Tenochtitlan – Az azték főváros

Tenochtitlan volt az azték civilizáció fővárosa, amely a sekély Texcoco-tó nyugati oldalán, a mai Mexikóváros történelmi részén, egy magaslaton fekvő szigeten volt.

Az altepetl-t (várost) a Mexikó völgyében élő nahuatl nyelvű őslakos nép, a mexikóiak alapították, akik a tolték civilizáció hanyatlása után jutottak be a Mexikói-medencébe. Tenochtitlán szomszédságában egy disszidens csoport szintén megalapította a mexikói altepetlt, Tlatelolco-t (“A gömbölyű földhalom helye”), saját dinasztikus vonalával.

A mitológia szerint a mexikóiak egy rendeltetett otthont kerestek, ahol “egy sas, kígyóval a csőrében, egy szúrós körtekaktuszon ült”. A Texcoco-tóhoz érkezve meggyőzték Culhuacan, egy kis városállam királyát, hogy engedje meg nekik, hogy letelepedjenek egy Chapultepec (Chapoltepēc, “a szöcskék hegyén”) nevű, viszonylag terméketlen földdarabon.

A mexikóiak állítólag istenük, Xipe Totec parancsára feláldozták a Culhuacan uralkodók egyik lányát, megnyúzva annak bőrét. Ennek következtében a Culhuacanok megtámadták a mexikóiakat, és egy terméketlen szigetre, “a kőszúrós kaktuszok gyümölcsei közé” menekültek, ahol Kr.u. 1325 és 1345 között “ōme calli” évben megalapították új városukat.

A mexikóiak a chinampa rendszer segítségével alakították át a szigetet, kis, téglalap alakú, termékeny szántóföldeket hozva létre a sekély tómederben termő növények termesztésére.

A település gyorsan városállammá nőtte ki magát, és a Tenochtitlan, Texcoco és Tlacopan hármas szövetség részét képezte. Tenochtitlan a szövetség domináns hatalmává és tényleges uralkodójává vált, meghódítva a szomszédos városállamokat és létrehozva egy birodalmat, amely egy birodalmi adórendszerre támaszkodott.

Tenochtitlan szimmetrikusan volt elrendezve, négy zónára osztva, amelyek 3212 hektárnyi területet fedtek le. Mindegyik zóna 20 calpulli-t (kerületet) tartalmazott, amelyeket tlaxilcalli-k (utcák) kereszteztek, amelyek a szárazföldre vezető nagy útvonalakhoz csatlakoztak. Minden calpulliban volt egy központi tiyanquiztli (piactér), valamint a különböző lakóházak és a szövők, szobrászok és fazekasok ipari helyei.

Tenochtitlan központjában volt egy szertartási komplexum, amely középületeket, templomokat és palotákat tartalmazott, többek között: a Templo Mayor, amelyet Huitzilopochtli azték védőistenségnek és Tlaloc esőistennek szenteltek; Quetzalcoatl temploma; a tlachtli (labdajátékpálya) a tzompantlival vagy koponyák állványával; a Naptemplom, amelyet Tonatiuhnak szenteltek; a Sas Háza, amelyet a harcosokkal és az uralkodók ősi hatalmával hoztak összefüggésbe; a gladiátoráldozatok színpadai; és néhány kisebb templom.

A spanyol hódítók 1519-ben bekövetkezett érkezésekor a város a csúcspontján volt, a becslések szerint 200 000-400 000 lakosú volt. Tenochtitlan lakói hamarosan olyan betegségeknek voltak kitéve, amelyekkel szemben nem rendelkeztek immunitással, és amelyek elpusztították a lakosságot: becslések szerint a régió lakosságának több mint 50%-a halt meg himlőben.

A spanyol hódítók, akiket az őslakos törzsek és korábbi mellékvárosi államok szövetsége segített, 93 napig ostromolták Tenochtitlánt, mígnem a mexikóiak 1521. augusztus 13-án megadták magukat, ami a spanyol hegemónia kezdetét jelentette Közép-Mexikóban.

Főcímkép – Tenochtitlan szertartási központjának festménye – Képhitel: Gary Todd – Public Domain

.