Szent-Györgyi Albert

Bár Szent-Györgyi Albert 1928-ban izolálta a C-vitamint, furcsa módon fő tudományos érdeklődése nem a vitaminok, hanem a sejtek anyagcseréjének kémiája volt. Ezen a területen végzett munkásságáért 1937-ben megkapta az élettani vagy orvosi Nobel-díjat.

Skorbut: a tengerek ostora

A 18. század közepére a skorbut brit tengerészek és mások százezreit gyengítette meg, akiknek étrendje erősen hús- és keményítőfüggő volt, és nélkülözte a friss zöldségeket és citrusféléket. A betegség felszámolásának első lépése 1757-ben történt, amikor James Lind, egy skót orvos esszét írt, amelyben a brit haditengerészet tengerészeinek kötelező citrusfélék és citromlé fogyasztását javasolta. Lind brit tengerészorvosként eltöltött évei alatt megfigyelte a citrusfélék gyógyító és megelőző hatását a skorbutban szenvedő tengerészeknél. De több mint egy évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy a tudósok pontosan megértsék, miért voltak a citrusfélék olyan hatékonyak a halálos betegség leküzdésében.

1907-ben Axel Holst és Alfred Fröhlich, két norvég, biológiai hatásai alapján felvetette a C-vitamin létezését, és nemzetközi verseny indult a vitamin izolálására. Szent-Györgyi Albert (1893-1986) 1928-ban izolált egy anyagot, amelyet négy évvel később C-vitaminként azonosítottak. 1928-ban Szent-Györgyi és más kutatók későbbi munkája végül megmagyarázta a C-vitamin és a skorbut kezelése és megelőzése közötti kapcsolatot.

Koraélet

Három tudósgenerációt számláló magyar családban született, Szent-Györgyi már korán hajlott a tudományra. 1911-ben iratkozott be a budapesti egyetemre, hogy orvostudományt tanuljon, de tanulmányait megszakította az I. világháború kitörése. 1911-ben Szent-Györgyi, aki egész életében lelkesen háborúellenes volt, megsebesítette magát, hogy rövid katonai szolgálat után megmeneküljön a harctéri szolgálat elől, és 1917-ben visszatért az egyetemre. Erre az élményre reflektálva állítólag ezt mondta: “Olyan őrült vágy győzött el, hogy visszatérjek a tudományhoz, hogy egy nap felkaptam a revolveremet, és kétségbeesésemben átlőttem a felkaromat.”

A “hexuronsav” felfedezése

Szent-Györgyi abban az évben, amikor visszatért Budapestre, orvosi diplomát szerzett, majd különböző európai egyetemeken folytatta tanulmányait. Érdekelte a sejtlégzés és az energiatermelés, és ez idő alatt vizsgálta a növények “barnulási” folyamatát – amikor egyes növények elszáradáskor megbarnulnak. Szent-Györgyi felfedezte, hogy a barnulás akkor következik be, amikor a sejtszinten károsodott mechanizmusok nem tudnak elegendő hidrogént biztosítani az oxidáció megakadályozásához, ami a barnulást okozza. Ezután olyan növények felé fordította figyelmét, amelyek nem barnulnak meg. Miközben citrusfélékkel végzett kísérletsorozatot, rájött, hogy peroxidázzal – egy oxidációban aktív növényi enzimmel – barnulást tud előidézni, majd a peroxidázhoz citruslé hozzáadásával késleltetni a barnulást. Szent-Györgyi izolálta a citruslében lévő, a barnulás ellen ható anyagot, amelyet “hexuronsavnak” nevezett el, és 1928-ban publikálta eredményeit.

