Több mint 200 amish tanított Mexikóban 2000 óta

Hallottál már a mexikói amishokról? Ez egy egészen figyelemre méltó történet. Nem, nincsenek mexikói amish közösségek (legalábbis már nem). De egy lelki rokonsági csoportnak köszönhetően az amishok az elmúlt két évtizedben rendszeresen jelen voltak Mexikóban.

Az Old Colony Mennonites egy anabaptista csoport, amelynek van némi kulturális hasonlósága az amishokkal, beleértve az alföldi ruházatot és a német dialektust. Túlnyomórészt Mexikóban és más latin-amerikai nemzetekben élnek.

Az Old Colony Mennoniták eredetileg Ukrajnából érkeztek Kanadába az 1870-es években, de az 1920-as években az állami iskoláztatási követelmények miatt Mexikóba vándoroltak.

Az amishok és a mennoniták közeli szellemi rokonai, de a legtöbb észak-amerikai vallási rokonukkal ellentétben ők szenvedtek a gyenge oktatási rendszer miatt, amit súlyosbított a viszonylagos elszigeteltség és a külső hatásoktól való félelem.

Kifejezetten az írástudás és a matematika terén szembesültek komoly problémákkal. Sokan nem ismerték fel az oktatás fontosságát, egyes szülők még azt is elmulasztották, hogy rendszeresen iskolába küldjék a gyermekeiket.

A gyarmatokon viszont hiányoztak a képzett tanárok, mivel az iskoláik olyan rosszul képzett embereket termeltek ki.

Diedrich Peters, az Ótelep püspöke ezt az önfenntartó problémát a Called To Mexico című könyvében fejti ki: Bringinging hope and literacy to the Old Colony Mennonites:

Ez aggodalmat kelt az egyházban, hogy iskoláink végül hogyan fognak végezni. Úgy tűnik, hogy közeledik az az idő, amikor a saját gyarmataink már nem tudják biztosítani a saját tanáraikat. Ami nem meglepő, hiszen senki sem érzi magát felkészültnek a feladatra. Az igazság az, hogy az ilyen gyenge iskolák valóban nehezen termelnek ki igazi tanárokat.

Aztán ha valaki mégis el mer fogadni egy tanári állást, az gyakran azért van, mert a falusi szomszédok folyamatosan próbálják rábeszélni, és ő szegény. Az iskola iránti érdeklődés, az iskola iránti hajlam, tudás és képzés, tanítási tapasztalat, önfegyelem és gyakorlat nélkül sok tanár csak rutinból és megszokásból vezeti az iskolát. Ezért a gyenge iskolák mindig gyengülnek. (90-91. o.)

Az alacsony általános műveltségi szint nemcsak gazdasági kilátásaikra, hanem közösségeik lelki életére is negatív hatással van, mivel nem tudják olvasni és megérteni a Bibliát.

Amint Peters megjegyzi: “Hogyan kutathatják a Szentírást azok, akik nem tudják sem olvasni, sem megérteni? Még akkor is alig értik, ha hangosan felolvassák nekik az Igét.” (91. o.)

Segítség az amisoktól

A Mennonita Központi Bizottság segítségével az amisok az 1990-es évek közepén értesültek erről a helyzetről. Néhány motivált egyén erőfeszítéseinek köszönhetően elkezdtek segíteni azzal, hogy amis tanárokat küldtek délre, hogy tanítsák az ógyarmati gyerekeket.

Noha nem mindenki fogadta őket örömmel, a program az azt követő években növekedett és sikereket ért el. Legalább féltucatnyi államból származó amish vett részt tanítóként, vagy támogató szerepben, mint házi szülők vagy házi nővérek.

Ez talán a legjobb példa a nemzetközi missziós programra, amit az amishok között találhatunk (akik általában nem végeznek sok nemzetközi missziós munkát, legalábbis nem olyan munkát, amely nemzetközi utazással jár, bár vannak kivételek).

Rebecca Miller, egy ohiói amish gyülekezet tagja egy 2016-os bejegyzésben írt az Old Colony népének hátteréről és erről a figyelemre méltó projektről (Rebecca később maga is elment Mexikóba tanítani).

