Vízmelegítő anódrúd:

Mielőtt belemerülnénk az anódrudak részleteibe, fontos megjegyezni, hogy ezek csak a tartályos vízmelegítőkben találhatók meg. A tartály nélküli vízmelegítők nem rendelkeznek anódrúddal. A tartályos vízmelegítők általában nagy nyomás alatt vannak az általuk termelt hő és a vízben lévő sav miatt. Emiatt nagyon érzékenyek a korrózióra.

Az anódrúd az egyik első alkatrész, amely korrodálni kezd. Azáltal segít megelőzni a rozsdásodást, hogy elektronokat juttat a vízbe. Ezt a folyamatot nevezik elektrolízisnek. Az anódrúd feláldozza magát, hogy növelje a vízmelegítő élettartamát. Hasonló folyamat játszódik le, amikor egy kevésbé reaktív fémet (nemesebb) és egy reaktívabb fémet (kevésbé nemesebb) ugyanolyan körülmények közé helyeznek.

Az anódrudak reaktívabb fémekből készülnek. Ilyen fémek például a magnézium, az alumínium és a cink. A korrózió miatt az anódrudakat 3-5 évenként ki kell cserélni. A korrózió sebességétől függ, hogy mennyi idő alatt kopnak el teljesen. A korrózió sebességének felgyorsulásában több változó is szerepet játszik.

Amikor az alumínium vagy magnézium anódrúd teljesen berozsdásodott, már nem tud több elektront leadni. Ez megállítja az elektrolízis folyamatát, és a korróziót a vízmelegítő belsejébe tereli. A rozsdával teli vízmelegítő lassan elkezd meghibásodni. A végén sok pénzt fog fizetni a javíttatásáért. Bizonyos esetekben kénytelen lehet új vízmelegítőt beszerezni. Fontos, hogy az első 3 év után rendszeresen ellenőrizze az anódrúd állapotát. Konzultáljon a gyártóval vagy a felhasználói kézikönyvvel annak meghatározásához, hogy mikor van szükség az anódrúd cseréjére. Fontos megjegyezni, hogy az otthoni garanciák nem terjednek ki azokra a vízmelegítőkre, amelyek a megfelelő karbantartás hiánya miatt korróziónak estek áldozatul.

Alumínium anódrúd

Tulajdonságok

Az alumínium anódrudak alumíniumból készülnek. Ezek reagálnak a leglassabban a vízelemekkel és olcsóbbak a magnézium anódrudakhoz képest. Az elektrolízis során alacsony feszültséget termelnek, hogy lassítsák a korróziót. A korrózió kialakulásának sebessége a víz állapotától függ. A legtöbb tartályos vízmelegítő alapfelszereltségként alumínium anódrudakat tartalmaz.

A korlátozott helyekre a gyártók rugalmas alumíniumrudakat adnak, amelyeket úgy terveztek, hogy ott is elférjenek, ahol az egyenes anódrudak nem tudnak. Ezeket közvetlenül az alacsony mennyezeten, padláson, pincében, lépcsőház alatt és szekrényekben elhelyezett vízmelegítőkbe helyezik. Az anódrúd rögzítéséhez hajlítsa meg a rugalmas részeit, miközben a felső nyílás felől lassan a vízmelegítőbe helyezi. Ügyeljen arra, hogy az anódrúd ne érintkezzen a vízmelegítő semmilyen belső részével.

Az alumínium anódrúd nagyszerű megoldás ott, ahol a víz sok szulfátot tartalmaz. Jobban működnek a szulfátok hidrogén-szulfidokká történő átalakításában. A magnézium anódrudakról ismert, hogy a hidrogén-szulfidok szintjét extrém szintre emelik. Ez záptojásszagot eredményez a vízben, ami meglehetősen kellemetlen lehet.

