Total knee replacement for patients with ankylosed knees
A totális térdprotézis (TKR) után elérhető mozgástartomány a műtét előtti mozgástartományhoz kapcsolódik.1-3 Bár így korlátozott mozgás érhető el a TKR után a bokalylosed térddel rendelkező betegeknél, ezek a betegek nagy hasznát vehetik ennek az eljárásnak. A legtöbb korábbi vizsgálatot olyan kohorszokban végezték, amelyek túl kicsik voltak ahhoz, hogy értékelni lehessen az előnyöket.4-7 Korábban jó eredményekről számoltunk be egy 24 betegből (27 térd) álló kohorszban, 4,6 éves átlagos követési idővel.8 .
A jelen tanulmány célja az volt, hogy egy nagyobb, hosszabb követési idővel rendelkező kohorszban ismertessük az eredményeket, hogy megvizsgáljuk, hogy az eredmény fennmarad-e.
Betegek és módszerek
A vezető szerző (Y-HK) 1995 januárja és 2002 januárja között összesen 1770 primer TKR-t végzett 1033 betegnél, és 87 beteg (104 térd) csontos ankylosisát azonosítottuk. Öt beteg (öt térd) elveszett a nyomon követés során, így 82 beteg (99 térd) maradt a vizsgálatban. A betegek között 47 férfi és 35 nő volt, átlagéletkoruk 41,9 év (23-60 év). Az átlagos követési idő 8,9 év (6,6-14) volt (I. táblázat).
Az ankilózis átlagos időtartama 18,6 év (5-36) volt. Az ankilózis etiológiája 82 esetben (83%) pyogen vagy tuberkulózis volt, és a fertőzés és a TKR közötti átlagos időintervallum ezeknél a betegeknél 20,4 év (7-39) volt. Korábban 39 térdnél (39%) végeztek arthrotomiát és sebfertőtlenítést. Az ankilózis átlagos helyzete 72 térd esetében 9,8°-os flexió (-10° és 30° között), 27 térd esetében pedig 105°-os (75° és 135° között) volt. Műtét előtt 62 térdben (63%) átlagosan 6,8°-os valgus deformitás (5° és 10° között) volt, és 37 térd (37%) semleges helyzetben volt.
Egyetlen betegnek sem volt fájdalma a műtét előtt, és 75 beteg (91%) képes volt ésszerű funkciót fenntartani, de az ülés kellemetlen volt, sántított és a fogyatékosság pszichológiai terheket jelentett. A fennmaradó hét beteg (9%) ágyhoz kötött volt. Az adatokat prospektív módon gyűjtötték, és a betegeket egy, a műtétben részt nem vevő ortopéd sebész vizsgálta felül. A műtét utáni klinikai és radiológiai értékelésre hat hét múlva, három, hat és 12 hónap múlva, majd ezt követően évente került sor. A műtét előtti és utáni adatok között szerepelt a Hospital for Special Surgery (HSS),9 a Knee Society (KS)10 pontszámai és a Western Ontario and McMaster University Osteoarthritis (WOMAC)11 indexe.
A műtét előtti nyolc hétben minden olyan térdből, ahol korábban pyogen vagy tuberkulózisos fertőzés volt, aspirációt végeztek. Ha a folyadékot nem sikerült leszívni, sóoldatos lemosást végeztek tenyésztés céljából. Az összes leszívott folyadékból, öblítésből és kimetszett mintából tenyésztettek aerob, anaerob és tuberkulózis bacilusokat; egyik sem volt pozitív piogén vagy tuberkulózis bacilusra. A reszekált szövetek és kenetek szövettani preparátumai negatívak voltak. Egyetlen betegnél sem volt pozitív műtét előtti aspiráció, és a műtét előtt minden laboratóriumi lelet a normális határértékeken belül volt.
Műtéti technika.
