Rizikófaktorok és kimenetel összekapcsolása az autizmus spektrumzavarban: van-e bizonyíték a rezilienciára?

Abstract

Autizmus spektrumzavar (itt autizmusnak nevezzük) egyike a számos, egymást átfedő neurofejlődési állapotnak, amelyek változó hatással vannak a különböző egyénekre. Ez a változékonyság a biológiai és nem biológiai kockázati tényezők közötti dinamikus kölcsönhatásokból fakad, amelyek idővel az egyének közötti növekvő differenciálódást eredményeznek. Bár ez a differenciálódás jóval a felnőttkorban is folytatódik, a csecsemőkor az a korszak, amikor az agy és a viselkedés gyorsan fejlődik, és amikor az autizmus első jelei és tünetei megjelennek. Ez az áttekintés az autizmushoz és az átfedő idegrendszeri fejlődési állapotokhoz vezető ok-okozati utak megértésében elért eredményeket tárgyalja. A kutatások az agy és a viselkedés fejlődésének pályáját is feltérképezik bizonyos kockázati csoportok, nevezetesen az autista gyermekek később született testvérei és/vagy a fejlődési problémák miatt beutalt csecsemők esetében. Ezek az ismeretek hasznosak a korai felismerés javításában és a célzott beavatkozások megvalósíthatóságának megállapításában a csecsemők kockázati csoportjai számára a tünetek megjelenése előtt. A legfontosabb ismeretek azonban továbbra is hiányosak, mint például azon (biológiai vagy környezeti) védőfaktorok feltárása, amelyek enyhíthetik a kockázat hatását. A kockázati tényezők és a kimenetel közötti összefüggések hátterében álló dinamikus mechanizmusok is további kutatásokat igényelnek. Ezek közé tartoznak a reziliencia folyamatai, amelyek megmagyarázhatják, hogy az autizmus szempontjából veszélyeztetett egyének miért érnek el a vártnál jobb eredményeket. Ezen ismerethiányok áthidalása segítene olyan eszközöket biztosítani a korai felismeréshez és beavatkozáshoz, amelyek tükrözik a kockázat és az eredmények közötti dinamikus fejlődési utakat.