The apical impulse in coronary heart disease

Negyven beteget (36 koszorúér-betegségben szenvedő), akiknél a bal kamrai funkciót angiográfiásan értékelték, új standardizálási módszerrel, apexkardiográfiával vizsgáltak, a cél a bal kamrai funkció változásait tükröző apikális impulzus paramétereinek meghatározása és korrelációja az apikális impulzus klinikai értékelésével. A normális balkamra-funkciójú betegek mérései alapján azonosították az apexkardiográfiás eltéréseket. Egyedül a százalékos A-hullám amplitúdójának növekedése (13,3%-nál nagyobb) (amely e betegek mintegy felénél pitvari rúgásként tapintható) nem járt együtt jelentős bal kamrai diszfunkcióval. Az izovolumikus lejtők izolált rendellenessége, bár enyhe bal kamrai diszfunkcióval társult, klinikailag nem volt kimutatható. A közepes vagy súlyos bal kamrai diszfunkció mindig kóros kilökődési fázis lejtőkkel járt együtt, és mindegyiknél tartós apikális impulzusok voltak. A tapintható pitvari rúgás vagy az apexkardiogramon megnövekedett százalékos A-hullám jelenléte inkább mérsékelt, mint súlyos diszfunkciót jelzett. Ez a vizsgálat tehát egyértelműen bizonyítja, hogy a bal kamrafunkció valóban befolyásolja az apikális impulzus jellegét koszorúér-betegségben szenvedő betegeknél, és ezek könnyen meghatározhatók.