Epidurális normotenziós érzéstelenítést alkalmaztak minden beavatkozásnál. A korábbi metszésből származó medialis parapatellaris metszést 39 térdnél, középvonalbeli elülső hosszanti metszést pedig 60 térdnél alkalmaztunk. V-Y quadricepsplasztikát 72 térdnél (73%) végeztek, hogy elkerüljék a patelláris ín kitörését, és ha indokolt volt, meghosszabbítsák az összehúzódott quadricepszizmot. A quadricepsz izom 71 térdben jelentősen elsorvadt, és 28 térdben megmaradt a megfelelő izomtömeg. A tibialis tuberculum osteotomiájára nem volt szükség. A csontos ankylosist a csontállomány megőrzésére és a medialis és lateralis lágyrészek gondos megőrzésére ügyelve távolították el. 68 térd esetében (69%) a patellát a femur condylusból osteotomizálták. A combcsont esetében intramedulláris, a sípcsont esetében extramedulláris műszerezést alkalmaztak. Lágyrész-kiegyenlítést végeztek. A térd stabilitását varus-valgus és anteroposterior terhelés alkalmazásával értékelték, a térd teljes nyújtásban és 30°-os hajlításban volt, miután a próbakomponenseket behelyezték. A quadriceps ínt 72 térd esetében körülbelül 1,5 cm-rel meghosszabbították, ha a térd nem volt 60°-ig hajlítható.
A NexGen Legacy condylaris constrained térdkomponenseket (Zimmer, Warsaw, Indiana) 51 térdbe, a NexGen Legacy posterior-stabilizált komponenseket (Zimmer) 48 térdbe ültették be. A próbát követően NexGen Legacy hátsó stabilizált komponenseket ültettek be, megvizsgálták a térd stabilitását, és ha a térd a koronális síkban stabil volt, de a sagittalis síkban instabil, akkor ezeket a komponenseket használták. Ha a térd mindkét síkban instabil volt, akkor a Legacy condylar constrained térdkomponenseket használták. Abban a 27 térdben, ahol 75°-nál nagyobb hajlításban volt ankylosis, kényszerített kondiláris térdkomponenseket alkalmaztak. Minden komponensbe cementet ültettek be. A kapszulát bezárták, és a V-Y quadricepsplasztikát, amennyiben használták, helyreállították, miközben a térdet 30°-os hajlításban tartották. Az ízületi vonalat szándékosan nem emelték meg a flexió megkönnyítése érdekében. A műtét során egyik esetben sem történt oldalszalag- vagy extenzormechanizmus-szakadás. 51 térdnél volt szükség combcsont- és/vagy sípcsontpótlásra, hogy a csontveszteség területét pótolják, és fenntartsák a komponensek által létrehozott ízületi vonalat.
A 75°-nál nagyobb hajlítású ankilózissal rendelkező 27 térdnél (27%) a műtét végén a térd hajlamos volt 45°-nál nagyobb hajlításban pihenni. Ezt a distalis sípcsontban lévő, menetes Steinmann-tűvel (Zimmer) történő csontvontatással kezelték, nem pedig további lágyrészek felszabadításával vagy csontrezekcióval. A műtét napján 2,27 kg-os húzást alkalmaztak, amelyet fokozatosan 9 kg-ig növeltek. Ezeknél a betegeknél gondosan figyelemmel kísértük a lábujjak és a boka mozgását a csontvázas húzás alatt (átlagosan 17 nap (10-42)), hogy elkerüljük a peroneus ideg sérülését. A hazabocsátáskor minden betegnél gipszhenger volt. Ezt másnap kibélelték, kibélelték és a műtétet követő három hónapig éjszakai nyugalmi sínként használták.
Statisztikai elemzés.
A térdpontszámok és a WOMAC-pontszámok változásait kétpontos Student’s t-próbával értékeltük. A radiológiai adatok és a szövődmények arányának elemzésére Chi-négyzet-teszteket alkalmaztunk. Minden statisztikai elemzést a Statistical Package for the Social Sciences (SPSS) 14.0 verziójával (SPSS Inc., Chicago, Illinois) végeztünk, a p < 0,05 szignifikanciaszint mellett. A radiológiai mérések megfigyelőn belüli egyezésének meghatározására a véletlenszerűséggel korrigált kappa együtthatót számították ki, az értékeket Landis és Koch12 ajánlásai szerint értelmezve a következőképpen: csekély, 0,00-0,20; megfelelő, 0,21-0,40; jó, 0,41-0,60; kiváló, 0,61-0,80; majdnem tökéletes, 0,81-1,00 között. A megfigyelőn belüli egyezés ebben a sorozatban kiváló volt (0,61-0,80).
