Radiológiai kulcs

Artifakták

Az artifakták a mozgásszervi ultrahangvizsgálatban az ultrahangkép olyan jellemzőit jelentik, amelyek nem megbízhatóan ábrázolják a szonda alatti anatómiai struktúrát. Az artefaktumok ismerete kritikus fontosságú a mozgásszervi ultrahangos felvételek megbízható értelmezéséhez. Egyes artefaktumok, mint például az anizotrópia, megfelelő szkennelési technikával minimalizálhatók. Másokat egyszerűen fel kell ismerni a megfelelő képértelmezéshez. Az artefaktumok bizonyos körülmények között akár klinikai nyomokat is szolgáltathatnak a mögöttes patológiára vonatkozóan. Az ultrahangvizsgálat során előforduló összes lehetséges artefaktum részletes tárgyalása meghaladja e szöveg kereteit; a leggyakoribbakat azonban megemlítjük.

ANISOTRÓPIA

Az izom- és csontrendszeri ultrahangvizsgálat során a felületes struktúrák esetében az anizotrópia a legjelentősebb és leggyakrabban előforduló artefaktum, és különösen lineáris transzducerek használata esetén jelent potenciális problémát. Ez a szövet azon tulajdonságára utal, hogy a hanghullámok beesési szöge alapján differenciáltan vezeti vagy visszaveri a hanghullámokat a transzducer felé. Az anizotróp artefaktum a kép sötétedésére és felbontásának csökkenésére utal (4.7. és 13.1. ábra). Ez akkor fordul elő, ha a hanghullámok közeledése nem merőleges (azaz a beesési szög nagyobb, mint 0 fok) (2.7. ábra). Ezért a vizsgálónak arra kell törekednie, hogy a sugár iránya a lehető legközelebb legyen a merőlegeshez.

Az inak különösen hajlamosak az anizotróp artefaktumra, mivel nagy a reflexiós képességük és egyenletes lineáris orientációjuk (9.10. ábra) (lásd a 7. fejezetet). A legtöbb más szövet is rendelkezik bizonyos fokú anizotrópiával. A tű feltűnését az anizotrópia is befolyásolja. Törekedni kell arra, hogy a beeső hanghullám a lehető legközelebb legyen a tűre merőlegeshez. Ezt részletesebben a 14. fejezet tárgyalja. Az anizotrópia csökkentésére olyan technikákat kell alkalmazni, mint a transzducer váltogatása és a saroktól lábujjig történő ringatás. Ezeket a manővereket az 5. fejezet tárgyalja.

13.1. ÁBRÁNY 13.1. Szonogram, amely az anizotróp artifaktum miatti jelváltozásra mutat példát. A kép egy normál Achilles-ín hosszú tengelyű nézetét mutatja, a calcaneuson való behelyezkedéssel. A sárga nyilak a transzducerből érkező hanghullámok irányát jelzik. Az ín normál fibrilláris felépítése a képernyő bal oldala felé látható, ahol a beesési szög merőleges az ínra. Figyeljük meg az ínrostok hipoechoikus megjelenését, mivel meredek szögben kanyarodnak be a calcaneusba. Ez egy anizotróp lelet, amely ahhoz kapcsolódik, hogy az ín ezen része nem merőleges a beeső hangnyalábra. Ez az artefaktum feloldható, ha a transzducerrel saroktól lábujjig tartó hintát hajtunk végre, hogy megváltoztassuk a beesési szöget a disztális részre. Ha nem ismerjük fel az anizotrópia hatását egy ilyen képen, az a patológiára való téves következtetéshez vezethet.

EGÉSZséges vezetési közeg

Az ultrahangvizsgálathoz elegendő vezetési közegre van szükség a transzducer és a beteg bőre között ahhoz, hogy a hanghullámok megfelelően terjedjenek a transzducertől a szövetig és vissza, és tiszta képet adjanak. Ez általában vezetési géllel (13.2. ábra) vagy ritkábban álló párnákkal történik. Erre azért van szükség, mert az ultrahanghullámok nem vezetnek jól a levegőben. A jó kép létrehozásához olyan közegre van szükségük, mint a gél vagy a folyadék. A vizsgálónak bőséges mennyiségű vezetési gélt kell használnia, hogy elkerülje a hatékony hanghullám-átvitel hiánya által okozott leletet (13.3. ábra).

