Biofotonok mint szubtilis energiahordozók | RegTech

Biofotonok

A biolumineszcenciát az élő szervezetek, például a szentjánosbogarak termelik, és ez nem keverendő össze a biofotonokkal. A biolumineszcencia ezekben a szervezetekben specifikus biokémiai anyagok jelenlétének köszönhetően jön létre. Az élénk színek, amelyek ezekből az élőlényekből áradnak, a zsákmányállatok vonzására vagy a fajok szaporítására szolgálnak. Ezek a biokémiai anyagok nem minden szervezetben állnak rendelkezésre (például az emberben sem). Ezért a biolumineszcencia csak egyes fajoknál figyelhető meg. A biofotonok viszont olyan fényrészecskék, amelyek a szervezetben keletkeznek, és a testfelületről folyamatosan kisugároznak. Ezek a spontán kibocsátások feltehetően az energia-anyagcsere-folyamatok következtében keletkező szabad gyökökkel hozhatók összefüggésbe. Mivel ezek a dinamikus anyagcsere-folyamatok a legtöbb élő rendszerben közösek, valószínűleg minden élőlényben keletkeznek biofotonok. Továbbá ezek a fénykibocsátások rendkívül gyengék, ezért szabad szemmel nem észlelhetők. A biofotonok kimutatásához speciális fotonszámlálókra van szükség, amelyek érzékenyek arra, hogy akár egyetlen fotont is érzékeljenek a környezetben.

Az egyik kísérletben fotomultiplier csöveket használtak egy töltéscsatolt kamerával együtt. A bőrt ultraibolya sugárzásnak vagy cigarettafüstnek való kitettség formájában érő bármilyen stressz fokozza a biofotonok kibocsátását, míg aszkorbinsav vagy antioxidáns oldatok helyi alkalmazása csökkenti az ilyen sugárzást. Úgy gondolják, hogy a spontán ultragyenge fotonemisszió vizsgálatát fel lehetne használni az emberi öregedés értékelésére, valamint az emberben zajló oxidatív folyamatok meghatározására.

Tudott továbbá, hogy a meditáció gyakorlása után a test biofoton-kibocsátása csökken; ez a meditáló alanyoknál a szabad gyökök csökkenésének tudható be. A kommunikáció és a kontroll két szükséges tevékenység a sejteken belül és a sejtek között a homeosztázis fenntartásához. Normális esetben úgy gondoljuk, hogy mindkét funkciót biokémiai és neurológiai eszközökkel érjük el. Most úgy gondolják, hogy a koherens fényforrás egy másik kar, amelyen keresztül mind az irányítás, mind a kommunikáció megvalósul. Ez különösen igaz lehet a szervezeten belüli nagy hatótávolságú kommunikációra.

A koherens biofotonokat mint vezérlőjelet az akupunktúra elméletben is javasolják. A koherencia olyan tulajdonság, amikor a jelek fázisai pontosan kapcsolódnak egymáshoz, mint a lézerben, ami a lézersugár egyedi tulajdonságait adja. Ezen a ponton csábító a biofotonokra úgy gondolni, mint a hagyományos kínai orvoslásban modellezett Qi energiával vagy az Ayurveda és a jóga pránájával egyenértékűre. Ezt a következtetést azonban még túl korai lenne levonni. Talán dinamikus csere zajlik a Qi/prána és a biofotonok között; a testben lévő fotonok a maguk részéről részt vesznek a biokommunikációban és a jelátvitelben. Mivel a biofotonok is oxidatív folyamatok eredményei, az oxidatív folyamatok, a biofotonok és a Qi energia között összetett összefüggés lehet.