Eredmények
A HSS, KS és WOMAC pontszámok szignifikáns javulást mutattak (II. táblázat).
A flexió átlagos tartománya a végső követéskor jelentősen, 79°-ra javult (55°-tól 115°-ig, p = 0,001). A V-Y quadricepsplasztikát és a quadricepsz ín meghosszabbítását igénylő 72 térdben (73%) az átlagos extenziós elmaradás 15° volt (10° és 23° között). A quadricepsz izomerő helyreállítása a műtét után 24 hónappal átlagosan 16,2 hónapot (6-24) vett igénybe (kivéve három beteget, akiknél a műtét után megrepedt a quadricepsz ín). A térd beállítása 0° és 7° valgus között mozgott a végső nyomon követéskor. Egyetlen térdnél sem volt > 5 mm instabilitás a manuális terheléses vizsgálat során sem a mediolaterális, sem az anteroposterior síkban.
A 75°-nál nagyobb ankilózissal rendelkező 27 térd (27%) esetében a műtétkor legalább 110°-os passzív flexiót értek el, de a maradék flexiós kontraktúra átlagosan 57,5° volt (45° és 80° között). A kórházi tartózkodás átlagos hossza 21 nap (14-52), a csontvázhúzás átlagos hossza pedig 17 nap (10-42) volt. A kórházból való elbocsátáskor a flexiós kontraktúra 18 térdben teljesen megszűnt, hét térdben =10°-os tartós kontraktúra, kettőben pedig 25°-os kontraktúra maradt fenn. Mindannyian képesek voltak botokkal járni. A hajlítási tartomány átlagosan 101° volt (82° és 115° között). A műtét előtti átlagos HSS-pontszám 60 pont volt; ez 82 pontra emelkedett (73-90) a végső nyomon követéskor. A műtét előtt járni nem tudó 17 beteg közül tíz járássegédek nélkül, hét pedig mankó segítségével tudott egy háztömböt megtenni.
A csont-cement határfelületen 81 térdnél (82%) nem volt látható radiolucencia (1. ábra). Összesen 17 térdnél (17%) azonban < 1 mm szélességű, hiányos radioluolens vonal volt a sípcsont határfelületen. Egy térdnél a tibia komponens körül > 2 mm szélességű teljes sugárzási vonal volt, és az laza volt.
A szövődmények aránya magas volt (III. táblázat). Összesen 17 térdnél (17%) volt bőrelhalás a bemetszés szélén, amely a debridement után mindegyiken begyógyult, kivéve ötöt, amelyeknél bőrátültetésre volt szükség. Három térdnél (3%) alakult ki sebfertőzés; Staphylococcus epidermidis-t azonosítottak. Mindannyian kétlépcsős revízión estek át, későbbi kiújulás nélkül. A műtétet követő két évben egy térdben (1%) esést követően periprotetikus törés következett be. A törés nyílt reponálást és belső rögzítést követően egyesült. Tíz évvel a műtét után egy térdben a sípcsontkomponens aszeptikus lazulása és quadricepsz ínszakadás következett be. Ezen a betegen revíziót és ínjavítást végeztek, és két évvel később 60°-os flexiót és 15°-os extenziós elmaradást mutatott. Két további betegnél a műtét után egy, illetve két évvel a quadricepsz ín szakadása következett be. Nekik azt tanácsolták, hogy javítsák meg a szakadt inat, de ezt elutasították. Öt betegnek (6%) hosszabb járás után enyhe fájdalmai voltak, és olyan szövődmények léptek fel, mint fertőzés, periprotetikus törés és aszeptikus lazulás.
A magas szövődményszám ellenére négy beteg (5%) kivételével valamennyi beteg elégedett volt a TKR eredményével, és azt mondta, hogy hasonló körülmények között újra elvégeztetné. A fennmaradó négy beteg jelezte, hogy a szövődmények miatt hasonló körülmények között nem végeztetnének TKR-t. A betegek átlagos elégedettségi pontszáma a műtét után 8,5 (sd 1,5) volt, egy 10 pontos vizuális analóg skálán értékelve.