Az amisok által készített más írásokban is találhatsz róla dokumentációt, beleértve a fentebb hivatkozott Elhívás Mexikóba című könyvet is.

A Mennonite World Review új cikkben számol be a programról:

A Mennonite Central Committee nyolc old order amis 1995-ös látogatásával kezdődött a mexikói Old Colony Mennonitesnél, és segített a két csoportnak feltárni, hogyan támogassák egymást.

“Éreztük, hogy az Old Colony-iak eleinte hezitáltak, amikor eljöttünk” – mondta Leroy Stoltzfus, az MCC régi munkatársa, visszaemlékezve erre az első útra. “Kíváncsiak voltak, hogy megbízhatnak-e bennünk. A mi amish csoportunk meglátta az erősségeiket és a szükségleteiket, és elhatároztuk, hogy segítünk, ahogy Isten lehetővé teszi.”

Húsz évvel később az amish tanárok állandóan jelen vannak Old Colony iskoláiban. Több mint 200-an teljesítettek ilyen szolgálatot.

A gyarmati diákok, akik amis tanároktól tanultak, most maguk is tanári állást vállalnak, és amis tanítási gyakorlatot vezettek be.

Az amisok alkalmasnak bizonyultak arra, hogy segítsenek az ógyarmati mennonitáknak emelni oktatási színvonalukat, miközben elkülönült nép maradtak.

Az Old Colony Mennonites és az Old Order Amish közötti hasonlóságok termékeny talajjá váltak, amelyből az Old Order Amish tanárprogram virágozni fog.

A két dolog, ami itt kiugrott a szemem elé, az a résztvevők száma – több mint 200 tanár a program nagyjából 19 éve alatt – és az a tény, hogy a diákok amis tanítási gyakorlatokat alkalmazva kezdtek el tanítani. Ez segít biztosítani a program hosszú távú sikerét.”

Az amishok jól illettek ehhez a szerephez, nagyrészt azért, mert jó példát mutattak – egy “különálló nép”, amely sikeres egyházi oktatási struktúrát épített ki, amely lehetővé tette, hogy gyermekeik egyszerre váljanak jó egyháztagokká és a társadalom produktív tagjaivá.

Az amishok történelmi és kulturális hasonlóságokkal rendelkeznek, és tiszteletben tartják az ógyarmati mennonita hitet, de nyilvánvalóan ott is meg kell lennie a bizalomnak, hogy ezek nem “megtérítő” missziók, hanem inkább a testvéri szeretet szellemében történnek. Kétségtelenül kellett némi bátorság a mennoniták részéről, hogy megnyíljanak a külső segítség felé.”

Azzal fejezem be, hogy megosztom ezt a részletet Rebecca 2016-os bejegyzésének végéről:

2015-ben hét különböző mexikói kolóniában és egy texasi kolóniában voltak amis tanárok.

A tanárok egy része nagyon elkötelezett a projekt iránt, és már sok éve tanít ott. Az iskolák zökkenőmentesen működnek, és a gyerekek lelkesen tanulnak.

A kihívás most az, hogy jó olvasnivalót biztosítsunk számukra, mivel nagyon éhesek az olvasásra. Nincsenek postaládák, nincsenek útjelző táblák, nincsenek utcanevek és számok, mivel azokat senki sem tudta elolvasni. Nincsenek mottók vagy naptárak a falakon, és nincsenek receptkönyvek. Minden receptet bemagolnak.”

Micsoda áldás látni, hogy ezek az ártatlan gyerekek felnőnek, és most már képesek olvasni és megérteni a Biblia tanítását. Megtanulhatják a jót a rossztól, és tiszta, istenfélő életet élhetnek, mert olvashatják Jézus szavait, és követhetik azokat.

Olvastam olyan történeteket, amikor a gyerekek képesek voltak megtanítani a szüleiket olvasni. Most már a felnőtteknek is van esti iskolájuk, és nyáron angol órákat tartanak. Tegyük kötelességünket, és imádkozzunk minden érintettért, hogy a dolgok előremozduljanak az Országért.