Szemvéna rögökkel rendelkező betegek látásának javítása
A szem kortikoszteroidokkal történő injekciózása két új jelentés szerint javíthatja a látást azoknál a betegeknél, akiknek vérrögök tömítik el a szem vénáját. A véna kis ágaiban elzáródást mutató betegek egy részhalmaza számára azonban a lézeres kezelés jobb megoldás lehet.
A retinális véna elzáródása, amely a retina csökkent véráramlásával jellemezhető állapot, világszerte a látásvesztés egyik jelentős oka. Leggyakrabban időseknél és cukorbetegeknél vagy magas vérnyomásban szenvedőknél fordul elő. Ha az elzáródás egy nagy vénában van, akkor központi retinavéna elzáródásról (CRVO) beszélünk. Ha az elzáródás egy véna kis ágaiban keletkezik, azt retinavéna elzáródásnak (BRVO) nevezik. Bizonyos esetekben az elzáródás folyadék felhalmozódásához vezethet a retina közepén, vagyis makulaödémához, ami a vakság gyakori oka.
A szemészek általában lézeres terápiát alkalmaznak olyan betegeknél, akiknél a BRVO-hoz társuló makulaödéma okozta látásvesztést okoz. A CRVO-hoz társuló látásvesztés esetében azonban nincs bizonyítottan hatékony kezelés. Egyes orvosok sikerről számoltak be egy triamcinolon nevű kortikoszteroid gyógyszer szeminjekciójának alkalmazásával a vénaelzáródás bármelyik típusában szenvedő betegeknél. De a kortikoszteroidok biztonságosságát és hatékonyságát ezekben az állapotokban még nem vizsgálták klinikai vizsgálatban.
Az NIH Nemzeti Szemészeti Intézete (NEI) egy többközpontú klinikai vizsgálatot szponzorált, amely a Standard Care vs. Corticosteroid for Retinal Vein Occlusion (SCORE) tanulmány néven ismert. A tanulmány 2 különálló klinikai vizsgálatot tartalmaz, amelyekben a CRVO vagy BRVO okozta makulaödémával kapcsolatos látásvesztés kezelését hasonlítják össze. Mindkét vizsgálat egyéves eredményeit az Archives of Ophthalmology 2009. szeptemberi számában megjelent 2 tanulmányban közölték.
A résztvevőket mindkét vizsgálatban véletlenszerűen 3 csoportba osztották. Az egyik csoport az állapot “standard” kezelését kapta – BRVO esetében lézerterápiát, CRVO esetében pedig megfigyelést. A másik 2 csoport 1 vagy 4 milligrammos adag triamcinolon szeminjekciót kapott. A résztvevők átlagéletkora körülbelül 68 év volt.
A CRVO vizsgálatban 271 beteg vett részt. Egy év elteltével az 1 mg triamcinolon csoportba tartozók 27%-a, a 4 mg-os csoportba tartozók 26%-a a vizsgálat kezdete óta legalább 3 további vonalat tudott elolvasni egy látástáblán, ami a fele akkora betűk felismerésének felel meg, mint amekkorát a kezelés előtt el tudtak olvasni. A standard kezelési csoportban – akiket rendszeresen vizsgáltak, de általában nem részesültek kezelésben – csak 7%-uk látása javult hasonló mértékben. Mivel az 1 mg-os csoportban a betegeknek kevesebb mellékhatásuk volt a megnövekedett szemnyomással és a szürkehályog kialakulásával kapcsolatban, ez az adagolás jobb lehet a 4 mg-os lehetőségnél a CRVO-val járó látásromlás kezelésére.
“Ezek nagyon örvendetes eredmények, mert eddig nem volt hatékony módja a központi retinavéna elzáródásban szenvedő betegek kezelésének” – mondja Dr. Frederick L. Ferris III, a NEI klinikai igazgatója. “Most a klinikusok alacsony dózisú kortikoszteroid injekciót adhatnak a CRVO betegek számára, ami növelheti a látásjavulás esélyét.”
A BRVO vizsgálatban, amelyben 411 ember vett részt, a betegek 20-30%-a minden csoportban 3 vagy több vonalnyi látásjavulást ért el a látástérképen. A triamcinolonban részesülőknél azonban nagyobb valószínűséggel alakult ki szürkehályog vagy emelkedett meg a gyógyszeres kezelést igénylő szemnyomás, mint a lézeres kezelésben részesülő betegeknél. A kezelés megkezdése után 1 és 2 évvel a 4 mg triamcinolon adagot kapó betegeknél nagyobb valószínűséggel került sor szürkehályogműtétre is.
“A lézerkezeléssel járó szövődmények alacsonyabb aránya azt jelezheti, hogy jelenleg ez a legjobb bevált kezelési lehetőség a betegek számára” – mondja Dr. Ingrid U. Scott, a Penn State College of Medicine munkatársa és a SCORE tanulmány társelnöke.