Randomizált, kontrollált vizsgálat az állatasszisztált terápia hatékonyságáról a depresszióra, szorongásra és betegségérzékelésre intézményesített időseknél

Cél: A vizsgálat célja a kutyaasszisztált terápia hatékonyságának ellenőrzése volt az intézményesített idősek depressziójára és szorongására. A betegek betegségpercepcióját vizsgáltuk, hogy azonosítsuk a hangulatra, a személyes kontrollra és a betegség koherenciájára vonatkozó alapvető hiedelmeket, mivel ezek befolyásolhatják a kezelés betartását. A fájdalom szubjektív észlelését, a szociális interakciókat és a környezethez kötött megfigyelhető változókat is vizsgálták.

Módszerek: A vizsgálatban 65 éves és idősebb intézeti betegek randomizált mintája vett részt; a kezelési csoportban 17, a kontrollcsoportban 14 alany vett részt. Minden betegnél elvégezték a Mini-Mental State Examination, a 15 tételes Geriatric Depression Scale, a Positive and Negative Affect Schedule, a Generalized Anxiety Disorder 7, az Illness Perception Questionnaire és a Numeric Pain Rating Scale teszteket. Csoporton belüli és csoportközi adatelemzést végeztünk a kezelés előtt és után. A betegek 10 héten keresztül egyéni 30 perces üléseken vettek részt. Megfigyelési módszert dolgoztak ki az idősek, a kutya és a kutyavezető közötti verbális és nem verbális interakciók rögzítésére.

Eredmények: A kezelési csoportban nagy hatásméretet és statisztikailag szignifikáns csökkenést mutattak ki a 15 tételes Geriátriai Depressziós Skála pontszámaiban. Nem mutattak ki szignifikáns különbségeket a Generalizált szorongásos zavar 7, a Pozitív és negatív affektus ütemterv és a Numerikus fájdalomértékelő skála esetében. A Pozitív és negatív affektus ütemterv és a Numerikus fájdalomértékelő skála azonban mérsékelt csökkenést mutatott. Az Illness Perception Questionnaire idővonal (akut/krónikus) és a kezelési kontroll alskálái klinikailag releváns, nagy hatásméretet mutattak.

Következtetések: A kutyával támogatott terápia hatékonynak bizonyult a depresszió tüneteinek csökkentésében intézményesített időseknél. A kutyavezetőkkel való verbális interakciók növekedése a vizsgálat során azt sugallja, hogy a kutya a szociális interakció elősegítőjeként működik, pozitív érzelmi válaszokat váltva ki. A kutyával támogatott terápia ígéretes eredményeket mutat a betegség idővonalának és a kezelés kontrolljának érzékelésében, ami a kezeléssel kapcsolatos felhatalmazás érzésének lehetséges fokozására utal. További vizsgálatokra van azonban szükség.