TheTuftsDaily

A “Growing” című új Netflix különkiadásában (2019) Amy Schumer nem túl vicces. Sokak számára a komikus sosem volt igazán vicces – legalábbis az eredeti vicceivel. Az állítólag lopott viccei fergetegesek, de ez azért lehet, mert azokat, nos, állítólag nem ő írta. Schumer elcsépelt komédiastílusa különösen a “Growing”-ban érvényesül. Itt nincs komédiai érettség, és néhány ponton elég nyilvánvaló, hogy Schumer szalmaszálakba kapaszkodik, hogy megnevettesse a közönséget.

Az első dolog, amit meg kell jegyezni a “Growing”-ban, hogy Schumer nem igazán tűnik úgy, mintha akarna ott lenni. Egy ponton megemlíti, hogy valójában csak azért van ott, mert szerződéses kötelezettségei vannak, és hogy a hyperemesis gravidarum – súlyos hányinger és hányás a terhesség alatt – az oka az izgalom hiányának. Persze, lehet, hogy ez csak egy vicc, de egyszerűen nem ragad meg. Azt az érzést kelti, hogy Schumer unatkozik, mintha már rengetegszer eljátszotta volna ezt a pónishow-t.

A második dolog, amit meg kell jegyezni, hogy Schumer komédiája nem nagyon fejlődött. Sokszor ugyanazoknak a poénoknak a variációit és a súlyával és szexuális életével kapcsolatos pimasz vicceket tartalmazza. Míg egy pimasz Schumer öt évvel ezelőtt még vicces lehetett, addig komikusként megrekedt.

Schumer terhessége és házassága a különkiadás fő témája. Itt Schumer egy csipetnyi hitelességet mutat be, de ez nem tart sokáig. Viccelődik a férje autizmusával, és beszél “az autizmus jeleiről”. Mondhatnánk, hogy Schumer bizonyára tud viccelődni a férjével, de azt is mondhatnánk, hogy bőven van más anyag is, amivel viccelődni lehet. Durva vicceket mesél a meleg férjekről, akik nőkkel házasodtak össze. Kicsit homofóbnak és helytelennek érzem, hogy Schumer ezzel viccelődjön.

Ezeken kívül bőven van Schumer szokásos empowerment-az-nem-igazán-empowermentje is, amikor a nőkről beszél a munka világában és a férfiak kéretlen szexuális képeire reagáló nőkről. Ez egy csomó fehér feminista humor, ami nem sok jót ígér 2019-ben, vagy valaha is. Viccelődik a fizikai szépségnormákkal, ugyanazzal a félszeg próbálkozással, hogy egy “mindenki szép!” üzenetet közvetítsen. Ez az egész tipikus Schumer dolog, és pont ez a probléma.

Schumer a saját vicceit is újrahasznosítja, beszél a borotválkozásról és arról, hogy az anyja hazudott neki a szépségéről gyerekkorában. Ezekből a viccekből ezúttal hiányzik az energia, és Schumer sokkal kevésbé kifinomultan – ha ez egyáltalán lehetséges – közelíti meg őket. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Schumer ne legyen a maga pimasz énje, vagy hogy ne villogtassa terhes pocakját – amit meg is tesz -, vagy ne menjen bele részletesen a szexuális életébe. A durva, verbális, undorító humor lehet a legjobb humor, de csak akkor, ha jól kivitelezett. Sajnos Schumer ezt nem teszi meg. Ehelyett van egy déjà vu érzés, ami tönkreteszi Schumer különkiadását, és fájdalmasan nézhetővé teszi a “Growing”-ot.

Vannak olyan pillanatok a különkiadásban, amikor Schumer azt hiszi, hogy őszinte. Kicsit komolyan beszél a férjéről és a női lét fizikai fájdalmairól, és bár bárki azt gondolhatná, hogy ezeket a pillanatokat őszintén adta el, eléggé prédikálónak és túlságosan dominánsnak tűnnek a vígjátéki különkiadás során. Ezeknek a pillanatoknak nem kellene performatívnak tűnniük, de így van. Olyan érzés, mintha Schumer a mindentudó terhességében egy TED-előadást próbálna tartani a közönségnek.

A “Growing” túlságosan erőltetett, túlságosan performatív és természetellenesnek tűnik. Schumer sokféle témát érint, a heteroszexuális kapcsolatokban élő meleg férjektől az emoji pornóig és a női jogok nagyon elcsépelt megközelítéséig, de az anyagot sosem érzi igazán viccesnek, mint amennyire kellene. Schumer vígjátéki különkiadásának érettnek és koncentráltnak kellene lennie, de úgy érzem, hogy ez egy zűrzavar, amit Schumer egyszerűen abbahagy. Ahhoz képest, hogy a különszám címe “Növekedés”, Schumer úgy tűnik, nem sokat tett belőle.