R. D. Burman

Korai életútSzerkesztés

Burman a bollywoodi zeneszerző és énekes, Sachin Dev Burman és szövegíró felesége, Meera Dev Burman (született Dasgupta) gyermekeként született Kalkuttában. Kezdetben anyai nagyanyja Tublu becenévvel illette, bár később a Pancham becenévvel vált ismertté. Egyes történetek szerint azért kapta a Pancham becenevet, mert gyerekkorában, amikor sírt, az a zenei notáció G skálájának ötödik hangján (Pa) szólalt meg; a hindusztáni klasszikus zenében a Pancham az ötödik skálafokozat neve: (IAST: Ṣaḍja, Ṛṣabha, Gandhāra, Madhyama, Pañcama, Dhaivata, Niṣāda). Egy másik elmélet szerint a csecsemő azért kapta a Pancham becenevet, mert öt különböző hangon tudott sírni. Egy másik verzió szerint, amikor a veterán indiai színész, Ashok Kumar látta, hogy az újszülött Rahul többször is kimondja a Pa szótagot, a fiút Panchamnak becézte.

Burman Nyugat-Bengáliában kapta korai oktatását. Édesapja, S. D. Burman neves zenei rendező volt Bollywoodban, a mumbai székhelyű hindi filmiparban. Tizenhét éves korában R. D. Burman megkomponálta első dalát, az Aye meri topi palat ke aa-t, amelyet apja a Funtoosh (1956) című filmben használt fel. A Sar jo tera chakraaye című dal dallamát szintén gyerekként komponálta; apja felvette Guru Dutt Pyaasa (1957) című filmjének filmzenéjébe.

Mumbaiban Burmant Ustad Ali Akbar Khan (sarod) és Samta Prasad (tabla) tanította. Salil Chowdhury-t is a gurujának tekintette. Apja asszisztenseként szolgált, és gyakran játszott szájharmonikán a zenekaraiban.

Azok a nevezetes filmek, amelyekben Burman zenei asszisztensként szerepel, a következők: Chalti Ka Naam Gaadi (1958), Kaagaz Ke Phool (1959), Tere Ghar Ke Samne (1963), Bandini (1963), Ziddi (1964), Guide (1965) és Teen Devian (1965). Burman szájharmonikán játszott apja “Hai Apna Dil To Aawara” című slágerkompozícióján is, amely a Solva Saal című filmben szerepelt, és Hemanta Mukhopadhyay énekelte.

1959-ben Burman leszerződött a Raaz című film zenei rendezőjének, amelyet Guru Dutt asszisztense, Niranjan rendezett. A film azonban soha nem készült el. A Guru Dutt és Waheeda Rehman főszereplésével készült film szövegét Shailendra írta. Burman két dalt vett fel a filmhez, mielőtt a filmet félretették. Az első dalt Geeta Dutt és Asha Bhosle énekelte, a másodikban pedig Shamshad Begum énekelt.

Burman első önálló zenei rendezőként bemutatott filmje a Chhote Nawab (1961) volt. Amikor a neves bollywoodi komikus, Mehmood úgy döntött, hogy a Chhote Nawab producere lesz, először Burman apját, Sachin Dev Burmant kereste meg a zenéért. S. D. Burman azonban visszautasította az ajánlatot, arra hivatkozva, hogy nem áll rendelkezésre. Ezen a találkozón Mehmood felfigyelt Rahulra, aki tablán játszott, és leszerződtette őt a Chhote Nawab zenei rendezőjének. Burman később szoros kapcsolatot alakított ki Mehmooddal, és szerepelt Mehmood Bhoot Bangla (1965) című filmjében.

Kezdeti sikerekSzerkesztés

Burman első sikerfilmje filmzene-rendezőként a Teesri Manzil (1966) volt. Burman a szövegíró Majrooh Sultanpuri érdeme, hogy beajánlotta őt Nasir Hussainnak, a film producerének és írójának. Vijay Anand azt is elmondta, hogy Nasir Hussain előtt ő szervezett Burman számára egy zenei foglalkozást. A Teesri Manzilnak hat dala volt, amelyek mindegyikét Majrooh Sultanpuri írta, és Mohammed Rafi énekelte. Ezek közül négy duett volt Asha Bhosle-val, akit Burman később feleségül vett. Nasir Hussain később hat filmjéhez szerződtette Burmant és a szövegíró Majrooh Sultanpurit, köztük a Baharon Ke Sapne (1967), a Pyar Ka Mausam (1969) és a Yaadon Ki Baaraat (1973) című filmekhez. Burman Padosan (1968) című filmjének zenéje jó fogadtatásban részesült. Közben továbbra is apja asszisztenseként dolgozott olyan filmekben, mint az Ékszertolvaj (1967) és a Prem Pujari (1970).