Diszkusszió
Ezt a vizsgálatot annak megállapítására végezték, hogy a TKR előnyös-e a beékelődött térdű betegek számára, objektív mérések, köztük a HSS és KS pontszámok és a WOMAC-index segítségével. A TKR kimeneteléről a behorgonyzott vagy arthrodéziás térddel rendelkező betegek esetében ellentmondásos eredmények születtek.4,8-17 Az egyik tanulmány az életminőség javulásáról számolt be, amit a megnövekedett gyaloglási távolság és funkció tükröztek.4 Mások a deformitás korrekciójáról számoltak be, ami jelentős mozgásjavulással és az életminőség jelentős javulásával járt.12,13,15-17 Naranja és munkatársai5 azonban 35 betegből csak 10 betegnél (29%) számoltak be kielégítő kimenetelről. E korábbi tanulmányok egyike sem használt azonban objektív kimeneti pontszámokat. A jelenlegi vizsgálatban a legtöbb beteg (95%) elégedett volt az eredménnyel, és azt mondta, hogy hasonló körülmények között újra elvégeztetné a műtétet.
72 térdnél a műtét korai szakaszában V-Y quadricepsplasztikát végeztünk, hogy elkerüljük a patelláris ín avulziójának lehetőségét, megkönnyítsük a feltárást, és javítsuk a flexiós tartományt. Mindegyik betegnél jelentős volt az extenziós elmaradás. Bár a műtét utáni immobilizáció ebben a sorozatban nem volt elhúzódó, a quadricepszgyengeség leküzdéséhez 6-24 hónapig tartó hosszabb rehabilitációra volt szükség. Ezért határozottan ellenezzük a quadricepsz ínhosszabbítást.
A legtöbb jelenlegi TKR-rendszer kondiláris támasztófelületre támaszkodik, és a stabilitáshoz funkcionális kollaterális szalagokra és néha a hátsó keresztszalagra van szükség. Ezek a struktúrák általában veszélyeztetettek a behorgonyzott térdben, ami a minimálisan korlátozott TKR-t nehézzé vagy lehetetlenné teszi az instabilitás miatt. Korábban már beszámoltunk arról, hogy a térd ankylosisában szenvedő betegeknél a támogató lágyrész-hüvely lehetővé teszi a minimálisan korlátozott protézis használatát. A jelenlegi sorozatban a kondilárisan korlátozott térd vagy hátsó stabilizált implantátumok alkalmazásával a stabilitás kiváló volt. Ezek a protézisek a sípcsont felőli oldalon egy interkondiláris eminenciával rendelkeznek, amely a combcsont felőli oldalon lévő házzal artikulál, hogy anteroposterior kényszerítést alkalmazzon. Az interkondiláris eminencia elég magas ahhoz, hogy varus- és valgus-kényszert biztosítson, ha elegendő lágyrész-hüvely van jelen a feszítéshez és némi lágyrész-stabilitás biztosításához.
Megnövekedett mozgásról számoltak be, de nem a rutin TKR után elvárt mértékben.4,6,8,13-18 Ezekben a jelentésekben az átlagos mozgástartomány 62° és 87° között volt, az átlagos extenziós késés pedig 7° és 13° között. A jelenlegi sorozatban az átlagos flexió 79°, az átlagos extenziós késleltetés pedig 15° volt. Bár az ebben a sorozatban elért mozgástartomány kiábrándító, a mozgási ív 0°-ról 64°-ra javult, ami e betegek funkcionális képességeinek jelentős javulását eredményezte. Ezért annak ellenére, hogy a 64°-os mozgási ív hagyományos értelemben rossz eredménynek számítana, óriási javulást eredményezett ezeknek az egyéneknek az életminőségében. A műtét előtt 17 beteg nem tudott elmenni a fürdőszobába, vagy elhagyni az otthonát, hacsak nem kerekesszékben, de a műtét után ezek a betegek mindannyian képesek voltak az otthonukon kívül járni.
