This Is Probably The Most Useful Scale In Jazz Improvisation

A skálák a dallam “nyersanyaga”, akár improvizáljuk, akár komponáljuk. Nem valószínű, hogy a jazz-improvizációt komolyabb mértékben fogod tanulni anélkül, hogy sok időt töltenél a skála-anyaggal való dallamok megismerésével, felfedezésével és létrehozásával (valamint annak megértésével, hogy ezek a skálák hogyan kapcsolódnak a harmóniához).

A modern jazz improvizációban sokféle skálaszínezetet használnak: diminuált, dúr (beleértve a lídiai és más módusokat), moll, blues skálák, domináns 7. skálák, pentaton és hexaton skálák… Ha időt töltesz velük, rengeteg zenei lehetőséget találhatsz.

Én magam az évek során sok időt töltöttem skálákkal, miközben improvizációt tanultam. Felfedezéseim során úgy találtam, hogy a dallamos moll skála (emelkedő formában, azaz egy dúr skála egy fektetett harmaddal) az egyik leghasznosabb. Ennek három oka van:

Először is, a skálának természetesen szép kontúrja van, ami lenyűgöző dallamokra hívogat. Nézzünk meg alább egy C dallamos moll skálát:

Miatt, hogy két tritonust tartalmaz (Eb-A; F-B), könnyen és természetesen mozog a feszültségben és a feszültségből, összecsukló és kibontakozó felbontásban. Ha csak a skála hangjait használva improvizálnánk, rengeteg meggyőzően hangzó dallami lehetőséget találhatnánk.

A második ok, amiért ezt a skálát olyan hasznosnak találom, az az, hogy más perspektívát kínál a természetes, valamint az alterált harmónia megértésében a domináns 7. akkordok felett. Nézd meg az alábbi példát:

A modern jazzben a dallamos mollt jellemzően így alkalmazzák domináns 7. akkordok felett. C dallamos mollt használok egy B7 akkord fölött (a domináns 7. akkord gyökere fölött egy féllépésnyire lévő skála, amelyet általában “jazz” moll skálának neveznek). Ha elemzed, látni fogod, hogy van benne egy jó adag harmonikus feszültség. Valójában mind a 6 “feszültség” hangot tartalmazza a domináns akkord fölött, amelyek felbontásra törekszenek, konkrétan: F (emelt 11.), A (7.), C (csökkentett 9.), Eb (3.), G (csökkentett 13.) és D (emelt 9.).

De most nézzük meg az alábbi további példákat, pontosan ugyanazt a C dallamos mollból képzett dallami mintát használva, ahogyan azt más domináns 7. akkordokra alkalmazzuk:

Elemezzük ezeket a V-I mintákat, és láthatjuk, hogy a moll skála minden egyes hangjának harmonikus funkciója változik a domináns akkordhoz viszonyítva. Játszd végig ezeket a mintákat, és 5 különböző színű feszültséget fogsz hallani a felbontásig, némelyikben sok alterált harmóniával.

A dallamos moll skálák domináns 7. akkordokra való alkalmazásakor hajlamos vagyok úgy gondolni rájuk, mintha a domináns akkord skála diatonikus hangjai fölötti “második oktávban” lennének. Példaként az F7 akkordot használom:

Az első két ütemben az F7 akkordhoz természetes hangok (a Bb-dúr skála) vannak. A második két ütemben (a “második oktávba” lépve) ezt a skálát a C dallamos mollal helyettesítem. Ebben a konkrét példában az egyetlen valódi változás az, hogy a “B” a második oktávban természetessé válik (az F7-hez képest emelt 11-edikként funkcionál). A többi hang közös a Bb-dúr skálával. És természetesen ugyanezt megteheted a többi billentyűvel is, amelyeket a fentiekben példaként használtam (ezt alább pontosabban bemutatom). Ennek során az egyes domináns akkordokhoz viszonyítva különböző mértékű harmonikus alterációt fogsz találni, valamint a domináns akkord diatonikus skálájával közös hangokat.

A nagy tenorszaxofonos és improvizáló zseni, Warne Marsh is így közelítette meg az alterált harmóniai feszültségeket (tanítványait is erre a gondolkodásra és hallásra tanította). Ez dallam/skála kontextust kölcsönöz az alterált hangoknak, és egy lineárisabb felfogásra hívja fel az improvizációt.

