Postprandiális lúgos árapály: Létezik-e?

Abstract

A gyomorsav-szekréciót kompenzáló lúgos árapály fogalma felveti a gyomorsav-szekréció indirekt mérésének lehetőségét. E vizsgálat célja annak meghatározása volt, hogy a vese- és légzésfunkció posztprandiális változásai felhasználhatók-e a gyomorsavszekréció értékelésére egészséges felnőtteknél. Az önkéntesek három standard (alacsony, közepes vagy magas fehérjetartalmú) reggeli egyikét fogyasztották külön napokon. A magas fehérjetartalmú étkezés után 2 órával a vizeletsav-kibocsátás csökkenését figyelték meg, de a közepes vagy alacsony fehérjetartalmú étkezés után nem. A koplaló alanyoknál a vizeletsav-kibocsátás hasonló csökkenése volt megfigyelhető 2 óra alatt. A 150 mg b.i.d. ranitidinnel történő előkezelés nem volt hatással az alap- vagy a posztprandiális vizeletsav-kibocsátásra. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a vizeletsav-kibocsátás változásai nem függnek össze az ételre adott gyomorszekréciós válasszal. Egy külön vizsgálatban a napi 20 mg omeprazollal történő kezelésnek nem volt hatása a posztprandiális légzésfunkcióra (percventilláció; kevert kilégzett CO2; a CO2 légzéscsere percvolumen aránya; vénás vér pH, pCO2 vagy bikarbonát; és a légzés végi CO2). Így nem tudtunk kimutatni egy standard reggeli utáni légzési lúgos árhullámot. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a gyomorsav-kiválasztás bármilyen légzőszervi vagy vizeletkompenzációja túl kicsi ahhoz, hogy fiziológiai vagy klinikai jelentősége legyen.