Szudán – Vallások

Az államvallás az iszlám, amelynek követői, elsősorban szunniták, a becslések szerint a lakosság 65-75%-át teszik ki; a legtöbben északon élnek. A Mekkába tartó afrikai zarándokok fontos tranzitállomásaként Szudán továbbra is szoros kapcsolatban áll az iszlám világgal. Jelentős kisebbségben vannak a keresztények és a hagyományos őshonos vallások hívei, különösen délen, ahol a kereszténység a jelentések szerint gyorsan növekszik. A keresztény közösség nagy része vallásos római katolikus. A görögkeleti, kopt és anglikán keresztények kis számban fordulnak elő a városokban. Jelentések szerint azonban sok keresztény továbbra is gyakorolja a hagyományos őshonos vallások elemeit.

A muszlimok körében a vallási testvériségek (tarigat) fontos szerepet játszanak a szektás és közösségi életben. A két legnépszerűbb testvériség az Ansar, amely szorosan kapcsolódik az Umma Párthoz, és a Khatimia, amely a Demokratikus Unionista Párthoz kapcsolódik.

Az 1973-as alkotmány garantálta a korlátlan vallásszabadságot, de az iszlámot hivatalos vallásnak nevezték. A déli keresztény missziós iskolákat 1957-ben államosították, a külföldi misszionáriusokat pedig 1963-64-ben kiutasították a déli területekről. Jelenleg a vallási szervezetekre az 1994-es társasági nyilvántartási törvény vonatkozik, amely az ellentmondásos 1962-es missziós társasági törvényt váltotta fel. Elméletileg lehetővé teszi az egyházak számára, hogy szélesebb körű tevékenységet folytassanak, azonban az egyházakra ugyanazok a korlátozások vonatkoznak, mint a nem vallási társaságokra. A vallási csoportokat be kell jegyeztetni és jóvá kell hagyni ahhoz, hogy elismerjék őket vagy jogszerűen gyűlhessenek össze. Az elmúlt években a római katolikus egyház nem kapott engedélyt új templomok építésére; más keresztény csoportok azonban kaptak ilyen engedélyt.

Az 1983-ban újra kiújult polgárháború nagyrészt vallási jellegű. A kormányt az északi muszlimok uralják, míg a déli lázadó csoportok többnyire keresztények és tradicionalisták. Az iszlámot államvallásnak valló kormány támogatja a saría (iszlám) törvények betartását, és dzsihádot, azaz szent háborút hirdetett a lázadó frakciók ellen. Az elsősorban keresztény lázadócsoport, a Szudáni Népi Felszabadítási Mozgalom (SPLM) szekuláris kormányt támogat, de úgy tűnik, hajlandó engedélyezni a saría törvényt az északi államokban.

A kormány és a muszlim többség továbbra is diszkriminálja és üldözi a nem muszlimokat. Sok nem muszlimot elbocsátottak a közszolgálati állásokból, és a nem muszlim üzlettulajdonosokat gyakran zaklatják és diszkriminálják a kormányzati szerződések és kereskedelmi engedélyek ügyében. A keresztény iskolák diákjait gyakran visszatartják a kötelező katonai szolgálat teljesítésétől, amely szükséges ahhoz, hogy továbbléphessenek az egyetemre. Sok muszlim munkáltató nem ad szabadságot a keresztény alkalmazottaknak, hogy részt vehessenek a vasárnapi istentiszteleten. A polgárháború során számos nem muszlim nőt és gyermeket foglyul ejtettek a muszlimok, eladták őket rabszolgának, és arra kényszerítették őket, hogy áttérjenek az iszlám hitre. Az iszlámról bármely más vallásra való áttérést halállal büntetik.