Elég erős oldalak

  • Az alumínium rudak általában cink és alumínium fémek ötvözetét tartalmazzák. Ez növeli a tartósságot.
  • Ezek olcsóbbak.
  • Hosszabb élettartamúak a magnézium anódrudakhoz képest.
  • Ezek hatékonyan megszüntetik a szúrós szagokat, amelyek akkor keletkeznek, amikor a víz érintkezik a fémekkel.

Gyenge oldalak

  • A vízzel való reakcióból keletkező maró anyag leeshet és utat találhat a csapokba és a vízbe. Ez vízvezeték-szerelési problémákat okozhat.
  • Az alumínium kevésbé reaktív, mint a magnézium, ezért lassan reagál a vízelemekkel. Ez azt jelenti, hogy a korrózió teljes megakadályozásában nem biztos, hogy jó munkát végez.
  • Az alumínium olyan melléktermékeket termel, amelyek ezerszer nagyobbak, mint a térfogata. Ezek általában kocsonya formájában a tartály alján rakódnak le, hozzájárulva az üledék felhalmozódásához.
  • Egyes melléktermékek időnként a vízmelegítő tetejére emelkednek, és ragacsos anyagot képeznek, amely eltömítheti a vízszűrőket és a csapszellőzőket.
  • Az alumíniumrudak idővel kitágulnak, ahogy korrodálódnak. Ez a megnövekedett átmérőjük miatt hosszú használat után lehetetlenné teszi eltávolításukat.
  • A rudakról ismert, hogy leválnak a maghuzalról. Leesnek a fűtőberendezés aljára, és egy idő után már nem vesznek részt a korróziós folyamatban. Ezáltal szemétté válnak. Néha egy alumíniumrúd is kettéhasadhat, amikor eltávolítják.
  • A fűtőberendezés alján felhalmozódó alumínium üledékek zajt okoznak. A felhasználók arról számoltak be, hogy az éjszaka közepén hallották a vízmelegítőjük működését.
    Az alumíniumlerakódások károsak a májra, a vesére, az agyra és a lépre.

Magnézium anódrúd

Jellemzők

A magnézium anódrudak segítenek megvédeni a vízmelegítő tartályok belsejét a korróziótól. Ezt úgy teszik, hogy a korróziót magukra terelik. Alumínium társaikhoz hasonlóan ezeket is áldozati rudaknak nevezik. Általában olyan területeken használják őket, ahol lágyabb vizet kapnak, és általában rövidebb ideig tartanak, mint az alumínium/cink/ón anódrudak. Ez azért van, mert reaktívabbak és nagyobb feszültséget termelnek. Annak ellenére, hogy gyorsabban elhasználódnak, mint más áldozati anódok, a vízben feloldva számos egészségügyi előnyt nyújtanak.

Kiválóan alkalmasak hideg vízben és csavaros alkalmazásban történő in-line telepítésre. A magas pH-értékű víz vízkő képződhet a víztartályokban, és erősen lúgossá teheti a vizet. A magnéziumrudak nagyszerű alternatívát nyújtanak ilyen esetekben. Emellett nagyon hasznos választásnak bizonyulnak ott is, ahol a víz magas klóramin- és klórtartalmú.

Egyértelmű oldalak

  • A magnézium anódrudak jobb védelmet nyújtanak a korrózió ellen.
  • Az alumínium anódrudakkal ellentétben az oldott magnézium egészségügyi előnyöket kínál.

Hátrányos oldalak

  • A magnézium anódrudak drágábbak.
  • A víz elemeivel való reakció néha kénhidrogén termelődéséhez vezethet, ami a vízben záptojásszagként jelentkezik.

Áttekintés és következtetés

Az alumínium anódrudak olcsóbbak, mint a magnézium anódrudak. Jó választásnak bizonyulnak, ha olyan területen él, ahol kemény víz érkezik. Sajnos nem túl biztonságos a használatuk, és számos problémával járnak. Emiatt a magnézium anódrudak jobb megoldást jelentenek.