Minden domináns 7. akkordhoz 5 különböző dallamos moll skála létezik, amelyek ezen a “második oktáv” módon működhetnek. Ez az 5 skála azért működik így, mert különböző alterált és változatlan hangokat tartalmaznak, amelyek hajlamosak a tonika felé való felszabadulás felé haladni, mégsem rendelkeznek emelt 7. hanggal, ami veszélyeztetné a domináns 7. akkord lényegi minőségét (kivéve persze, ha átmenő hangként használják). Van egy egyszerű képlet a domináns 7. akkordokhoz tartozó moll skálák megtalálására. Úgy találhatod meg, hogy melyik skálák illenek egy adott domináns 7. akkord fölé, ha magának az akkordnak a különböző fokaihoz viszonyítva gondolkodsz a moll skála gyökereiről:

• A domináns 5. fokától (pl. c-moll az F7 fölött), amely a 3., 7. és +11-et mint feszültségeket tartalmazza.
• A domináns 4. fokától (pl., C-moll a G7 felett), amely a 3., a 7. és a -13-at tartalmazza feszültségként.
• A domináns 7. fokából (pl. c-moll a D7 felett), amely a 7., a -9 és a +9-et tartalmazza feszültségként.
• A domináns lecsökkentett 3. fokából (Pl, C-moll az A7 felett), amely a 7., +9, +11 és -13-at tartalmazza feszültségként.
• A domináns emelt gyökérszintjéből (lecsökkentett 2. fok) (pl, C-moll a B7 felett), amely a 3., 7., -9, +9, +11 és -13-at tartalmazza feszültségként (ismét a “jazz-moll” skála, amely mind a 6 feszültséget tartalmazza).

Itt vannak a fenti képlet lejegyzett példái:

Ezek a skálák elsajátítása és megértése a domináns akkordokkal kapcsolatban a dallami lehetőségek világát nyithatja meg, amikor harmonikus formák felett improvizálsz, valamint amikor akkordváltások nélkül improvizálsz. (Megjegyzés: A fenti példák csak az egyes moll skáláknak a domináns akkord természetes skálájához való viszonyát hivatottak bemutatni. A “második oktáv” fogalma pusztán az egyik módja e kapcsolatok megértésének. A hangokat bármilyen sorrendben játszhatod, aminek zenei értelme van számodra, amikor improvizálsz.)

A harmadik ok, amiért a dallamos moll skálát olyan hasznosnak találom, az az, hogy kombinálni tudom a különböző skálákat, amelyek bármely adott domináns 7. akkordhoz kapcsolódnak, hogy érdekes, modern hangzású dallamszíneket hozzak létre. A C dallamos moll és az Fisz dallamos moll kombinálásával egy ii-V-I progresszió felett a Bb hangnemben (mindkét skála az F7 akkordhoz kapcsolódik), egyedi dallamformát kaphatok sok feszültséggel, kontúrral és feloldással a hangvezetésen keresztül:

A dallamos moll skálák felfedezésével nagyon sok új gondolkodásmódot, elképzelési és hallási lehetőséget találtam különböző hangszínekben.

Az újabb keletű modern jazz lexikon egyik alapköve a hármashangzat-párok használata. A hármashangzatoknak nagyon erős tonális implikációjuk van, és párosításuk sok feszültséget és energiát adhat az improvizált vonalakhoz. Szeretnék megosztani veled egy nagyon egyszerű módszert, amivel a C dallamos moll skálát egy gyönyörű, erős hangzású hármashangzat-páros mintázattá szervezheted, ami szépen működik a fent említett 5 különböző V-I akkordmenet felett. Nézd meg az alábbi példát, ahol egy d-moll hármashangzat (a skála második fokából képzett) és egy e-beli bővített hármashangzat (a skála harmadik fokából képzett) kombinálásával alakítok ki egy mintát:

Játszd el ezt néhányszor, hogy a füledbe és az ujjaid alá kerüljön. Ezután ennek a mintának különböző részeit véve (pontosan úgy, ahogy van), nézd meg, hogyan tudod alkalmazni a V-I progressziókon:

Játszd végig ezeket a mintákat, és figyeld meg, hogyan szólnak az egyes minták, ahogy másképp oldódnak fel az egyes tonikai akkordokra. Most, ha egy kicsit megfordítod a mintát, és néhány ritmikai variációt használsz, még több lehetőséget kapsz:

Az imént 5 hangnemet fedtél le egy hármashangzat-páros mintával. Nem kell matematikusnak lenned ahhoz, hogy rájöjj, ha ezt a mintát egy fél lépéssel feljebb tanulnád (cisz-moll), akkor 10 hangnemet fednél le. Ha megtanulod egy fél lépéssel lejjebb (h-moll), akkor mind a 12 hangnemben meg fogod tudni játszani, és még marad hely. Ez egy egyszerű módja annak, hogy új mozgást és érdeklődést adj a szólóidhoz.

Itt van egy pdf minta, amit letölthetsz a Melodic Minor Scale Jazz Studies című könyvemből, ami referenciaként szolgálhat. Ezt a bizonyos hármashangzat-párt minden hangnemben elhelyeztem, és bemutattam, hogyan oldódik fel minden egyes hármashangzat-pár az 5 különböző domináns 7. akkordból a megfelelő tonika különböző módokon. Remélem, tetszeni fog!

Minor/Augmented Triad Pairs pdf.