HázasságSzerkesztés

Burman első felesége Rita Patel volt, akit Darjeelingben ismert meg. Rita, egy rajongó, fogadott a barátaival, hogy képes lesz egy filmes randevút összehozni Burmannal. Ők ketten 1966-ban házasodtak össze, majd 1971-ben elváltak. A Musafir Hoon Yaaron (“I’m a Traveller”) című dalt a Parichay (1972) című filmből komponálta, miközben a különválás után egy szállodában tartózkodott.

Burman 1980-ban feleségül vette Asha Bhosle-t. Együtt számos slágert vettek fel, és számos élő előadást is rendeztek. Élete vége felé azonban már nem éltek együtt. Burman pénzügyi nehézségekkel küzdött, különösen élete későbbi szakaszában. Édesanyja, Meera 2007-ben halt meg, tizenhárom évvel az ő halála után. Már fia halála előtt is Alzheimer-kórban szenvedett. Közvetlenül a halála előtt egy idősek otthonába költöztették, majd miután a kérdésből vita lett, visszaköltözött a fia lakhelyére.

Népszerűségre való emelkedésSzerkesztés

A hetvenes években Burman a Rajesh Khanna-sztárral forgatott filmek Kishore Kumar-dalaival vált rendkívül népszerűvé. A Kati Patang (1970), egy musicalsiker, az 1970-es évek filmsorozatának kezdete volt, amelyet az Aradhana hírnevű Shakti Samanta rendezett. A “Yeh Shaam Mastani” és a “Yeh Jo Mohabbat Hai” című dalok, amelyeket Kishore Kumar énekelt, azonnal slágerekké váltak. Kishore Kumar mellett Burman komponált több népszerű dalt is, amelyeket Mohammed Rafi, Asha Bhosle és Lata Mangeshkar énekelt.

1970-ben Burman komponálta Dev Anand Hare Rama Hare Krishna (1971) című filmjének zenéjét. Az ebből a filmből származó Asha Bhosle “Dum Maro Dum” című dala a hindi filmzene egyik meghatározó rockszámának bizonyult. Dev Anand filmrendező nem vette fel a “Dum Maro Dum” teljes verzióját a filmbe, mert attól tartott, hogy a dal beárnyékolja a filmet. Ugyanebben az évben Burman komponálta az Amar Prem zenéjét. Az ebből a filmzenéből származó “Raina Beeti Jaaye” című Lata Mangeshkar-dalt a hindi filmzene klasszikus zenei gyöngyszemének tartják. Burman további 1971-es slágerei közé tartozott a “Raat kali ek khwab mein” című romantikus dal a Buddha Mil Gaya-ból és a “Piya Tu Ab To Aaja” című Helen-sztár kabaré dal a Caravan-ból. Első Filmfare-díj jelölését a Caravanért kapta.

1972-ben Burman több filmhez is komponált zenét, köztük a Seeta Aur Geeta, a Rampur Ka Lakshman, a Mere Jeevan Saathi, a Bombay To Goa, az Apna Desh és a Parichay című filmekhez. Sikere olyan slágerekkel folytatódott, mint a Yaadon Ki Baaraat (1973), az Aap Ki Kasam (1974), a Sholay (1975) és az Aandhi (1975). A Maa Ki Pukaar című kis dokumentumfilmhez is komponált egy dalt 1975-ben. Miután apja, S. D. Burman kómába esett, Burman befejezte a Mili (1975) zenéjét is.

Mohammed Rafi megkapta a legjobb férfi playback énekesnek járó Nemzeti Filmdíjat a Hum Kisise Kum Naheen (1977) “Kya Hua Tera Wada” című daláért, amelyet Burman komponált. A továbbiakban számos népszerű dalt komponált olyan filmekhez, mint a Kasme Vaade (1978), Ghar (1978), Gol Maal (1979) és Khubsoorat (1980). A Sanam Teri Kasam (1981) című filmért kapta első Filmfare-díját a legjobb zenei rendezőnek. 1981-ben a Rocky, a Satte Pe Satta és a Love Story slágerzenéjét is ő komponálta.

