Részben ázsiai-amerikai, teljesen zsidó?

Ötéves voltam, amikor anyám megfenyegetett, hogy elajándékoz Connie Chung újságírónak.

Chung és férje, Maury Povich éppen akkor jelentették be, hogy örökbe akarnak fogadni egy félig kínai, félig zsidó gyermeket. Erre anyám, aki a nappalinkban nézte a tévét, kétszer is felkapta a fejét. A képernyőre nézett. Aztán rám nézett, a félig kínai, félig zsidó, teljesen rosszul viselkedő lányára. “Mit szólnál ahhoz a nőhöz?” – kérdezte.

Ekkor döbbentem rá egy megdöbbentő felismerésre: Különleges voltam. Nem úgy különleges, ahogy mindenki gyerekei különlegesek – úgy értem, tényleg különleges. Én, a pufók kínai pofikámmal és göndör zsidó hajammal, egy egyedi hópehely voltam, Dávid csillag alakú, matcha zöld tea porral megporozva.

“Különleges vagyok!” Jelentettem ki. “Híres emberek akarnak örökbe fogadni!”

Mama úgy forgatta a szemét, mintha azt mondaná: “Jaj, jaj!”

Csak később tudtam meg az igazságot: nem mindenki volt olyan izgatott az örökségem miatt, mint én. A probléma főleg a zsidó oldalon volt. Ahogy felnőttem, a zsidó származásom bejelentése gyakran olyan érzés volt, mintha “kölcsönzött igazolványokkal próbálnék átlépni egy határt”, Joan Didion szavaival élve. “De hát nem is nézel ki zsidónak!” – jött a hitetlenkedő válasz. Néhányan még arra is utaltak, hogy az az egyesülés, amelyből én származom, nem más, mint fenyegetés a zsidó népre nézve – hogy én vagyok az, ami a mai zsidósággal nem stimmel.

Ez a nézet, mint kiderült, ősi. “Ne menj férjhez (nem-zsidókhoz), ne add a lányodat a fiuknak … mert el fogja téveszteni a fiadat tőlem, és idegen isteneket fognak szolgálni” – áll az 5. Mózes 5. könyvében. Több ezer évvel később még mindig sokan osztják ezt a véleményt.”

“A vegyesházasság komoly aggodalomra ad okot” – mondta nekem nemrég Steven Cohen, a Hebrew Union College professzora. “Gyengíti a zsidó elkötelezettséget, és csökkenti a magukat zsidónak vallók számát.”

Cohen arra a tényre utalt, hogy a vegyes házasságban élő zsidók gyermekei általában kevésbé vallásos zsidók, mint azok, akik két zsidó szülőktől születnek, amint azt a Pew Research Center 2013-as Portrait of Jewish Americans című tanulmánya megállapította. De van egy másik nézőpont is. Bár lehet, hogy kevésbé vallásosak, egyre több vegyes származású zsidó választja a zsidó identitást. A megkérdezett vegyes házasságban élő szülők felnőtt gyermekeinek 59 százaléka vallotta magát zsidónak.

Kóser vagy sem, semmi sem változtat azon a tényen, hogy a vegyes házasságok megtörténnek. A Pew jelentése szerint 2005 óta 10 zsidóból 6 házasodott zsidó, aki nem zsidó partnert választott. Ezzel a valósággal szembesülve még a házasságkötés ellen elkötelezett tudósok is kezdenek engedményeket tenni. Amikor például Cohen rájött, hogy én vegyes fajú zsidó vagyok, még mindig arra bátorított, hogy zsidóhoz menjek feleségül. Arról is biztosított, hogy – ha mégsem – akkor is szívesen látna a zsidó közösség.

Mazel tov?

A zsidóság változó arcának megértésében élenjáró két tudós Helen Kim és Noah Leavitt, a Washington állambeli Whitman College szociológusai. Az elmúlt évtizedben Kim és Leavitt a zsidó és az ázsiai kultúra kereszteződésére irányították figyelmüket. Ez nem véletlen: Ők ketten egy koreai-zsidó házaspár, akik két reformzsidó gyermeket nevelnek. Minden héten megünneplik a sábát vacsorát, a szombatot mint pihenőnapot tartják, és családként végzik a Havdala szertartást.

Kim és Leavitt érdeklődése akkor kezdődött, amikor a The New York Times stílusrovatát lapozgatva valami furcsát vettek észre. Hirtelen úgy tűnt, hogy egyre több pár néz ki úgy, mint ők. Zsidó-ázsiai párok töltötték meg a híreket, Amy Chua “Tiger Mom”-tól és férjétől, Jed Rubenfeldtől kezdve a Facebookos Mark Zuckerbergig és Priscilla Chanig.

Ezeknek a házasságoknak néhány gyermeke is felnőtt és szerepel a hírekben. Angela Buchdahl, a New York-i Központi Zsinagóga rendkívül népszerű koreai-amerikai rabbija arról írt, hogy fiatal felnőttként szembesült a hitével kapcsolatos kihívásokkal.

“Nem néztem ki zsidónak, nem viseltem zsidó nevet, és nem akartam többé azt a súlyos terhet, hogy minden alkalommal magyarázkodnom és bizonyítanom kelljen, amikor belépek egy új zsidó közösségbe” – emlékezett vissza Buchdahl a Sh’ma című folyóirat 2003-as esszéjében.

Egyszer még az édesanyjának is elmondta, hogy fel akarja adni a zsidóságot. “Lehetséges ez?” – kérdezte az anyja.

“Csak abban a pillanatban jöttem rá, hogy nem tudok hamarabb lemondani arról, hogy zsidó legyek, mint arról, hogy koreai legyek, vagy nő, vagy én” – írta Buchdahl.

A zsidók és ázsiaiak közötti rokonságnak Kim és Leavitt szerint van némi kulturális alapja. 2012-ben publikáltak egy tanulmányt, amely arra kereste a magyarázatot, hogy mi vonzza ezt a két ősi kultúrát egymáshoz. Megállapították, hogy mind az ázsiaiak, mind a zsidók osztoznak a mélyen gyökerező értékekben: a tanulmányi eredményekben, az erős családi kötelékekben és a takarékosságban. Kevesebb a vallási akadály is: Míg az ázsiai-amerikaiak olyan filozófiai rendszerek hívei lehetnek, mint a buddhizmus, ritkábban vannak olyan nyílt vallási meggyőződések, amelyek ütköznek a zsidósággal.

Amint a pár elkezdte nevelni két gyermekét – a 6 éves Arit és a 3 éves Taliát -, a kérdéseik megváltoztak. Azon tűnődtek, hogy vajon hogyan érvényesülnek a zsidó értékek a vegyes fajú gyerekeknél?