Tengeri közlekedés
A hajóállomány négy kategóriába sorolható:
- A fedélzeti részleg
- A gépészeti részleg
- A steward részleg
- És egyéb.
Fedélzeti részlegSzerkesztés
A fedélzeti részleg tiszti beosztásai többek között a következők: A parancsnok és az ő fő-, másod- és harmadtisztjei. A fedélzeti részleg engedély nélküli tagjainak hivatalos besorolása az Able Seaman és a Ordinary Seaman.
Egy hajó szokásos fedélzeti legénysége a következőket foglalja magában:
- (1) főtiszt/főtiszt
- (1) másodtiszt / másodtiszt
- (1) harmadtiszt / harmadtiszt
- (1) csónakmester
- (2-6) Able Seamen
- (0-2) Ordinary Seamen
A fedélzeti kadét olyan személy, aki az őrszolgálati tisztképesítés megszerzése érdekében kötelező tengeren töltött időt teljesít. A fedélzeten töltött idejüket azzal töltik, hogy megtanulják a kereskedelmi hajókon folyó mindennapi élet műveleteit és feladatait.
GéposztálySzerkesztés
A hajó géposztálya a hajó legénységének azon tagjaiból áll, akik a hajón lévő meghajtási és egyéb rendszereket működtetik és karbantartják. A gépház személyzete foglalkozik a fedélzeti “szállodai” berendezésekkel is, nevezetesen a szennyvíz-, világítási, légkondicionáló és vízrendszerekkel. Foglalkoznak az ömlesztett üzemanyag átadásával, és tűzoltási és elsősegélynyújtási képzést igényelnek, valamint a hajó csónakjaival és egyéb hajózási feladatokkal – különösen a rakomány rakodási/kiürítési felszerelésekkel és biztonsági rendszerekkel – való foglalkozásban, bár a konkrét rakománykiürítési feladat továbbra is a fedélzeti tisztek és a fedélzeti munkások feladata. Az LPG- és LNG-tartályhajókon azonban a rakománymérnök a rakodási műveletek során a fedélzeti részleggel együtt dolgozik, valamint őrszolgálatot ellátó mérnök is.
Egy hajó szokásos gépszemélyzete a következőket foglalja magában:
- (1) Főgépész
- (1) Második gépész / első segédgépész
- (1) Harmadik gépész / második segédgépész
- (1-2) Negyedik gépész / harmadik segédgépész
- (0-)2) Ötödik mérnök / segédmérnök
- (1-3) Olajozó (engedély nélküli képesítéssel rendelkező minősítés)
- (0-3) Kenő (engedély nélküli képesítéssel rendelkező minősítés)
- (1-5) Kezdő szintű minősítés (pl. Törlő (foglalkozás), Közüzemi munkás stb.)
Néhány amerikai hajón van motoros is. További lehetséges beosztások: gépész, villanyszerelő, hűtőgépész és tanker. A gépészkadétok olyan gépész gyakornokok, akik az őrszolgálati engedély megszerzése előtt szükséges tengeri időt töltik.
Steward’s departmentSzerkesztés
Egy teherhajó tipikus steward részlege egy főstewardból, egy főszakácsból és egy stewardasszisztensből áll. Mindhárom pozíciót jellemzően engedély nélküli személyzet tölti be. A vezető steward irányítja, utasítja és kijelöli az olyan feladatokat ellátó személyzetet, mint az ételek elkészítése és felszolgálása; a tiszti kabinok és a steward részleg területeinek takarítása és karbantartása; valamint a készletek átvétele, kiadása és leltározása. A nagy utasszállító hajókon az élelmezési osztályt a főpincér vezeti, és segédpincérek irányítják. Bár élvezik a tiszti ranggal járó előnyöket, általában a ranglétrán keresztül jutnak el a pénztárosokig. A Pursers alatt helyezkednek el az osztályvezetők – például a főszakács, a főpincér, a főbármester stb. Ők felelősek a saját területük igazgatásáért.
A főpincér is tervezi az étlapokat; összeállítja az ellátási, túlóra- és költségellenőrzési nyilvántartásokat. Igénybe vehetnek vagy vásárolhatnak készleteket és felszereléseket. Kenyeret, zsemlét, süteményeket, tortákat és péksüteményeket süthetnek. A vezető steward feladatai átfedhetnek a Steward’s Assistant, a Chief Cook és a Steward’s Department legénység más tagjainak feladataival.
