Röntgenvizsgálat Miller-Abbott-csővel
Bevezetés
A gyomor-bél traktus gyomorszondával történő feltárását először 1884-ben Kussmaul és Cahn (1) javasolta az ileusos esetek kezelésének segédeszközeként. Ugyanerre a célra Westerman (2) és McIver és munkatársai (3) a nyombélcsövet használták. A duodenális defláció technikáját Wangensteen (4) jelentősen javította, aki bevezette a folyamatos szívó-szifonáló készülék használatát a duodenális csővel. Ennek eredményeként csökkent az akut ileus mortalitása (Wangensteen és Paine (5), 1933).
A Miller klinikáján végzett, intubációt igénylő vékonybélfiziológiai kísérletsorozat eredményeként Abbott kifejlesztett egy erre a célra szolgáló kétlumenes tubust, amelyet ma “Miller-Abbott tubus” néven ismerünk (Miller és Abbott (6), 1934). A két lumen közül a kisebbik egy kis perforált fémcsúcshoz csatlakozik, amely körül egy kis gumiballon van rögzítve; ezen a lumenen keresztül a ballon felfújható és leereszthető levegő be- vagy kivonásával. A nagyobb lumen vége közelében három vagy négy lyuk van, amelyeken keresztül gáz és folyadék szívható be, illetve folyékony anyag injektálható. Abbott kimutatta, hogy a ballon megfelelő felfújása szükséges ahhoz, hogy a duodenumba való bejutás után a perisztaltika lehetővé tegye a cső mozgását a bélben caudad felé. Abbott és Johnston (7) ezt a csövet a bélcsatorna elzáró elváltozásainak kezelésére, lokalizálására és diagnosztizálására alkalmazta.
A cső behelyezésének a Presbyterian Kórházban alkalmazott technikáját Leigh, Nelson és Swenson (8) részletesen leírta. Szükségtelennek tűnik, hogy itt tovább tárgyaljuk, kivéve azt a megjegyzést, hogy egy kis tapasztalatra van szükség, és hogy a kezdőnek nem szabad elbátortalanodnia az első kísérletek során.
A Miller-Abbott cső használatát a Presbyterian Kórházban mind a mechanikus, mind a bénulásos bélelzáródás kezelésében a mortalitás feltűnő csökkenése követte. Az eredményekről 76 esetben számolt be Leigh, Nelson és Swenson (9). Elég, ha itt elmondjuk, hogy az egész 76-os sorozatban, beleértve a hashártyagyulladással és bélüszkösödéssel járó eseteket is, a halálozás körülbelül 16 százalék volt. Ez magában foglalja a korai esetek közül hetet, amelyekben sikertelen kísérletet tettek a cső átvezetésére. Abban a 69 esetben, amikor a cső a vékonybélbe került, a halálozás 5,9 százalék volt. A halálozás 38 olyan mechanikus ileuszos esetben, amikor a csövet használták, 7 százalékra csökkent. A szövődménymentes mechanikus és bénulásos ileus 50 esete során egy haláleset történt, a mortalitás 2 százalék volt.
A közlemény célja, hogy megvitassa a röntgenvizsgálati módszerek szerepét a Miller-Abbott-csöves eljárás során.
Röntgenvizsgálat
A csőnek a nyombélbe való bevezetése során szükség lehet fluoroszkópos segítségre, de a tapasztalatok gyarapodásával egyre ritkábban kell alkalmazni.
A csőnek a nyombélbe való bevezetése során szükség lehet fluoroszkópos segítségre, de a tapasztalatok gyarapodásával egyre ritkábban kell alkalmazni.