Más szerzők is jó radiológiai eredményekről számoltak be.4,8-17 Korábban már beszámoltunk arról, hogy a térdek 83%-ánál (66-ból 55-nél) nem volt radiológiai áttetszőség a csont-cement határfelületen, és 66 térdből kettőt (3%) felülvizsgáltak korai fertőzés miatt.13,14 Naranja és munkatársai5 azonban 35%-os (37 térdből 13)5 és McAuley és munkatársai4 19%-os (27 térdből 5) felülvizsgálati arányról számoltak be. A jelenlegi sorozatban a revíziós arány 4% volt (99 térdből 4).
A komplikációk teljes bejelentett aránya 29% volt (384 térdből 113).4,6,8,12-16,18-20 Nálunk is magas volt a szövődmények aránya (25%, 99 térdből 25). A betegeket műtét előtt fel kell világosítani a standard TKR-hez képest rosszabb kimenetel lehetőségéről, a hosszan tartó fizioterápia szükségességéről és a magas komplikációs arányról.
A bőrszélek nekrózisának viszonylag magas aránya (99 térdből 17%) arra utal, hogy a bőrlebenyek kezelése során különös gondosságra van szükség. Ennek a 17 betegnek a bőre a műtét előtt a csonthoz tapadt. Korábbi vizsgálatunkban szintén magas volt a bőrnekrózis előfordulása (48%).18 Meg kell fontolni a lebenyek vagy bőrátültetések alkalmazását a műtét idején, vagy külön, műtét előtti beavatkozásként.
Bár a kényszerített kondiláris teljes térdprotézist azért fejlesztették ki, hogy lehetővé tegye a terhelés megosztását az implantátum és a hiányos lágyrész-kötés között, egyes szerzők óvatosságot javasoltak az alkalmazásával kapcsolatban a cement-csont határfelületre ható további feszültségek miatt.21,22 Mindazonáltal jó középtávú eredményekről számoltak be.23,24 Ebben a sorozatban különös figyelmet fordítottunk a lágyrészek egyensúlyára. Ami még fontosabb, hogy a moduláris hátsó és disztális femorális augmentumok használata lehetővé teszi az artikulációs felületek közel anatómiai pozícionálását, miközben a csont-implantátum bensőséges kontaktusát fenntartva lehetővé teszi a rotációs kontrollt. Úgy véljük, hogy a Legacy kondilárisan korlátozott térd vagy a Legacy hátsó stabilizált protézis hosszú élettartamú lesz.
Végeredményben ezek a betegek örültek, hogy az összenőtt térd helyett mobilis térdük van. Jóllétük szempontjából fontos volt, hogy normális helyzetben tudtak járni és ülni.
Nem | |
---|---|
* a térdek számában | |
M:F | 47:35 |
Az átlagéletkor években (tartomány) | 41.9 (23-60) |
Diagnózis* (%) | |
Osteoarthritis | – |
Reumatoid arthritis | 17 (17) |
Gyermekkori tuberkulózisos arthritis | 50 (51) |
Gyermekkori piogén artritisz | 32 (32) |
Magasság átlag cm-ben (tartomány) | 162.8 (135-182) |
Átlagos testsúly kg-ban (tartomány) | 61,8 (48-118) |
Átlagos testtömegindex kg/m2-ben (tartomány) | 28.7 (19-38) |
A behorgonyzott térd helyzete (°) | 9,8 (-10-30): 72 térd 105 (75-135): 27 térd |
A behorgonyzás átlagos időtartama években (tartomány) | 18.6 (5-36) |
A korábbi tuberkulózisos vagy szeptikus artritisz átlagos időtartama években (tartomány) | 20.4 (7-39) |
Az átlagos követési idő években (tartomány) | 8,9 (6,6-14) |
p-érték (kétfarkú Student’st-teszt) | ||
---|---|---|
* HSS, Hospital for Special Surgery | ||
† WOMAC, Western Ontario and McMaster University Osteoarthritis index | ||
HSS* térdpontszám (pont) | ||
Preoperatív | 60 (48-67) | 0.0182 |
