The antiglide plate for distal fibular fixation. A biomechanikai összehasonlítás az oldalsó lemezzel történő rögzítéssel

A hátsó antiglide lemezeket nemrégiben vezették be a fibula distalis részének rövid ferde törése (B típus, az AO csoport meghatározása szerint) rögzítési módszereként. Ennek a módszernek számos előnye van az ilyen típusú törés rögzítésére gyakrabban használt oldalsó lemezzel szemben, többek között kisebb terület feldarabolása és rövidebb műtéti idő, a lemez minimális hajlítása, és nincs lehetőség a csavarnak az ízületbe való behatolására. A rendszer a csavarnak a disztális töredékbe történő behelyezése nélkül is alkalmazható. Ez késztetett bennünket arra, hogy összehasonlítsuk a rögzítés biomechanikai tulajdonságait a csúszásgátló és az oldalsó lemezes rendszerrel. A fibula disztális részének rövid ferde töréseit mechanikusan hoztuk létre cadaver lábakban a lábfej szupinációjával és külső rotációjával. A törés létrejöttéhez szükséges nyomatékot huszonnégy fibula mindegyikében feljegyezték. A törés után minden egyes fibulát anatómiailag reponáltunk és belsőleg rögzítettünk egy oldalsó lemezzel vagy egy hátulról felhelyezett csúszásgátló lemezzel. A rögzítés erősségét úgy mértük, hogy a lábakat addig feszítettük, amíg a rögzítés meg nem szakadt. A rögzítési rendszer merevségét és a rögzítés meghibásodásához szükséges energiamennyiséget is kiszámították. Az oldalsó lemezt rögzítésre használó rendszer akkor hibásodott meg, amikor a nyomaték elérte a törést előidéző nyomaték átlagosan 64,3 százalékát.(ABSTRACT TRUNCATED AT 250 WORDS)