Rólunk

A tökpoloska, Anasa tristis, az Egyesült Államokban a tökfélék és a sütőtök gyakori kártevője. Alkalmanként más fűszernövényeken (uborka, dinnye és tök) is táplálkozik. Ez a pajzs alakú rovar egy kicsit hasonlít a bűzbogárra, de valamivel nagyobb, hosszúkásabb és zöld helyett szürke.

A kifejlett tökbogár körülbelül 5/8″ hosszú. A szürkétől a feketéig szürkék, a hasuk széle mentén narancssárga és barna csíkokkal. Növényi törmelékek között, sziklák alatt vagy az udvar más védett helyein telelnek át. Késő tavasszal hosszabb időn keresztül kelnek ki, és a tökfélékre repülnek, amikor a növények növekedésnek indulnak.

A nőstények a tökfélék leveleinek alján rakják le petéiket. Az elliptikus tojások színe a barnától a narancssárgán át a téglavörösig terjed. Egy tucatnyi vagy több tojásból álló kis csoportokban rakódnak le, gyakran jellegzetes háromszög vagy V alakban, a levél erezete által alkotott szögekbe. A tojások színe közvetlenül a kikelés előtt, egy hét és 10 nap között sötétedik.

A kis nimfák feje és lábai vörösek, testük zöldes. Ahogy a nimfák öregszenek, a vörös szín feketére változik, és az idősebbek úgy néznek ki, mintha szemcsés szürke porral lennének borítva. A kifejletté válás előtt 5 pólyán mennek keresztül, akár 6 hétig is. A nimfák általában csoportokat alkotnak a növény tövében vagy a levelek alatt, de zavaráskor gyorsan szétszélednek. Wisconsinban évente csak egy nemzedék van, de a meghosszabbított tojásrakási időszak miatt a felnőttek és a nimfák egész nyáron jelen vannak.

A takácsatka valódi poloska (rend Hemiptera), szúró szívó szájszervekkel. Mind a kifejlett egyedek, mind a nimfák nedvet szívnak a növényekből, megzavarva a víz és a tápanyagok áramlását, és mérgező anyagot fecskendeznek be, amely miatt a szőlőtőkék megfeketednek és kiszáradnak. Elsősorban a lombozaton táplálkoznak, de a szezon végén a fejlődő gyümölcsökkel is táplálkozhatnak. Ez a levelek hervadását és feketedését, a kis gyümölcsök elhalását és a megmaradt gyümölcsök minőségének romlását okozza. A nagy populációk szó szerint kiszáríthatják a növényeket, elpusztítva azokat.

A tökbogár elleni védekezésre többféle megközelítés létezik. A hatékony védekezéshez fontos a monitorozás – a növények ellenőrzése a kifejlett poloskák és a peték szempontjából -. A palánták, az új palánták és a virágzó növények a legkritikusabb növekedési szakaszok, amelyeket figyelemmel kell kísérni, mivel ezekben a szakaszokban fordulhat elő a legnagyobb kár. A levelek alján keresse a tojástömegeket; a kertben csak néhány növény esetében ezek elpusztítása és a kifejlett bogarak kézzel történő kiszedése gyakran elegendő a kártevő elleni védekezéshez. A növények közelében a földre helyezett deszkák kényelmes búvóhelyet biztosítanak a kifejlett egyedeknek. Éjszaka a tökbogarak összegyűlnek a deszkák alatt, majd kis ültetvényekben minden reggel elpusztíthatók.

A tisztítás fontos a tökbogarak telelő populációinak csökkentéséhez. A betakarítás után távolítsa el a lombozatot, hogy megfossza a megmaradt nimfákat a fejlődésük befejezéséhez szükséges táplálékforrástól. A törmelék őszi megsemmisítése vagy eltávolítása korlátozza a kifejlett egyedek telelőhelyeit.

Az e poloska okozta károkat csökkentő egyéb művelési gyakorlatok közé tartozik az egészséges növény fenntartása (megfelelő trágyázással és öntözéssel), amely segít elviselni a táplálkozási károkat. Védjük a fiatal palántákat sorköztakaróval. Bizonyos tökfajták ellenállóak a tökrovarral szemben. Ezek közé tartozik a Butternut, a Royal Acorn és az Sweet Cheese. A téli tökfajták, például a hubbardok és a tökfélék szenvednek a legsúlyosabban.

A tökpoloskának van néhány természetes ellensége, köztük a Trichopoda pennipes tachinida légy és néhány tojásparazitoid (Eumicrosoma spp.), amelyek némi természetes védekezést biztosíthatnak. Ez a tachinida légy külsőleg rakja le petéit a kifejlett tökbogárra, majd a lárvák kikelnek és a tökbogár testébe költöznek, hogy befejezzék fejlődésüket. Ne ölje meg azokat a tökbogarakat, amelyeken észreveszi, hogy kis fehér tojásokat hordoznak! A kifejlett legyeknek nektárra van szükségük, ezért az olyan virágok ültetése, mint a kapor, petrezselyem, édes lóhere, édeskömény, hajdina, aranyvessző, vadrépa vagy amarant ösztönözheti ezeket a hasznos rovarokat.

A tökrovar elleni vegyszeres kezelések kissé korlátozottak a házi kertész számára. A legtöbb kertészeti központban kaphatók hagyományos permetszerek (amelyek olyan összetevőket tartalmaznak, mint a karbaril, permetrin vagy zéta-ctpermetrin). A szerves védekezés lehetőségei közé tartozik a rovarölő szappan és a piretrinek. A kereskedelmi szántóföldeken a kezelési küszöbérték a növényenként átlagosan egynél több petetömeg. A házikertben minden tojástömeg és az azt követő nimfa ellen védekezni kell. A kezelések akkor a leghatékonyabbak, ha közvetlenül a peték kikelésekor alkalmazzák, mivel a kis nimfák könnyebben leküzdhetők. Csak akkor permetezzen rovarölő szereket, amikor a nimfák még kicsik vagy közepes méretűek; a kifejlett egyedek nem érzékenyek a rovarölő szerekre. Fontos a növények alapos lefedettsége, mivel a nimfák általában a levelek alján tartózkodnak.