Postoperatív | 81 (45 és 93 között) | |
Knee Society (KS) térdpontszám (pont) | ||
Preoperatív | 53 (0 és 75 között) | 0.001 |
Postoperatív | 85 (47-től 98-ig) | |
Knee Society function score (pont) | ||
Preoperatív | 71 (-20-tól 100-ig) | 0.978 |
Postoperatív | 73 (-20 és 100 között) | |
HSS fájdalom pontszám (pont) | ||
Preoperatív | 30 (25 és 30 között) | 0.128 |
Postoperatív | 25 (20-30) | |
KS fájdalom pontszám (pont) | ||
Preoperatív | 50 (45-50) | 0.132 |
Postoperatív | 45 (30-50) | |
HSS járástávolság pontszám | ||
Preoperatív | 10,2 (8-12) | 0.693 |
Postoperatív | 9,5 (4-12) | |
KS walking distance score | ||
Preoperatív | 42.4 (20-50) | 0.673 |
Postoperatív | 40.0 (20 és 50 között) | |
Mozgástartomány (°) | Összevontan | |
Preoperatív | -10 és 135 között | < 0.001 |
Postoperatív | 79 (55-115) | |
WOMAC† pontszám (pont) | ||
Preoperatív | 79 (78-96) | 0.014 |
Postoperatív | 37 (3 és 76 között) | |
WOMAC fizikai funkció pontszám (pont) | ||
Preoperatív | 31 (28 és 37 között) | 0.032 |
Postoperatív | 8 (5-11) | |
WOMAC szociális funkció pontszám (pont) | ||
Preoperatív | 10 (5-14) | 0.023 |
Postoperatív | 2 (0-5) | |
WOMAC érzelmi funkció pontszám (pont) | ||
Preoperatív | 35 (29-40) | < 0.001 |
Postoperatív | 2 (0-5) |
A térdek száma (%) | |
---|---|
Bőrszéli nekrózis | 17 (17) |
Ismétl. zárás és debridement | 12 |
Bőrátültetés | 5 |
Pyogén fertőzés | 3 (3) |
Revízió (2-stádiumban) | 3 (3) |
Peri-protézistörés (nyílt reponálás és belső rögzítés) | 1 (1) |
A tibia komponens és a négyfejű ín szakadása (revízió és a négyfejű ín szakadásának helyreállítása). ín) | 1 (1) |
Rupturált quadriceps ín (nem javított) | 2 (2) |
Total | 27 (27) |
A szerzők köszönetet mondanak Dr. Y. Choi-nak a jelen cikkben használt röntgenfelvételek áttekintéséért.
A cikk tárgyához közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó kereskedelmi féltől semmilyen formában nem kaptak vagy kapnak juttatást.
- 1 Gatha NM, Clarke HD, Fuchs R, Scuderi GR, Insall JN. A posztoperatív mozgástartományt befolyásoló tényezők a teljes térdízületi arthroplastika után. J Knee Surg 2004;17:196-202. Medline, Google Scholar
- 2 Harvey A, Berry K, Kirby SP, Johnson R, Elloy MA. A teljes térdízületi arthroplastika mozgástartományát befolyásoló tényezők. J Bone Joint Surg 1993;75-B:950-5. Link, Google Scholar
- 3 Lizaur A, Marco L, Cebrian R. Preoperatív tényezők, amelyek befolyásolják a mozgástartományt súlyos osteoarthritis miatt végzett teljes térdízületi arthroplastika után. J Bone Joint Surg 1997;79-B:626-9. Link, Google Scholar
- 4 McAuley JP, Harrer MF, Ammeen D, Engh GA. A térdízületi arthroplastika kimenetele rossz preoperatív mozgástartományú betegeknél. Clin Orthop 2002;404:203-7. Crossref, Google Scholar
- 5 Naranja RJ Jr, Lotke PA, Pagnano MW, Hanssen AD. Teljes térdprotézisműtét korábban elhorgonyzott vagy arthrodéziás térdben. Clin Orthop 1996;331:234-7. Crossref, Google Scholar
- 6 Mullen JO. A teljes térdízületi arthroplastika utáni mozgástartomány ankylosált ízületekben. Clin Orthop 1983;179:200-3. Google Scholar
- 7 Ryu J, Saito S, Yamamoto K, Sano S. Factors influencing the postoperative range of motion in total knee arthroplastia. Bull Hosp Jt Dis 1993;53:35-40. Google Scholar