Az Egyesült Államok kereskedelmi tengerészeténél a vezető stewardnak rendelkeznie kell az Egyesült Államok parti őrsége által kiállított Merchant Mariner’s Documentummal. A nemzetközi jog, egyezmények és megállapodások miatt a nemzetközi hajózásban részt vevő valamennyi főszakácsnak a saját országa által kiállított hasonló okmányokkal kell rendelkeznie.
Egyéb részlegekSzerkesztés
A hajón betöltött tiszti beosztások, beleértve a Junior Assistant Purser, Senior Assistant Purser, Purser, Chief Purser, Medical Doctor, Professional Nurse, Marine Physician Assistant és Hospital Corpsman, adminisztratív beosztásnak minősülnek, és ezért az Egyesült Államok parti őrsége által kiadott bizonyítványok szabályozzák őket. A révkalauzok szintén kereskedelmi tengerésztisztek, és a parti őrség által kiadott engedéllyel rendelkeznek. Korábban volt egy rádióosztály is, amelynek élén egy rádiós főtiszt állt, és amelyet számos rádiótiszt támogatott. A GMDSS (műholdas kommunikáció) bevezetése és az azt követő mentesség a rádiótisztek alkalmazása alól, ha a hajó rendelkezik ilyen felszereléssel, ez a részleg megszűnt, bár sok hajón még mindig vannak rádiós szakemberek, különösen a személyhajókon. Sok rádiótisztből “elektrotechnikai tiszt” lett, és átkerült a géposztályra.
Élet a tengerenSzerkesztés
A tengerészek életük nagy részét a szárazföldön kívül töltik. Néha veszélyes körülményekkel kell szembenézniük a tengeren vagy a tavakon – a massachusettsi Gloucester halászkikötőjében egy tengerparti emlékmű található, amely több mint 10 000, a tengerben életét vesztett halászt sorol fel, és a Nagy-tavakon az 1800-as évek óta több mint 10 000 hajó veszett oda, ennek ellenére a férfiak és nők még mindig tengerre szállnak. Egyesek számára a vonzerőt a szárazföldi élet kötöttségei nélküli élet jelenti. A tengeri kaland és a világlátás lehetősége is sok tengerészt vonz. Bármi legyen is a hivatás, azok, akik a tengeren élnek és dolgoznak, mindig szembesülnek a társadalmi elszigeteltséggel.
A Tengerészek Nemzetközi Kutatóközpontjának megállapításai szerint az egyik fő oka annak, hogy a tengerészek elhagyják az iparágat, “szinte kivétel nélkül az, hogy a családjukkal akarnak lenni”. Az amerikai kereskedelmi hajók jellemzően nem teszik lehetővé, hogy a családtagok elkísérjék a tengerészeket az utakra. Az iparág szakértői egyre inkább elismerik az elszigeteltséget, a stresszt és a fáradtságot, mint munkahelyi veszélyeket. Az olyan érdekvédelmi csoportok, mint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, az ENSZ egyik ügynöksége, és a Nautical Institute a tengerészekre vonatkozó nemzetközi normák javítását szorgalmazzák. A műholdas telefonok javították a kommunikációt és a hatékonyságot a tengerjáró hajók fedélzetén. Ez a technológia hozzájárult a legénység jólétéhez, bár mind a berendezések, mind a díjak drágák.
A tengerjáró utakat áthatja a rutin. A tengerészeti hagyományok szerint minden napot hat négyórás periódusra kell osztani. A gépészeti és fedélzeti részlegek őrségének három csoportja négy órát dolgozik, majd nyolc órát őrségen kívül. Naponta azonban sok túlórával járó munkát kell elvégezni. Ez a ciklus a végtelenségig ismétlődik, napi 24 órában, amíg a hajó a tengeren van. A steward részleg tagjai jellemzően nappali munkások, akik legalább nyolcórás műszakokat teljesítenek. A tengeren végzett műveletek, beleértve a javításokat, a kalózkodás elleni védekezést, a rakomány biztosítását, az útközbeni feltöltést és egyéb feladatokat, lehetőséget adnak a túlórázásra. A hajófedélzeti szolgálat jellemzően hónapokig tart, amit hosszan tartó szárazföldi szabadság követ. Egyes tengerészek azonban olyan hajókon kapnak állást, amelyeket kedvelnek, és évekig a fedélzeten maradnak.
