Titokzatos, törpebolygó méretű aszteroida ólálkodik a Naprendszerünkben

Van egy óriási aszteroida valahol a Naprendszerben, és egy nagy sziklát hajított a Föld felé.

A titokzatos űrsziklára utaló bizonyíték egy gyémántcsiszolatú meteor, amely 2008-ban Szudán felett robbant fel.

A NASA már jóval a becsapódás előtt kiszúrta a 9 tonnás (8200 kilogramm), 13 láb (4 méter) hosszú meteort, amely a bolygó felé tartott, és a kutatók megjelentek a szudáni sivatagban, hogy összegyűjtsék a szokatlanul gazdag maradványokat. Most az egyik ilyen meteorit új tanulmánya arra utal, hogy a meteor egy óriási aszteroidáról törhetett le – amely nagyjából akkora, mint a Ceres törpebolygó, az aszteroidaöv legnagyobb objektuma.

Related: 6 ok, amiért az asztrobiológusok reménykednek a marsi életben

A Földön található meteoritok mintegy 4,6%-ához hasonlóan ez az Almahata Sitta (AhS) néven ismert meteorit is egy olyan anyagból készült, amelyet szénsavas kondritnak neveznek. Ezek a fekete kőzetek szerves vegyületeket, valamint különféle ásványokat és vizet tartalmaznak.

Ezeknek az űrszikláknak az ásványi összetétele nyomokat kínál az adott meteort szülő “szülő aszteroidáról” – áll a kutatók közleményében.

“E meteoritok némelyikében olyan ásványok dominálnak, amelyek alacsony hőmérsékleten és nyomáson történő vízzel való érintkezésre utalnak” – mondta a közleményben a tanulmány társszerzője, Vicky Hamilton, a coloradói Boulderben található Southwest Research Institute planetáris geológusa. “Más meteoritok összetétele víz hiányában történő felmelegedésre utal.”

A csapat mikroszkóp alatt elemezte az AhS egy aprócska, 0,0018 unciás (50 milligramm) mintáját, és egyedülálló ásványi összetételt találtak benne.

A meteoritban olyan ásványok szokatlan csoportja található, amelyek “köztes” hőmérsékleten és nyomáson (magasabb, mint amit egy tipikus aszteroidában találunk, de alacsonyabb, mint egy bolygó belsejében) alakulnak ki. Különösen az egyik ásvány, az amfibol kialakulásához hosszan tartó vízzel való érintkezés is szükséges.

Az amfibol elég gyakori a Földön, de korábban csak egyszer fordult elő nyomokban egy Allende nevű meteoritban – a valaha talált legnagyobb széndioxid tartalmú kondritban, amely 1969-ben a mexikói Chihuahuában hullott le

Az AhS magas amfiboltartalma arra utal, hogy a szilánk egy olyan anyaaszteroidáról tört le, amely korábban még soha nem hagyott meteoritokat a Földön.

A japán Hayabusa2 és a NASA OSIRIS-REx szondái által a Ryugu és Bennu aszteroidákról hozott minták pedig valószínűleg több olyan űrkőzet-ásványt fognak felfedezni, amelyek ritkán fordulnak elő meteoritokban – írták tanulmányukban a kutatók.

Meglehet, hogy a széntartalmú kondrit egyes típusai egyszerűen nem élik túl olyan jól a légkörbe való zuhanást, mondta Hamilton, és ez akadályozta meg a tudósokat abban, hogy a kondrit egy olyan ízét tanulmányozzák, amely talán gyakrabban fordul elő az űrben.

“Úgy gondoljuk, hogy több széndioxid tartalmú kondrit anyag van a Naprendszerben, mint amennyit a meteoritgyűjteményeink képviselnek” – mondta.

A tanulmány december 21-én jelent meg a Nature Astronomy című folyóiratban.

Eredetileg a Live Science-en jelent meg.