Post navigation

Kerr, Wyllie és Currie 45 évvel ezelőtt a British Journal of Cancer című folyóiratban megjelent mérföldkőnek számító tanulmányukban egy olyan jelenségről számoltak be, amelyet “ellenőrzött sejteltávolításként” írtak le. Azt javasolták, hogy nevezzük el “apoptózisnak”, és a kifejezést egy lábjegyzetben a következőképpen magyarázták:

A görögben az “apoptózis” (ἁπόπτωσισ) szót a virágok szirmainak vagy a fák leveleinek “lehullására” vagy “lehullására” használják. A származás egyértelmű bemutatása érdekében javasoljuk, hogy a hangsúly az utolsó előtti szótagon legyen, a szó második felét pedig úgy ejtsük, mint a “ptózis”-t (a “p” néma), amely ugyanabból a “leesni” gyökből származik, és már a felső szemhéj lelógásának leírására is használják.

Ez a kijelentés két helyesírási hibát és egy téves feltételezést tartalmaz. Az első hiba az alfa feletti lélegzetvételben van. Minden görög szót, amely magánhangzóval vagy ρ (rho) betűvel kezdődik, a πνεῦμα nevű diakritikus jellel, a lélegzetvétellel jelölnek, hogy jelezzék az aspiráció jelenlétét vagy hiányát. Például a ἀμάραντος, el nem múló, a kezdő alfa fölött egy sima lélegzetvétel (mint egy vessző) van, és amarantosnak ejtik, innen ered az “amarant”, a mesebeli, soha el nem múló virág, a halhatatlanság jelképe. Ezzel szemben a ἁμαρτία, a kudarc, durva lélegzetvételű (mint egy fordított aposztróf) a kezdeti alfa felett, és hamartia, innen a “hamartoma”. Kerr et al. a sima helyett durva légzést használt. Másodszor, a szó végén lévő szigmát a közönséges szigmától, σ-tól eltérő szimbólummal, ς-vel írták; Kerr et al. a közönséges szigmát használta az utolsó helyen. A görög szó nem ἁπόπτωσισ, hanem ἀπόπτωσις.”

A lábjegyzetben szereplő téves feltételezés abban áll, hogy azt javasolja, hogy az “apoptosis” szó második p-je néma legyen. Ez két okból is helytelen. Először is, a görögök a πτῶσις elején lévő π-t ejtették. Másodszor, bár a “ptosis”-t az angolban néma p-vel ejtik, a p hangzik, amikor a ptosis utótag, mint a blepharoptosis, metemptosis, nephroptosis, proctoptosis, proptosis és visceroptosis esetében. Az “apoptosis” szóra az Oxford English Dictionary, amely a nemzetközi fonetikai ábécét használja, a /ˌapɒpˈtəʊsᵻs/ kiejtést ajánlja.

A PET indoeurópai gyök jelentése rohanás (προπέτῶς, indulatosan vagy ingerülten) vagy repülés (mint egy pterodactyl vagy archaeopteryx). A versenyzők a győzelemért rohannak, az impetigo pedig a bőrön keresztül rohan. A görög ποτᾰμός rohanó folyó, amelyben láthatunk vízilovat, folyami lovat, bár nem Mezopotámiában, amely két folyó, a Tigris és az Eufrátesz között fekszik, és Oxfordban a Cherwell folyó felső és alsó szintje között.

Mert ami felmegy, annak le kell jönnie, a PET görög származéka, a reduplikált πίπτειν szó szerint és átvitt értelemben is meredeken zuhanást jelentett; a πτῶσις esést vagy szerencsétlenséget vagy a kifejezések elrendezését jelentette egy szillogizmusban; a πτωμισμός a zuhanó betegséget, epilepsziát; a πτῶμα pedig a leesett testet, hullát. A ptomain, az állati szövetek rothadásával képződő aminok bármelyik csoportja (pl. kadaverin), állítólag ételmérgezéssel megölhetett.

A p f-re változik, ahogy a pater apává válik, a PET tollat (görög πτερόν) és páfrányt (πτερίς) nemzett. Az ólatin petna szóból származott a penna, toll, amiből a pennon és a pennant (fecskefarkú zászlók) és a toll, a madártollból készült íróeszköz származik. A pinna a latinban nemcsak tollat jelentett, hanem uszony vagy lebeny is, mint a fül füle.”

Az apoptózisról szóló cikk megjelenése óta több mint 16 000 alkalommal idézték (ábra). Az első kommentár, egy szerkesztőségi cikk a The Lancetben három hónapon belül jelent meg. Névtelen szerzője úgy vélte, hogy a jelenség “bizonyára új kísérletekre serkentő ötleteket fog adni olyan területeken, mint az ontogenezis, teratogenezis, karcinogenezis és tumorregresszió”, de a folyamat, úgy vélte, nem biztos, hogy ellenőrizhető, és bírálta a kitalált kifejezést: “A legtöbb virágnál az első sziromlevél lehullását hamarosan követi az utolsó lehullása, a lombhullató növényeknél pedig az első levelek lehullása azt jelzi, hogy hamarosan tömeges őszi nekrózis következik. A kifejezés tehát etimológiailag nem egészen helyes”. Akárhogy is van, az “apoptózis” megragadt.”

A klasszikus görögben a ἀπόπτωσις nyelvtani értelemben vett esést is jelentett – deklináció, esetek és esetvégződések rendszere. Néhány évvel ezelőtt egy akadémikusokból álló vendégcsoport elnöke, akinek az volt a feladata, hogy a tanítási készségeinket vizsgálja, a nap végén nagyképűen közölte velünk, hogy szabadon hazamehetünk, és mivel oxfordi akadémikusok vagyunk, feltételezte, hogy az estét “latin főnevek ragozásával” fogjuk tölteni. Az igéket konjugáljuk, a főneveket deklináljuk. Egy kolléga megsúgta nekem, hogy szerinte ő inkább hazamegy, és a feleségét konjugálja.”

Felső panel: Kerr et al. 1972-es tanulmányának idézettségi száma évről évre (forrás: Google Scholar); az érdeklődés csak 1990 körül kezdett növekedni, bár a tanulmány addigra már közel 400 idézést gyűjtött, így már azelőtt idézettségi klasszikusnak számított, hogy igazán beindult volna.

Az alsó panel: A PubMedben az “apoptosis” alatt indexelt publikációk száma; a publikációk száma messze meghaladta az idézések számát, különösen 2000 óta, amikor az idézések száma csökkenni kezdett, mint a hulló falevelek, mivel a fogalom magától értetődővé vált.