13. ábra.2 A hanghullámok szövet és a transzducer közötti átvitelét javító vezetési gél használatát bemutató kép.

13. ábra 3. szonogram, amely a nem megfelelő vezetési gél hatását mutatja az ultrahangképre. A szövet viszonylag egységes felületes izomzat. A kép jobb oldalán gél van a transzducer alatt (a gél a képernyő jobb oldalán lévő, G-vel jelölt, visszhangmentes felületes régió). Vegye észre, hogy a sárga nyíl jobb oldalán lévő szövet a gél alatt van és jól látható. A bal oldali sötétített terület a transzducer gél nélküli része alatt van. Ez a romlott kép a szövet és a transzducer közötti hanghullám-átvitel hiányából ered azon a területen, ahol nincs megfelelő vezetési közeg.

POSTERIOR ACOUSTIC SHADOWING

A poszterior akusztikus árnyékolás az ultrahangkép sötétedésére utal a nagy reflexiós képességű struktúra alatt. Ilyen például a daganatok, meszesedések vagy idegen testek alatti csökkent jel (13.4. ábra). A nagyobb impedanciájú tárgy alatti szövet kevesebbet kap a beeső hanghullámokból, mint a környező szövet, amely nem az adott tárgy alatt van, és sötétebbnek tűnik. A teljes ultrahangkép áttekintése ahelyett, hogy egyszerűen egyetlen struktúrára fókuszálna, segíthet a hátsó akusztikus árnyékolás azonosításában azáltal, hogy felismeri a kép egészén függőleges vonalban megjelenő sötétedést. Ez a műtárgy néha szembetűnőbb, mint a hátsó akusztikus árnyékolást okozó tényleges struktúra megjelenése, és segíthet a daganat vagy idegen test helyének azonosításában.

13.4. ÁBRÁZAT A hátsó akusztikus árnyékolás (sárga nyilak) hatását bemutató szonogram egy erősen reflektív idegen test (kék nyíl) alatt.

POSTERIÓRIUMI AKUSZTIKUS ERŐSÍTÉS

A posterior akusztikus erősítés, más néven fokozott átvitel, egy olyan csökkent impedanciájú gócos terület eredményeként jön létre, amely a hanghullámok fokozott átvitelét eredményezi a közvetlenül alatta lévő szövetek felé. Ez lényegében a hátsó akusztikus árnyékolás reciproka. A ciszták és a vénák példák olyan struktúrákra, amelyek hátsó akusztikus erősödéshez vezethetnek (13.5. ábra). Mivel a hanghullámok nagyobb mennyiségben térnek vissza a transzducerhez a felette lévő, kisebb impedanciával rendelkező szövetből, ez a szövet általában hiperechósabbnak tűnik. Ha az artefaktum forrása összenyomható, mint például egy véna, a megnövelt transzducernyomás csökkentheti vagy megszüntetheti azt. Más artefaktumokhoz hasonlóan a teljes képet elemezni kell a csökkent impedanciájú terület alatti függőleges vonalban az egész szövetben látható fókuszos fényesség felismeréséhez. Bizonyos körülmények között a hátsó akusztikus erősítés a mögöttes struktúrák feltűnőségének fokozásával klinikai támpontokat adhat az értékeléshez (13.6. ábra).

13.5. ÁBRA 13.5 A jugularis véna (sárga nyíl) rövid tengelyirányú felvételének szonogramja. Figyeljük meg, hogy a közvetlenül az anechós jugularis véna alatti szövet (sárga nyílhegyek) hiperechósabb, mint az attól laterálisan elhelyezkedő szövet. A hatás azért jön létre, mert a véna kevésbé csillapítja a hanghullámokat, mint a környező szilárd szövet.

