Pszichológia Ma

Az olyan zsarnokoknak, mint Joszif Sztálin, Adolf Hitler és Szaddám Huszein általánosan tulajdonított pszichológiai tulajdonságok gyakran tartalmazzák azokat, amelyeket a sötét triász gyűjtőfogalma alá sorolnak. A vonások e konstellációja a nárcizmus, a machiavellizmus és a pszichopátia elemeit tartalmazza. A pszichopátia gyakran az első, amit az emberek figyelembe vesznek, amikor megpróbálják megérteni a zsarnokok cselekedeteit és szemléletét, és amikor megpróbálják értelmezni a zsarnokok által okozott szenvedést.

Az Amerikai Pszichiátriai Társaság Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének legújabb kiadása, a DSM-5 szerint a pszichopátia az antiszociális személyiségzavar másik megnevezése. Ennek a rendellenességnek (amelyet a DSM-5 szerzői a szociopátiával egyenértékűnek tartanak) a prevalenciája 0,2 és 3,3 százalék között mozog.

A pszichopátia természetéről még mindig sokat kell tanulnunk, jól jelzi az a zűrzavar, amely a különböző emberek által erre a rendellenességre vagy személyiségtípusra alkalmazott címkék körül kialakult, attól függően, hogy milyen nézetet vallunk a természetéről. A pszichopátia szakértő, Dr. Robert Hare azt állítja, hogy a legtöbb antiszociális személyiségzavarban szenvedő egyén nem pszichopata. Hare és más akadémiai kutatók szerint a pszichopata egyéneknek olyan alapvető jellemzőik vannak, amelyek nem szerepelnek az antiszociális személyiségzavar jelenlegi diagnosztikai kritériumaiban, beleértve az empátia hiányát. A pszichopátia előfordulási arányát körülbelül 1 százalékra becsülik.

A 20. század elején a “pszichopata” szó nemcsak a lelkiismeret nélküli személyeket írta le, hanem olyanokat is, akiknek további mentális vagy személyiségzavarai voltak, például gyengeelméjűség és depresszió. Ma már a kifejezés jelentései sokkal kifinomultabbak.

“A pszichopátia egy fejlődési rendellenesség, amelyet érzelmi hiányosságok és az antiszociális viselkedés fokozott kockázata jellemez” – magyarázta R. James R. Blair, Ph.D. “Psychopathy: cognitive and neural dysfunction” című cikkében a Dialogues in Clinical Neuroscience című folyóiratban. “Nem egyenértékű az antiszociális személyiségzavar diagnózissal, amely csak az antiszociális viselkedés fokozott kockázatára koncentrál, és nem egy konkrét okra – azaz az érzelmi deficitet alkotó csökkent empátiára és bűntudatra -.”

Egyes mentális egészségügyi szolgáltatók az antiszociális személyiségzavarra utalva a szociopátia szót használják. Mások a szociopátiát a pszichopátiától valamilyen módon eltérő állapot leírására használják. A szociopata címke több okból is elég szilárdan megvetette a lábát ahhoz, hogy zavart keltsen a pszichiátriában és az igazságügyi pszichológiában, amely még mindig küzd az elfogadott definíciókért. Az egyik ok, amiért a “szociopata” címke megmaradt a “pszichopata” címke mellett, az, hogy az Amerikai Pszichiátriai Társaság 1952-től 1968-ig a szociopata személyiségzavar diagnózist használta.

A “szociopata” kifejezés részben azért vált népszerűvé az 1930-as évektől kezdve, mert azt a benyomást kelti, hogy az antiszociális tünetek inkább társadalmi hatásokra vezethetők vissza, mint biológiaiakra. (Korábban a bűnözői viselkedésben a társadalmi hatásokat fontosabbnak tartották, mint a biológiai hatásokat. Ma a legnépszerűbb magyarázat az, hogy mindkét hatás hozzájárulhat a bűnözői viselkedéshez, és nagy valószínűséggel a pszichopata viselkedés kialakulásához is).

A szociopata és pszichopata kifejezések fennmaradása azt tükrözi, hogy jobban meg kell érteni a pszichopata személyiségek altípusait. Egyesek a szociopata személyeket “álpszichopatáknak” tartják, vagy a pszichopátia egy altípusának, amely kevésbé súlyos pszichopátiás vonásokkal rendelkezik, mint a “keményebb” pszichopaták.

A szociopata szó használata lenne továbbá az egyik módja annak, hogy elkerüljük a pszichotikus (amely egy személyt jogilag elmebeteggé tesz) és a pszichopata (amely egy személyt jogilag épelméjűvé tesz) közötti keveredést. Sajnos nincs általános egyetértés abban, hogy a szociopata címke tükrözi ezeket a különbségeket. Az akadémiai kutatók, sok klinikussal ellentétben, szinte kizárólag a pszichopátia kifejezést részesítik előnyben.

A szociopata vallomásai szerzője, M. E. Thomas úgy döntött, hogy szociopataként írja le magát. Thomasnak nincs sok türelme a pszichológusokhoz, akik, mint mondja, “a végtelenségig civakodnak a szociopátia pszichológiai besorolásán”. De talán mégis meg kellene tennie, ha egy kicsit jobban meg akarja érteni önmagát. Jennifer Skeem, Ph.D., az egyik pszichológus, akit Thomas idéz a Biographile “Little Do We Know: 5 Myths About Sociopathy, Debunked” című írásában, társszerzője volt egy tanulmánynak, amelyben azt mondta: “…magának a pszichopátiának a meghatározása – mi az, mi nem az – a pszichológiai tudomány egyik legalapvetőbb kérdése.”

A rovat egy változata eredetileg a “Biographile, Discover the World Through Biography and Memoir” weboldalon jelent meg. A Gyilkos elmék című könyvből készült: Exploring the Criminal Psychopathic Brain: Neurological Imaging and the Manifestation of Evil by Dean A. Haycock.