Szent-Györgyi két évig kereste a hexuronsav bőséges forrását, amelyről azt gyanította, hogy a Holst és Fröhlich által feltételezett C-vitamin, hogy folytatni tudja kísérleteit. A Cambridge-i Egyetemen, majd a minnesotai Mayo Alapítványnál töltött időt, miközben felfedezését kutatta. 1930-ban visszatért Magyarországra, és a szegedi egyetem gyógyszerkémiai professzori állását foglalta el. Ott mutatta meg hexuronsav-mintáját J. L. Svirbelynek, egy magyar származású, amerikai születésű vegyésznek, aki korábban Charles G. Kinggel, a Pittsburghi Egyetem vitaminkutatójával dolgozott együtt. Svirbely kísérletet végzett tengerimalacokon, amelyek az emberhez hasonlóan nem képesek saját C-vitamint termelni. A tengerimalacok felét főtt étellel etette – a főzésről már ismert volt, hogy elpusztítja a C-vitamint -, a másik felét pedig hexuronsavval dúsított étellel. Míg az egyik csoportnál skorbutszerű tünetek jelentkeztek és elpusztultak, a másik csoport virágzott. Szent-Györgyi és Svirbely számára egyértelmű volt, hogy a hexuronsav valóban C-vitamin. Időközben egy máig vitatott esemény- és közleménysorozat révén King ugyanerre a következtetésre jutott, és 1932. április 1-jén, két héttel Szent-Györgyi feljegyzésének a Nature-ben való megjelenése előtt, a Science magazinban tett közzé egy közleményt.

Paprika! A C-vitamin szintézise

Miután a hexuronsavat átnevezte “aszkorbinsavnak”, hogy tükrözze a savasodás elleni tulajdonságait, Szent-Györgyi keresni kezdte a sav bőséges természetes forrásait. Szeged akkor és ma is a paprikatermesztés egyik fő központja volt, és – a legenda egyik változata szerint – hogy ne kelljen megennie a friss paprikát, amelyet felesége köretként tálalt, Szent-Györgyi sietve otthagyta a vacsoraasztalt, és a laboratóriumába rohant, hogy megvizsgálja a paprikát aszkorbinsav-tartalomra. Heuréka! Az aszkorbinsav bőséges forrásának azonosításával folytatódott a munka a C-vitaminnal, és két éven belül már ismert volt a C-vitamin szerkezete, és Szent-Györgyi munkatársa, Walter Haworth az angliai Birminghami Egyetemen laboratóriumban szintetizálta. Ráadásul terápiás hatásait – amelyek közül az egyik a skorbut megelőzése volt – széleskörűen vizsgálták.

Nobel-díj és az izomösszehúzódás tanulmányozása

1937-ben Szent-Györgyi megkapta a fiziológiai vagy orvosi Nobel-díjat a biológiai égéssel kapcsolatos felfedezéseiért, beleértve a C-vitamin szerepét a folyamatban. Munkatársa, Haworth ugyanebben az évben osztozott a kémiai díjon a C-vitamin szerkezeti meghatározásáért és a szénhidrátokkal kapcsolatos kutatásaiért.

Szent-Györgyi az izomösszehúzódás tanulmányozásával folytatta; azonosította az aktint és a miozint, az összehúzódás élettani folyamatáért felelős fehérjéket. Később további vizsgálatokat végzett a citrusfélékkel, azonosította a P-vitamint (a flavonoidok komplex vegyületét), és a kapillárisok erősítésében való felhasználását tételezte fel. A P-vitamin hiányával összefüggő hiánybetegséget azonban soha nem azonosítottak.

Rákkutatás és háborúellenes aktivizmus

Szent-Györgyi kétszer nősült, egyszer 1917-ben, majd 1941-ben. Második feleségével, akivel egy lánya született, 1947-ben az Egyesült Államokba költözött. A massachusettsi Woods Hole-ban telepedtek le, és Szent-Györgyi egy izomkutató intézetet vezetett. A kormány által támogatott rákkutatás szenvedélyes szószólója lett, miután két közeli családtagját is elvesztette a betegségben, és későbbi szakmai életének nagy részét a rák sejtszintű vizsgálatával töltötte Woods Hole-ban és a National Foundation for Cancer Research számára. A katonai kiadások, a nukleáris fegyverek és általában a háború szókimondó ellenzőjeként Szent-Györgyi pesszimista volt a modern élet állapotát illetően, és társadalompolitikai nézeteit 1970-ben megjelent, Az őrült majom című könyvében fejtette ki.

Az ebben az életrajzban szereplő információkat legutóbb 2018. január 8-án frissítették.