Ábrázolás 13.6. A hátsó akusztikai fokozódás további klinikai támpontokat nyújtó példáit bemutató szonogramok. Az (A) kép a supraspinatus ín hosszú tengelyű nézete. Ezen a képen az ínszakadás következtében a feletti szövetsűrűség csökkenése (kék nyíl) hátsó akusztikus erősödést és az ízületi porc határának jobb láthatóságát eredményezi (sárga nyíl). A porc határának fokozódása klinikai nyom, amely a rotátorköpeny-szakadásra utal, még olyan körülmények között is, amikor a szakadás kevésbé szembetűnő. A (B) kép az infraspinatus ín hosszú tengelyű nézete hátsó labralis cisztával. Ezen a képen jól látható a ciszta alatt húzódó nervus suprascapularis. Az ideg gyakran nehezen látható ilyen tisztán hétköznapi körülmények között.

REVERBERÁCIÓS MŰVÉSZET

A reverberációs műtermék két erősen tükröződő felület közötti ismétlődő oda-vissza tükröződés eredményeként keletkezik (13.7. ábra). A mozgásszervi ultrahangvizsgálat során leggyakrabban tűvezetés és fémből készült implantátumok esetén fordul elő (13.8. ábra). Ez az artefaktum egyenletes távolságban elhelyezkedő hiperechoikus vonalak formájában jelenik meg, amelyek elmosják a képet. Különösen fontos felismerni, hogy ez a lelet a fémszerkezetet vastagabbnak és mélyebbnek tünteti fel, mint amilyen valójában.

13.7. ÁBRÁZAT A reverberációs lelet kialakulásának illusztrációja. A hanghullámok ide-oda pattognak egy nagy impedanciájú felszíni tárgy és a transzducer között.

13.8. ÁBRÁZOLÁS A reverberációs leletet mutató tű síkbeli nézetét bemutató szonogram. A tű hegyét a sárga nyíl helyzete azonosítja. Az egyenletesen elosztott hiperechós lelet (kék nyilak) a tényleges tű alatt található.

A reverberációs lelet specifikus leírásának további formái az üstökösfarkú és a gyűrűs lefelé irányuló lelet. Az üstökösfarok-artifaktum általában két, egymáshoz közel elhelyezkedő struktúra közötti reflexió miatt keletkezik. A kúpos farok megjelenése a műtárgy mélyebbre vándorlásának csillapításából adódik (13.9. ábra). A ring-down artifact hasonlóan néz ki, de mélyen elhelyezkedő légzsebekhez kapcsolódik.

13.9. ÁBRAK 13.9. szonogram, amely az üstökösfarok artifacthoz hasonló megjelenést mutat (kék nyilak). A lelet egy erősen fényvisszaverő struktúra alatt helyezkedik el (sárga nyíl), és a mélyebbre nyúlva a csillapítással csökken.

MÁS LELETEK

Az ultrahanggal látható leletnek számos más típusa is van, és részletes leírása meghaladja e szöveg kereteit. Sok közülük a különböző sűrűségű szövetek közötti jelváltozásokkal függ össze. Az ultrahangképek azon a feltételezésen alapulnak, hogy a hanghullámok viszonylag egyenletes sebességgel (1540 m/s az emberi szövetekben) haladnak a szöveteken keresztül. A jelentősen eltérő sűrűségű szövetváltozatok potenciálisan “becsaphatják” a műszert, és olyan képet hozhatnak létre, amely nem teljesen reprezentálja az anatómiai struktúrát. Az eltérő sűrűségű szöveteknél túlzott fénytörés és csillapítás is előfordulhat. Az ilyen típusú artefaktumok gyakrabban jelentenek problémát a mélyebb struktúrák ultrahangvizsgálatánál, szemben azokkal, amelyeket jellemzően a mozgásszervi vizsgálat során vizsgálnak.