Szorongás, az amigdala és az autizmus
Az autizmus spektrumzavarral (ASD) élő embereknél az egyik leggyakoribb és legsúlyosabb társuló mentális probléma a szorongás. A szorongásos zavarok az ASD-vel élők legalább 50%-ánál jelen vannak, és egyes becslések szerint elérik a 80%-ot.1-4 A szorongás és az autizmus közötti kapcsolat összetett, és gyakran nehéz szétválasztani a szorongásos tüneteket az autizmus tüneteitől. Gondoljunk csak a szociális problémákra az autizmusban. Ezek a szociális szorongásnak, az érdeklődés hiányának, a szociális interakciókban való kompetencia hiányának vagy mindezen tényezők mindegyikének köszönhetőek?
A szorongás az autizmus-kutatás egyik forró témája, mert míg az autizmus alapvető tüneteire nincs orvosi kezelés, addig a szorongásra számos viselkedéses és farmakológiai kezelés létezik. Az autizmushoz kapcsolódó szorongás kezelése jelentősen javíthatja az életminőséget.
A félelem és a szorongás neurobiológiájával kapcsolatban hatalmas mennyiségű kutatás folyt, amelynek nagy részét állati modelleken, például egereken végezték. Kimutatták például, hogy az agy amygdala nevű területe szoros kapcsolatban áll a félelem és a szorongásos tünetekkel.5 A szorongás és a félelem egyaránt normális reakciók, amelyek evolúciós szempontból a szervezet védelmét szolgálják. Az amygdalát gyakran nevezik “veszélyérzékelőnek”; és létfontosságú az egyén és a faj túlélése szempontjából. Számos idegtudós feltételezi, hogy az amygdala rendellenes aktivitása szorongáshoz vagy félelemérzethez vezethet, amikor nincs jelen veszély. Tekintettel a szorongás és az autizmus kapcsolatára, nem meglepő, hogy jelentős bizonyítékok vannak arra, hogy az amygdala szerkezete és működése autizmusban megváltozott.
Az amygdala autizmusban való megváltozott működésére vonatkozó legerősebb bizonyítékokat a közelmúltban a Davis-i Kaliforniai Egyetem Schumann laboratóriumának postmortem agyelemzései szolgáltatták. Ezt azok a családok tették lehetővé, akik úgy döntöttek, hogy elhunyt szeretteik agyát kutatási célokra adományozzák. Konkrétan Avino és munkatársai6 megállapították, hogy a tipikusan fejlődő embereknél az amigdala neuronjainak száma a gyermekkor folyamán egészen a felnőttkorig növekszik. Ez a maga nemében szokatlan, mert kevés olyan agyi régió van, ahol a születés után nő a neuronok száma. Ami ebben a vizsgálatban feltűnő volt, hogy az autizmussal élő személyek amigdalájában a neuronok száma magasabb volt a kisgyermekeknél, de alacsonyabb a felnőtteknél. Amint az ábrán látható, a tipikusan fejlődő (NT) emberekhez képest 11%-kal több neuron található az ASD-s kisgyermekek amigdalájában, de 20%-kal kevesebb neuron az ASD-s felnőtteknél.6 Ezek az eredmények jelentősen kibővítették az autizmusban az amigdalával kapcsolatos korábbi vizsgálatokat.7,8
Mi okozza az autista amigdalában ezt a rendellenes fejlődési pályát? Hogyan függ össze ez a megváltozott fejlődés az autizmussal élők szorongásával? Ezek olyan kérdések, amelyek megválaszolásához további kutatásokra lesz szükség. Azonban az autizmussal élő személyek családjai, valamint a tipikus egyének nagylelkű agyszövet-adományainak köszönhetően kezdjük megérteni az ASD neuropathológiáját. A megértéssel együtt jár a célzott kezelések kifejlesztésének lehetősége is. Mivel ezek a változások az amygdalában a gyermek születése után következnek be, ez a kutatás talán egy korai kritikus ablakot azonosított a beavatkozásra.