- 8 Kim YH, Cho SH, Kim JS. Teljes térdízületi arthroplastika csontos ankylosisban bruttó flexióban. J Bone Joint Surg 1999;81-B:296-300. Link, Google Scholar
- 9 Insall JN, Ranawat CS, Aglietti P, Shine J. A comparison of four models of total knee-replacement prostheses. J Bone Joint Surg 1976;58-A:754-65. ISI, Google Scholar
- 10 Insall JN, Dorr LD, Scott RD, Scott WN. A Knee Society klinikai minősítési rendszerének indoklása. Clin Orthop 1989;248:13-14. Google Scholar
- 11 Bellamy N, Buchanan WW. Goldsmith CH, Campbell J, Stitt LW. Validation study of WOMAC: a health status instrument for measurement clinical important patient relevant outcomes to antirheumatic drug therapy in patients with osteoarthritis of the hip or knee. J Rheumatol 1988;15:1833-40. Medline, ISI, Google Scholar
- 12 Landis JR, Koch GG. A megfigyelői egyetértés mérése kategorikus adatok esetén. Biometrics 1977;33:159-74. Crossref, Medline, ISI, Google Scholar
- 13 Kim YH, Kim JS, Cho SH. Teljes térdízületi arthroplastika spontán csontos ankylosis után és a formális térdfúzió visszavétele. J Arthroplastica 2000;15:453-60. Crossref, Medline, ISI, Google Scholar
- 14 Kim YH, Oh SH, Kim JS. Összeolvasztott térd átalakítása hátsó stabilizált teljes térdprotézis alkalmazásával. J Bone Joint Surg 2003;85-A:1047-50. Google Scholar
- 15 Montgomery WH 3rd, Insall JN, Haas SB, Becker MS, Windsor RE. Elsődleges teljes térdprotézisműtét merev és ankylosált térdben. Am J Knee Surg 1998;11:20-3. Medline, Google Scholar
- 16 Bhan S, Malhotra R, Kiran EK. A teljes térdízületi arthroplastika összehasonlítása merev és ankylosált térdben. Clin Orthop 2006;451:87-95. Crossref, Medline, ISI, Google Scholar
- 17 Rajgopal A, Ahuja N, Dolai B. Total knee arthroplastica in stiff and ankylosed knees. J Arthroplasty 2005;20:585-90. Crossref, Medline, ISI, Google Scholar
- 18 Aglietti P, Windsor RE, Buzzi R, Insall JN. Arthroplastika a merev vagy elhorgonyzott térdben. J Arthroplasty 1989;4:1-5. Crossref, Medline, Google Scholar
- 19 Bradley GW, Freeman MA, Albrektsson BE. Becsontosodott térdek teljes protézis pótlása. J Arthroplastica 1987;2:179-83. Crossref, Medline, Google Scholar
- 20 Schurman JR 2nd, Wilde AH. Teljes térdprotézis spontán csontos ankylosis után: beszámoló három esetről. J Bone Joint Surg 1990;72-A:455-9. Google Scholar
- 21 Vince KG, Long W. Revision knee arthroplastica: the limits of pressfit medullary fixation. Clin Orthop 1995;317:172-7. Google Scholar
- 22 Haas SB, Insall JN, Montgomery W 3rd, Windsor RE. Revíziós teljes térdprotézisek moduláris komponensek alkalmazásával, cement nélkül behelyezett szárakkal. J Bone Joint Surg 1995;77-A:1700-7. Google Scholar
- 23 Peters CL, Hennessey R, Barden RM, Galante JO, Rosenberg AG. Revíziós teljes térdprotézisek cementezett hátsó stabilizált vagy kényszerített condylaris protézissel: minimum 3 éves és átlagosan 5 éves követéses vizsgálat. J Arthroplasty 1997;12:896-903. Crossref, Medline, ISI, Google Scholar
- 24 Rodriguez JA, Shahane S, Rasquinha VJ, Ranawat CS. Hajlamosít-e a teljes condylaris 3 kényszerített térdprotézis a revíziós teljes térdprotézis meghibásodására? J Bone Joint Surg 2003;85-A(Suppl 4):153-6. Google Scholar