiditásához. Kismedencei tályogok kialakulásáról számoltak be leesett appendicolitok miatt, különösen laparoszkópiás appendectomia esetén. Az eltávolítás lehetőségei közé tartozik a nyílt sebészeti megközelítés, a laparoszkópos eltávolítás és a CT-vezérelt eltávolítás.

Az appendicolit megtalálása, bár ellentmondásos, elegendő bizonyíték lehet a tünetmentes betegeknél a profilaktikus appendectomia elvégzésére, tekintettel az akut appendicitis idején bekövetkező perforáció magasabb arányára.

A jelen vizsgálatban a technikai nehézségek miatt nem csoportosítottuk a betegeket életkor szerint. Ezenkívül a végső patológiai diagnózist a korlátozott erőforrások miatt nem kaptuk meg.

Noha az appendicolith jelenléte más leletek, például megvastagodott vakbél vagy periappendicealis infiltráció hiányában nem diagnosztizálja az appendicitist, összefügghet korábbi appendicitisszel. A régi, gyógyult appendicitist meg kell különböztetni a krónikus appendicitistől; az utóbbinál a gyógyító műtét előnyös lehet.