Premium Content

Nincs olyan kérdés, amelyben a daily fantasy baseball közösség kegyetlenebbül megosztott lenne, mint az ütőjátékos kontra dobó (BvP) adatok tanulmányozásának hatékonysága. A BvP hívei azzal érvelnek, hogy bizonyos ütők egyszerűen jobban fognak ütni bizonyos dobók mellett, ezért nagyon fontos, hogy ezt figyelembe vegyük. És azok számára, akik játszottak baseballt, a legtöbben egyetértenek abban, hogy valóban úgy tűnik, hogy bizonyos dobók kezéből jobban látják a labdát.

Akik ellenzik a BvP használatát, azzal érvelnek, hogy a statisztikák egyszerűen nem értelmezhetőek. A baseballban olyan nagy a szórás rövid idő alatt, hogy nem tűnik okos dolognak 10 vagy akár 20 ütésből származó eredményeknek nagy jelentőséget tulajdonítani.

Az érvelés mindkét oldalán megtalálom magam; bár valóban úgy gondolom, hogy bizonyos ütők természetszerűleg jobban találják el az egyik dobót, mint a másikat (függetlenül a dobók relatív erősségétől), mégsem hiszem, hogy a BvP a legtöbb esetben értelmes lenne. Vessünk egy mélyebb pillantást.

Egy kis minta

A BvP-vel kapcsolatos nézeteim nagyjából ugyanazok, mint a sérülésveszélyességgel kapcsolatosak. Azt várnánk, hogy egyes játékosok csak genetikailag nagyobb valószínűséggel sérülnek meg, mint mások (vagy tovább tart a gyógyulásuk, ha megsérülnek)? Természetesen. Soha nem várhatnánk el, hogy mindenki teste ugyanúgy reagáljon a különböző stresszhatásokra.

Azzal azonban problémába ütközünk, ha a múltbeli sérüléseket próbáljuk felhasználni a jövőbeli sérülések előrejelzésére. A sérülések olyan alacsony gyakoriságú események, hogy hosszú időbe telik, mire meggyőzően kijelenthetjük, hogy egy adott sérülés nem csupán a variancia eredménye. Egy játékost sérülésveszélyesnek bélyegezni egyetlen sérülés, vagy akár egy pár sérülés után olyan, mintha azt mondanánk, hogy az a játékos a jobb játékos, aki egyetlen leosztást nyer egy heads-up pókermeccsen. Lehet, hogy az, lehet, hogy nem, de az egyetlen leosztásban – vagy egyetlen sérülésben – benne rejlő véletlenszerűség olyan nagy, hogy sem így, sem úgy nem állíthatjuk.

A BvP-adatok szinte mindig ugyanezzel a problémával küzdenek. Az MLB egy adott játéknapján lehet, hogy csak egy maroknyi olyan játékost találsz, akiknek több mint, mondjuk, 20 ütésük van egy bizonyos dobó ellen. Még ennyi próbálkozás esetén sem mondhatjuk, hogy valaki, aki .400-at üt, valóban jól “látja a dobót”; minden valószínűség szerint csak szerencséje volt. Most nézzünk meg egy még kisebb gyakoriságú statisztikát, például a hazafutásokat. Ahhoz, hogy megtudjuk, hogy egy adott ütő nagyobb százalékban fog-e hazafutásokat ütni “A” dobótól, mint “B” dobótól, olyan ütések mintájára lenne szükségünk, amelyeket egyszerűen soha nem látunk.

Ismétlem, nem csak azzal foglalkozunk, hogy az ütők jobban vagy rosszabbul illeszkednek-e bizonyos dobókhoz – valahogyan tudjuk, hogy ez a helyzet -, hanem azzal is, hogy a múltbeli adatokat felhasználhatjuk-e a jövőbeli események előrejelzésére. Szinte minden esetben közel sem rendelkezünk elég nagy mintával ahhoz, hogy bízzunk abban, hogy a számok értelmesek.

Extrémebb eredmények

A kevés esetek egyike, amikor indokolt lehet a BvP-t vizsgálni, az, amikor az eredmények (nagyon) szélsőségesek. Ha egy ütőjátékos karrierje során egy dobó ellen 10 a 20-hoz áll, még ez a siker is könnyen lehet a véletlenszerűség mellékterméke. Ha azonban valami olyasmit látunk, mint 16-ból 20-at négy hazafutással – ami valóban ritkán fordul elő -, akkor közeledünk ahhoz a ponthoz, ahol a siker olyan drámai, hogy a mintának nem kell olyan nagynak lennie ahhoz, hogy a számokban bízni lehessen.

A BvP használata a dobóknál

A másik helyzet, amikor a BvP-nek egy kicsit több értéke lehet, az a dobók vizsgálata egy adott felállás ellen. Amikor egyéni ütő BvP-vel foglalkozunk, alapvetően azt mondjuk, hogy “Van egy kis esély arra, hogy ez nem a variancia miatt van, de egyszerűen nem tudjuk”. A dobóknál ezek a kis valószínűségek összeadódhatnak.

Amikor egy dobó pályafutása során egy ütőt 2-for-10-re kényszerített, ennek az információnak kevés jelentősége van. Ha azonban egy egész csapatot arra kényszerített, hogy 15-öt az 130-ért dobjon, akkor nagyobb az esélye annak, hogy ezek a számok nem csak a variancia eredménye. Ismétlem, ez egy ritka helyzet, amely nem minden nap bukkan fel.

Going Against the Grain

A BvP utolsó felhasználási módja valójában az, hogy használjuk, és tegyük az ellenkezőjét. Akár hasznos a BvP, akár nem, tudjuk, hogy sokan használják. A BvP tanulmányozásával tisztességes képet kaphatsz a játékosok használatáról egy adott napon.

Még ha a BvP-adatok kissé tükrözik is a valós élet jelenségét, akkor is lehet érték, ha a versenyeken a tisztességes BvP-számokkal rendelkező ütőket elhalványítod, mert így egyedi felállást tudsz felállítani. Az a kis előny, ami a BvP hangsúlyozásából származhat (vagy nem), ellensúlyozható azzal, ha megérted, hogy a közönség hol van olyan magasan egy játékoson, ahol valószínűleg nem kellene.

Káros lehet?

Végezetül szeretném megemlíteni, hogy a BvP valószínűleg nem csak ritka eseteket kivéve nem képvisel túl nagy értéket, de az erős hangsúlyozása akár árthat is. Az első módja annak, hogy árthat, ha be van árazva egy játékos fizetésébe. Ez azt jelenti, hogy ha az oldal, amelyen játszol, legalább részben figyelembe veszi a BvP-t a fizetésekben, akkor olyan helyzet áll elő, amikor olyan statisztikáért fizetsz, amely valószínűleg nem fog segíteni a jobb teljesítményedben. Ebben az esetben a legjobb forgatókönyv az, hogy a BvP-adatok nem segítenek neked, még akkor sem, ha számítanak.

A második módja annak, hogy a BvP tanulmányozása árthat neked, az, hogy egyszerűen időbe telik. Nincs végtelen mennyiségű időnk a napi fantázia kutatására, különösen egy olyan igazi napi sportágban, mint a baseball. Még ha a BvP használata nem is árt a végső pontszámodnak, akkor is értékes kutatási időt vesz el, amit egy jobban előrejelző metrika elemzésével tölthetnél.