Szorongásérzékenység és annak jelentősége a pszichiátriai zavarokban

A szorongásérzékenység arra a hitre utal, hogy a szorongásos tünetek vagy az arousal káros következményekkel járhat. Egyre több bizonyíték van arra, hogy a szorongásérzékenység a szorongásos zavarok kockázati tényezője. A szorongásérzékenység a pánikbetegségben és más szorongásos zavarokban is emelkedett. Úgy gondolják, hogy hozzájárul a szorongásos tünetek fenntartásához és súlyosságához. Vizsgálatok kimutatták, hogy a szorongásérzékenység pontosabban előre jelzi a pánikrohamok jövőbeli előfordulását. A szorongásérzékenységi index (ASI), amely a szorongásérzékenység konstruktumát méri, három alskálából áll, nevezetesen az ASI-fizikai alskálából, az ASI-szociális alskálából és az ASI-mentális cselekvésképtelenséggel kapcsolatos aggodalmak alskálájából. A szorongásérzékenység “fizikai érzésektől való félelmet” tükröző dimenziója a pánikrohamok és a pánikbetegség leginkább előrejelző dimenziója. Az ASI-vel kapcsolatos kutatások kimutatták, hogy a poszttraumás stressz zavarral, generalizált szorongásos zavarral, kényszerbetegséggel és szociális szorongásos zavarral diagnosztizált személyek ASI-pontszámai magasabbak voltak, mint a normál kontrolloké. Feltételezték, hogy a depresszió pozitív korrelációt mutat a magas szorongásérzékenységi pontszámokkal. A szorongásérzékenység, az alkohol- és a szerhasználati zavarok közötti összefüggések még nem ismertek. Bizonyítékok vannak arra, hogy a szorongásérzékenység összefügg a “megküzdési módként használt ivással”. Mivel a szorongásérzékenység egy kognitív konstrukció, figyelembe kell venni a szorongó betegek és a pszichoterápiás formulák értékelésénél.