Tags

(at″ĕl-ek′tă-sĭs)

A téma hangos kiejtésének meghallgatásához vásároljon előfizetést vagy jelentkezzen be.

1. Összeesett tüdő; levegőtlen tüdő.
2. Olyan állapot, amikor a magzat tüdeje születéskor részben vagy teljesen tágulatlan marad.
SZE: A koraszülöttek légzési distressz szindrómája
ETIOLÓGIA
Ezt okozhatja még egy vagy több légút elzáródása nyálkadugókkal; fájdalomtól másodlagos hipoventilláció, pl., bordatörésből vagy műtéthez kapcsolódóan, vagy nem megfelelő légzési térfogatú lélegeztetés miatt; nem megfelelő surfactant-termelés miatt; vagy a tüdő külsőleg, illetve a tüdő vagy a hörgők daganatok, aneurizmák vagy megnagyobbodott nyirokcsomók általi összenyomódása miatt. Néha hasi vagy mellkasi műtétet követő szövődmény, amelyet a sínezés okoz. A mellkasi és a magas hasi műtétek a bemetszés helye miatt extra kockázatot jelentenek. Krónikus obstruktív tüdőbetegségben, bronchiectasisban vagy cisztás fibrózisban szenvedő betegeknél fordul elő, valamint azoknál, akik erősen dohányoznak.
FELSZÓLÁS: középső lebeny szindróma
SZIMPTOMOK
A tünetek nem feltétlenül jelentkeznek, ha az atelectasis kisebb mértékű, és a betegnek korábban egészséges volt a tüdeje. A dyspnoe gyakori, ha az atelectasis súlyos.
KEZELÉS
A kezelés az októl függően változik. A kis légzési térfogattal történő tartós lélegeztetés miatt aelektázisban szenvedő beteg tüdőtágító terápiát, például ösztönző spirometriát kap. A gépi lélegeztetés során a betegnek megfelelő légzési térfogatot és pozitív végkilégzési nyomást (PEEP) kell kapnia a funkcionális maradékkapacitás növelése érdekében. Az oxigént a legalacsonyabb beállítással kell adagolni, amely megakadályozza a hipoxémiát. A beteget a lehető leghamarabb le kell választani a lélegeztetőgépről és extubálni kell. A nyálkaelzáródás miatt aelektázissal küzdő betegnek hörgőhigiénés kezelésre van szüksége a nyálka eltávolításának elősegítésére. Mesterséges surfactant hasznos lehet a koraszülött tüdővel és atelektázissal küzdő csecsemőnél.
PATIENSGONDOZÁS
A veszélyeztetett betegeket (különösen azokat, akiknek mellkasi vagy magas hasi műtétjük volt, vagy akiknek krónikus lélegeztetési problémái vannak) a nehézlégzés, a mellkasfal csökkent mozgása, az inspirációs szubszternális vagy interkosztális retrakciók, a diaforézis, a tachypnoe, a tachycardia és a pleuritikus mellkasi fájdalom szempontjából kell értékelni. A tüdőmezőket a csökkent rezonancia szempontjából átvizsgálják, és a mellkast abnormális légzési hangok (csökkent légzési hangok, hörgő légzési hangok a konszolidációs területeken és finom, késői légzési reccsenések) szempontjából auskultálják. A pulzoximetriát és az artériás vérgázértékeket a hipoxémiára utaló jelek szempontjából ellenőrzik. A visszatartott tüdőváladék miatt kialakult aelektázisos betegnél hasznosak a hörgőhigiénés terápiák. A beteg fél-Fowler-pozícióban és esetenként magas-Fowler-pozícióban történő elhelyezése (kivéve, ha kifejezetten ellenjavallt) segít a tüdőkapacitás növelésében és a mélyebb légzés elősegítésében. A beteget bátorítani és segíteni kell abban is, hogy a lehető leghamarabb székre üljön és járjon. A nővér vagy a légzésterapeuta oktatja és ellenőrzi a beteget az ösztönző spirometria használatára a meglévő atelektázis megelőzése vagy korrigálása érdekében. Ezzel a kalibrált eszközzel a beteg lassú, tartós maximális belégzést végez a teljes tüdőkapacitásig, 5 másodpercig visszatartja a levegőt, és passzívan kilégzéssel segíti az alveolusok nyitva tartását. Ezt óránként körülbelül 10 alkalommal kell elvégezni, amíg a beteg ébren van. A megfelelő fájdalomcsillapítás, a gyakori oktatás, megerősítés és dicséret elengedhetetlen ahhoz, hogy a megfelelő technikát alkalmazzuk. A műtét előtt álló betegeket a műtét előtt meg kell tanítani az ösztönző spirometria helyes használatára, hogy legyen idő a gyakorlásra.
FELSZÓLÍTÁS: ösztönző spirometria
A megfelelő folyadékbevitel ösztönzése, a beszívott levegő szükség szerinti párásítása, valamint a beteg segítése a mobilizálásban és a váladék kiürítésében. Az intubált vagy obtundált betegeket szükség szerint leszívjuk.