Abhijeet-nek Burman adta meg a nagy áttörést az Anand Aur Anand (1984) című filmben. Bár már régen debütált, Hariharanra először egy duettben figyeltek fel Kavita Krishnamurthyval a Hai Mubarak Aaj ka Din című filmben a Boxerből (1984), amelyet Burman komponált. Mohammed Aziz 1985-ben a Shiva Ka Insaaf (1985) című filmben debütált Burman vezényletével.

A Rajesh Khanna-Kishore-R.D.Burman trió 32 közös filmben dolgozott együtt, és ezek a filmek és dalok továbbra is népszerűek. A trió közeli barátok voltak. R.D.Burman 40 filmhez komponált Rajesh Khanna számára.

Későbbi karrierSzerkesztés

Az 1980-as évek végén Bappi Lahiri és más diszkózene-szerzők háttérbe szorították. Sok filmkészítő abbahagyta a pártfogását, mivel a zeneszámait tartalmazó filmek egymás után buktak meg a kasszáknál. Nasir Hussain, aki a Teesri Manzil (1966) óta minden egyes produkciójához szerződtette, nem szerződtette a Qayamat Se Qayamat Tak (1988) című filmhez. Hussain a sajtóban megvédte Burmant, mondván, hogy az utóbbi nem adott gyenge zenét a Zamane Ko Dikhana Hai (1982) és a Manzil Manzil (1984) című filmekben. Azt is mondta, hogy a zeneszerző a Zabardast (1985) felvételei alatt sovány időszakon ment keresztül. De miután ez a három film megbukott, Hussain lemondott a rendezői posztról, fia és utódja, Mansoor Khan pedig más zeneszerzőkre váltott. A filmrendező Subhash Ghai ígérte Burman Ram Lakhan (1989) című filmjét, de helyette Laxmikant-Pyarelalnak adta. 1986-ban Burman az Ijaazathoz komponált dalokat; a filmzenét az egyik legjobbjának tartják. A film azonban a Parallel Cinema műfajába tartozott (művészfilmek), így nem állította meg Burman kereskedelmi filmes karrierjének hanyatlását. Az Ijaazat mind a négy dalát Asha Bhosle énekelte és Gulzar írta. Burmant a kritikusok nagyra értékelték a “Mera Kuchh Saamaan” című dal nem rímelő szövegének megzenésítéséért. Míg Asha Bhosle (legjobb női playback) és Gulzar (legjobb dalszöveg) egyaránt nemzeti díjat kapott a zenéért, Burman nem kapott egyet sem. 1988-ban Burman szívrohamot kapott, és egy évvel később a londoni Princess Grace Hospitalban szívbypass műtéten esett át. Ebben az időszakban számos dallamot komponált, amelyek soha nem kerültek kiadásra. 1989-ben zenét komponált Vidhu Vinod Chopra Parinda című filmjéhez. Egy dalt komponált, a “Chhod Ke Na Jaana” címűt, amelyet Asha Bhosle énekelt a Gang című filmhez. Mivel azonban a film megjelenése túl sokáig tartott, és a rendező Mazhar Khan korai halála miatt az akkor még kevéssé ismert Anu Malikot szerződtette a film zenéjéhez. A Thenmavin Kombath, Priyadarshan malajálam filmje volt az utolsó film, amit aláírt, de meghalt, mielőtt a film zenéjét megírhatta volna. Az 1942-es film zenéje: A Love Story (1994) című filmje halála után jelent meg, és nagy sikert aratott. Posztumusz elnyerte a harmadik és egyben utolsó Filmfare-díját. Lata Mangeshkar szerint túl fiatalon és boldogtalanul halt meg.

Durga Puja dalokSzerkesztés

R. D. Burman termékenyen hozzájárult ahhoz a bengáli hagyományhoz, hogy dalokat komponált a Durga Puja fesztiválra, amelyek közül sokat később hindi filmekhez is feldolgozott. Ide tartoznak olyan slágerdalok, mint a “Meri bheegi bheegi bheegi si” az Anamika című filmből, a “Pyar diwaana hota hai” a Kati Patangból és a “Tere bina zindagi se koi” az Aandhiból.