ReviewAlfa-1-savas glikoprotein

Az alfa-1-savas glikoprotein (AGP) vagy oroszomukoid (ORM) egy 41-43 kDa glikoprotein, amelynek pI értéke 2,8-3,8. A peptidrész egyetlen 183 aminosavból (ember) vagy 187 aminosavból (patkány) álló lánc, emberben és patkányban két, illetve egy diszulfidhíddal. A szénhidráttartalom a molekulatömeg 45%-át teszi ki, öt-hat magasan szialilált, komplex típusú, N-hez kötött glikánok formájában. Az AGP az egyik legfontosabb akut fázisú fehérje emberben, patkányban, egérben és más fajokban. Mint a legtöbb akut fázisú fehérje, szérumkoncentrációja is megnő szisztémás szöveti sérülésre, gyulladásra vagy fertőzésre adott válaszként, és a szérumfehérje-koncentráció e változásait a májszintézis növekedésével hozták összefüggésbe. Az AGP gén expresszióját a fő szabályozó mediátorok, azaz a glükokortikoidok és egy olyan citokinhálózat kombinációja szabályozza, amelyben főként az interleukin-1β (IL-1β), a tumor nekrózis faktor-α (TNFα), az interleukin-6 és az IL-6-hoz kapcsolódó citokinek vesznek részt. Ma már jól ismert, hogy az akut fázisválasz extrahepatikus sejttípusokban is lejátszódhat, és a hepatocitákban megfigyelt gyulladásos mediátorok által szabályozható. Az AGP biológiai funkciója továbbra is ismeretlen; azonban számos lehetséges élettani jelentőségű tevékenységet, például különböző immunmoduláló hatásokat írtak le. Az AGP képes számos endogén (szteroid hormonok) és exogén eredetű bázikus és semleges lipofil hatóanyagot megkötni és szállítani; egy-hét kötőhelyet írtak le. Az AGP savas gyógyszereket, például fenobarbitált is képes megkötni. Kimutatták, hogy az AGP immunmoduláló és kötőtevékenysége leginkább a szénhidrát-összetételtől függ. Végezetül, az AGP transzgenikus állatok használata lehetővé tette, hogy in vivo foglalkozzunk a reagáló elemek funkcionalitásával és szöveti specificitásával, valamint az AGP-hez kötődő gyógyszerek hatásaival, és hasznos eszköz lesz az AGP élettani szerepének meghatározásához.