A sok modern hajó gyors, mindössze néhány órát tölt a kikötőben, ami korlátozza a tengerészek szabadidejét a parton. Ráadásul egyes külföldi tengerészek, akik egy 25 országot tartalmazó megfigyelési listáról lépnek be az Egyesült Államok kikötőibe, a tengerbiztonsággal kapcsolatos aggályok miatt korlátozásokkal szembesülnek a parton töltött szabadságot illetően. Az amerikai kikötőkben tartózkodó amerikai tengerészeket is érintik azonban a parton töltött szabadságra vonatkozó korlátozások. Például a Nemzetközi Hajóparancsnokok és Révkalauzok Szervezete & (International Organization of Masters, Mates & Pilots) megjegyzi, hogy az amerikai hajózási terminálok üzemeltetői korlátozzák a tengerészeket abban, hogy a hajóról a terminál kapujához utazzanak. Továbbá, azokban az esetekben, amikor az átutazást engedélyezik, időnként különleges “biztonsági díjakat” számítanak fel.
A partraszállásra vonatkozó ilyen korlátozások, a kikötőben töltött idő csökkenésével párosulva, hosszabb tengeren töltött időszakokat jelentenek. A tengerészek arról számolnak be, hogy a hosszabb tengeren töltött időszakok, amikor a hajótársakkal együtt élnek és dolgoznak, akik többnyire idegenek, megszokást igényelnek. Ugyanakkor lehetőség nyílik arra, hogy más etnikai és kulturális hátterű emberekkel találkozzanak. Egyes amerikai hajók fedélzetén javultak a szabadidős lehetőségek, amelyeken tornatermek és nappali szobák is rendelkezésre állnak filmnézésre, tengeri történetek cseréjére és egyéb tevékenységekre. Egyes esetekben pedig, különösen a tartályhajókon, lehetőség van arra, hogy a tengerészeket családtagjaik is elkísérjék. A tengerész szolgálaton kívüli ideje azonban nagyrészt magányos dolog, hobbit űz, olvas, levelet ír és alszik.
A modern óceánjáró hajókon, amelyek jellemzően kényelmi lobogó alatt vannak bejegyezve, az elmúlt 20 évben óriásit változott az élet. A legtöbb nagy hajón a legénység számára tornaterem és gyakran úszómedence is rendelkezésre áll. Az Exxon Valdez baleset óta a szabadidős tevékenységek középpontjába a tiszti és legénységi bárok helyett egyszerűen társalgó jellegű helyiségek kerültek, ahol a tisztek vagy a legénység leülhetnek filmet nézni. Mivel ma már sok társaság biztosít televíziót és DVD-lejátszót a kabinokban, és szigorú dohányzási szabályokat alkalmaz, nem meglepő, hogy a legtöbb hajón a bár sokkal csendesebb hely lett. Egyes esetekben játékkonzolokat is biztosítanak a tisztek és a legénység számára. A tisztek sokkal magasabb életszínvonalat élveznek az óceánjáró hajók fedélzetén.
A legénység általában rosszul fizetett, rosszul képzett, és körülbelül 9 hónapos szerződéseket kell teljesíteniük, mielőtt hazatérnek szabadságra. Gyakran olyan országokból érkeznek, ahol az ipari átlagbér még mindig nagyon alacsony, például a Fülöp-szigetekről vagy Indiából. A tisztek azonban a világ minden tájáról érkeznek, és nem ritka, hogy a hajókon keveredik a tisztek nemzetisége. A tisztek gyakran egyetemi diplomával rendelkeznek, és hatalmas mennyiségű képzésen vettek részt, hogy elérjék rangjukat. A tisztek előnye például, hogy nagyobb, kényelmesebb kabinok és asztali étkeztetés jár nekik.
A tisztek szerződései átlagosan 4 hónaposak, bőséges szabadsággal. A legtöbb óceánjáró hajón ma már személyzet nélküli gépházi rendszer működik, amely lehetővé teszi, hogy a mérnökök csak nappal dolgozzanak. A gépház éjszaka számítógépes vezérlésű, bár az ügyeletes gépész a személyzet nélküli üzemeltetés alatt is végez ellenőrzéseket. A mérnökök forró, párás, zajos légkörben dolgoznak. A kommunikáció a gépházban ezért kézjelekkel és szájról olvasással történik, és a jó csapatmunka gyakran helyettesíti a kommunikációt.