Utálom az arborvita sövényemet
I’m here to vent.
Azért, hogy némi védelmet biztosítsak és elzárjam a házamból egy parkolóra nyíló elsődleges kilátást, az egyetlen dolgot tettem, amit a szövetkezeti szabályzat megenged – növényeket használtam paravánként. De még a magamfajta lelkes növénybarátok is látják, hogy a növények milyen gondokat okozhatnak, ha kis helyen kell árnyékolást biztosítani. Különösen, ha járdák mentén ültetik őket, de ez már más téma.
A növények által okozott problémák közé tartozik, hogy túl nagyra nőnek, ott nőnek, ahol nem akarod őket (különösen a járdák felett), és olyan erőforrásokat igényelnek, mint a víz és a kertész munkája.
A legrosszabbak az egyfajú sövényben használt növények, ahol a változó növekedési sebesség és élettartam tönkreteheti a sövény hasznosságát és megjelenését, mint az enyém a fenti szomorú képen.
Ezeknek a ‘Smaragdzöld’ Arborvitáknak az esetében egy forró/száraz időjárási szakasz 11-ből kettőt elpusztított (nyolcat elöl, hármat hátul), és ugyanezt tette a szomszédaim sövényében lévő Arborviták hasonló százalékával is (jobb oldali kép).
Ezért természetesen panaszkodtunk a helyi Facebook-csoportban, ami egyszerre volt megnyugtató és tanulságos.
Egyik hozzászóló szerint a probléma zsákférgek voltak, de mivel erre nem találtam bizonyítékot, hajlamos vagyok egyetérteni ezzel a hozzászólással:
A szárazság és valószínűleg a hőség. Egy kertépítő mondta nekem pár éve, hogy az arborvitae-k azért pusztulnak, mert a nyári hőmérsékletünk egyre melegebb és hosszabb ideig tart, amit nem szeretnek. Ráadásul néhány tél elég enyhe ahhoz, hogy egyes kártevők, amelyek normális esetben télen elpusztulnának, egész évben képesek élni.”
Megnéztem a növényjegyzeteimet, és ezt találtam a ‘Smaragdzöld’ oldalon írva: “NEM szárazságtűrő”. Nos, tessék.
Szóval úgy tűnik, nem öntöztem eleget. (Honnan tudhatnánk? A tűlevelűek nem figyelmeztetnek minket!)
Az emelkedő hőmérséklet és a hosszabb aszályok miatt ki akar olyan fákat ültetni, amelyek – akár évek múlva is – nem maradnak életben pótlólagos öntözés nélkül? Én nem, ezért ahelyett, hogy vennék még kettőt, inkább elszállítok néhányat a hátsó kertből.”
A Facebook-beszélgetés arra is rávilágított, hogy nyolc egymás után álló fa közül miért csak kettő harapta el a port: valahogy összejátszanak, hogy feláldozzanak belőlük éppen eleget, hogy a többiek élhessenek!
Néha, ha egy fa nagyon beteg lesz, minden tápanyagát a talajba önti a körülötte lévő fák számára, így az elpusztul, a többiek viszont nem. Volt egy Rádiólabor arról, hogy a mikorrhiza egy hálózat a fák között. De azt is láttam, hogy végül mindegyik elpusztul, egyenként.
Oh, ne!
Amikor már azt hittem, hogy kezdem megérteni, mi történt, ezt olvastam:
Ha ez a legalsó talajon lévő, akkor azt mondanám, hogy a tavalyi túlzott nedvesség elpusztította a gyökerek egy részét, amit a mostani szárazság követett, és ez végzett vele. Több magyalnál és néhány fánál is láttam már ilyet. A növények nem tűrik a túlzott nedvességet, amit hőség és szárazság követ. Ha alacsony helyen van, a Magnolia virginiana talán jobb választás lenne.
Vagy mi lenne, ha csak egy árnyékolót építenénk, és kihagynánk a növényeket? Nos, van egy jó hírünk ezzel kapcsolatban, mert a szövetkezet nemrégiben jóváhagyta a paravánok egyedi tervezésének és jóváhagyásának folyamatát!