AQUAGENIKUS VISZKETÉS: A VÍZ ALATT "HAZUDIK" | RegTech

Sir,

Az aquagenikus pruritus egy bőrbetegség, amelyet a vízzel való érintkezésre kialakuló erős viszketés jellemez, megfigyelhető bőrelváltozások nélkül. A tünetek a vízzel való érintkezés után azonnal jelentkezhetnek, és egy órán keresztül vagy hosszabb ideig is fennállhatnak. Egyes családokban az aquagenikus pruritusra való hajlam örökletesnek tűnik. Néha a primer polycythemia vagy polycythemia vera tünete lehet. Számos betegséggel is összefüggésbe hozták, mint például a juvenilis xanthogranuloma, a myelodysplasticus szindróma, a T-sejtes non-Hodgkin limfóma, a hepatitis C fertőzés, az olyan gyógyszerek, mint a bupropion és az idiopátiás hipereozinofil szindróma. Olyan mértékű pszichológiai hatást fejthet ki, hogy a fürdőzés elhagyása vagy a fürdőzéssel szembeni fóbia alakul ki. Erről az esetről azért számolunk be, mert a pszichológiai tényezők szerepet játszottak az állapot előidézésében.

Egy 38 éves nő 6 éve fennálló, túlnyomórészt a test alsó felén jelentkező viszketéssel jelentkezett fürdés után. A viszketés általában egy percen belül kezdődött és egy óra múlva visszafejlődött. A viszketést hideg víz váltotta ki, és a langyos vízben való fürdés átmeneti enyhülést hozott. A viszketéshez nem társult csalánkiütéses hólyagosodás. A beteg 5 éve nem enyhült a különböző antihisztaminok hatására. Fejfájás és mellérzékenység inkább a premenstruációs időszakban társult hozzá. A teljes vérkép, a máj- és vesefunkciós vizsgálatok a normális határértékeken belül voltak. A nőt viszketéscsillapító krémmel kezelték (mentol, kalamin és kámfor kombinációja). Tünetei másnapra javultak, de a következő napon súlyosbodtak. Mivel tünetei eltúlzottak voltak és nem reagáltak a hagyományos kezelésre, pszichiátriai szakvéleményt kértek. A pszichiáter ki tudta deríteni a néhány évvel ezelőtti többszöri házasság előtti kapcsolatfelvétel történetét, ami miatt bűntudatot érzett. A nő 7 éve volt házas. Venerofóbiát diagnosztizáltak nála, hipochondriával és súlyos depresszióval. A nemi betegségeket vizsgáló laboratórium (VDRL) tesztje, a HIV I és II antitestek negatívak voltak. Ezután kezdték el a Tab. Sertralin 50 mg és Tab. Quetiapin 200 mg-ot, és a beteg állapota javult. A beteg egyidejűleg psoralen ultraibolya A-t (PUVA) kezdett kapni, és az antihisztaminokat folytatták. A viszketést vizuális analóg skálán mértük a kezelés előtt és néhány nappal a kezelés után, és a beteg jelentős javulást mutatott. A beteget PUVASOL és antidepresszánsok mellett elbocsátották. Az utánkövetéskor a tünetei enyhültek.

Az aquagenikus pruritus mind a betegek, mind a kezelőorvos számára kínzó állapot. Az aquagenikus pruritus pontos patogenezise ismeretlen. Greaves és munkatársai szerint farmakológiai vizsgálatok kimutatták, hogy az aquagenikus pruritus a bőrben az acetilkolin helyi felszabadulásával, a hízósejtek degranulációjával és emelkedett vérhisztamin-koncentrációval, valamint a bőr fokozott fibrinolitikus aktivitásával jár, mind a vízzel való érintkezés előtt, mind azt követően, ami magyarázhatja a savóképződés hiányát ebben az állapotban. A hideg széles körben elismert oka a hízósejtek degranulációjának, akár a bőrben, akár a tüdőben, akár máshol, ami erős tényező lehet ebben az állapotban.

Változatos terápiás módszerekkel próbálkoztak a viszketés enyhítésére. Az antihisztaminok a kezelés fő támaszai. Greaves és munkatársai megfigyelték, hogy a H1 antihisztamin H2 antihisztaminnal vagy anélkül hatékony volt ebben a betegségben. A helyi hyoscin szintén hatékonynak bizonyult a viszketés enyhítésében. Wolf és munkatársai arról számoltak be, hogy a fürdővízhez adott nátrium-bikarbonát is hasznos lehet. Koh és munkatársai arról számoltak be, hogy az UVB-fototerápia a PUVA-terápiával együtt hatásosnak bizonyult ebben az állapotban. Ingber és munkatársai egy rezisztens esetet naltrexonnal kezeltek.

A pszichológiai aspektus, mint az aquagenikus pruritus oka, mindeddig feltáratlan. A bűntudat egy kognitív vagy érzelmi élmény, amely akkor jelentkezik, amikor az ember felismeri vagy elhiszi, hogy megsértett egy erkölcsi normát, és felelős ezért a jogsértésért. Páciensünknek házasság előtti kapcsolatai voltak, ami miatt bűntudatot érzett. Sigmond Freud szerint “a bűntudat hangosan hallatja magát a tudatban, ami az önbüntetés különféle formáit, az “erkölcsi mazochizmust” eredményezi”. Az aquagenikus pruritus a depressziós zavar szomatikus megnyilvánulása lehetett, amely a kezelés hatására javult.

Ezt az esetet elsősorban azért közöljük, hogy rávilágítsunk arra a tényre, hogy a pszichés zavarok ismert klinikai entitásra erősen utaló jellemzőkkel jelentkezhetnek.