Visszafúvás (lőfegyverek)

Az egyszerű visszafúvással biztonságosan használhatónál nagyobb teljesítményű lövedékek esetében, vagy az egyszerű formátumnál könnyebb mechanizmus elérése érdekében az API alternatívája a késleltetett vagy késleltetett visszafúvás rendszere, amelyben a retesz sosem záródik be teljesen, hanem kezdetben a helyén van tartva, a töltényt a kamrában lezárva a különböző késleltetési mechanizmusok mechanikai ellenállása által. Az API-ban a lendület által biztosított ellenálláshoz hasonlóan a másodperc tört része szükséges ahhoz, hogy a hajtóanyaggázok legyőzzék ezt az ellenállást, és elkezdjék a töltényt és a zárat hátrafelé mozgatni; ez a nagyon rövid késleltetés elegendő ahhoz, hogy a lövedék elhagyja a csőcsövet, és a belső nyomás a csőben biztonságos szintre csökkenjen. A zárat és a töltényt ezután a maradék gáznyomás hátrafelé tolja.

A nagy nyomás miatt a puskakaliberű késleltetett visszacsapó lőfegyverek, mint például a FAMAS és a G3, jellemzően bordázott kamrával rendelkeznek a kivonás megkönnyítése érdekében. Az alábbiakban a delayed-blowback akciók különböző formáit mutatjuk be:

Görgős késleltetettSzerkesztés

Görgős késleltetett blowback-működtetésű zárszerkezet automata fegyverekhez

A G3 görgős késleltetésű zárszerkezet vázlata.késleltetett visszacsapó mechanizmus

A kamra metszetmodellje a gázelvezető fúvókákkal (balra) és a görgős visszacsapó mechanizmussal

késleltetett működésű G3 támadófegyver

Az MP5 géppisztolyban használt görgős késleltetett visszacsapó mechanizmus vázlata. Ez a rendszer a háború végi StG 45(M) rohamlöveg prototípusából származik.

A görgős késleltetett visszacsapást először a Mauser készülék 06H prototípusában alkalmazták. A görgős késleltetett blowback működés különbözik az MG 42-ben látott görgős visszarúgásos működéstől és a készülék 03-ban és a készülék 06-ban látott gázzal működtetett görgős visszarúgástól. Az MG 42-től eltérően a görgős késleltetett blowbackben a cső rögzített és nem visszarúg, és a készülék 03-tól és a készülék 06-tól és az StG 44-től eltérően a görgős késleltetett blowback rendszerekben nincs gázdugattyú. Ezek a kihagyások elősegítik a viszonylag könnyű konstrukciót, mivel jelentősen csökkentik a szükséges alkatrészek számát és a puska előállításához szükséges megmunkálás mértékét. Ahogy a reteszfej hátrafelé mozdul, a retesz oldalán lévő görgők befelé mozdulnak a kúpos reteszhordozó meghosszabbítással szemben. Ez sokkal nagyobb sebességgel kényszeríti hátrafelé a zárszerkezetet, és késlelteti a zárszerkezet fejének mozgását. A görgős késleltetett visszahúzás elsődleges előnye a konstrukció egyszerűsége a gáz- vagy visszarúgásos működéshez képest.

A görgős késleltetett visszahúzást a Mausers Wilhelm Stähle és Ludwig Vorgrimler szabadalmaztatta. Bár egyszerűnek tűnt, kifejlesztése a második világháború alatt kemény technikai és személyes erőfeszítés volt, mivel a német mérnököknek, matematikusoknak és más tudósoknak együtt kellett dolgozniuk egy tetszés szerinti alapon Ott-Helmuth von Lossnitzer, a Mauser Werke Fegyverkutató Intézet és Fegyverfejlesztő Csoport igazgatója vezetésével. A kísérletek azt mutatták, hogy a görgős késleltetett visszacsapó lőfegyvereknél a retesz pattogott, mivel az automata tüzelés során a retesz extrém sebességgel, körülbelül 20 m/s (66 ft/s) sebességgel nyílt ki. A retesz visszapattanásának ellensúlyozására meg kellett találni a tökéletes szöget a reteszfej orrán, hogy jelentősen csökkentsék a retesz nyitási sebességét. A rendkívül magas zárszerkezet-nyitási sebesség problémája nem volt megoldható próbálkozással és tévedéssel. A fejlesztési projektben Dr. Karl Maier matematikus végezte az alkatrészek és szerelvények elemzését. 1943 decemberében Maier egy egyenletet állított fel, amelyet a mérnökök arra használtak, hogy a zárszerkezetben a hossztengelyhez képest 45°-ra és 27°-ra változtassák a szögeket a zárszerkezeten, csökkentve ezzel a retesz pattogás problémáját. Ezekkel a szögekkel a retesztartó és a reteszfej geometriai áttételi aránya 3:1 lett, így a hátsó retesztartó 3-szor gyorsabb mozgásra kényszerült, mint a reteszfej. A csavartartóra és a vevőkészülékre ható hátsó erők aránya 2:1 volt. A vevőkészülékre átvitt erő és impulzus a csavartartóra átvitt erővel és impulzussal együtt nő. A csavartartó nehezebbé tétele csökkenti a visszarúgás sebességét. A Mauser StG 45(M) projekt esetében Maier 120 g-os (4,2 oz) csavarfejet és 360 g-os (12,7 oz) csavarhordozót feltételezett (1:3 arány). Az StG 45 (M) rohamlöveg prototípusának kamrafalába 18 hosszanti gázkönnyítő hornyot vágtak, hogy a kamrafalból való kihúzás során segítsék a felfúvódott töltényhüvelyt a kamrafalból. A kamra végének hornyolása nyomáskiegyenlítést biztosít a töltényhüvely elülső külső felülete és a belső része között, és így biztosítja a hüvely kiszakadása nélküli kihúzást, ami megkönnyíti és megbízhatóbbá teszi a kihúzást. 1944-ben más német vállalatok, mint a Großfuß, a Rheinmetall és a Haenel is érdeklődést mutattak a görgős késleltetésű visszacsapó kézifegyverek fejlesztése iránt. A Großfuß egy görgős késleltetett visszarúgású MG 45 általános célú géppisztolyon dolgozott, amely az StG 45 (M)-hez hasonlóan a második világháború végére nem jutott tovább a prototípus fázisnál.

A második világháború után a Mauser egykori technikusai, Ludwig Vorgrimler és Theodor Löffler 1946 és 1950 között a francia Centre d’Etudes et d’Armament de Mulhouse (CEAM) kézifegyvergyártó cégnél dolgozva tökéletesítették a mechanizmust. 1950-ben Ludwig Vorgrimlert a CETME-hez szerződtették Spanyolországba. Az első teljes sorozatban gyártott, görgős késleltetést alkalmazó puska a spanyol CETME harci puska volt, amelyet szorosan követett a svájci SIG SG 510 és a CETME B-modell alapú Heckler & Koch G3. A G3 zárszerkezete pattogásgátló mechanizmussal rendelkezik, amely megakadályozza, hogy a zárszerkezet lepattanjon a cső zárófelületéről. A G3 “zárfejrögzítő karja” egy, a zárszerkezetre szerelt rugós karmantyú, amely megragadja a zárfejet, amikor a zárszerkezet-csoport akkumulátorba kerül. A kar lényegében súrlódással reteszelődik a helyére, elegendő ellenállást biztosítva az újbóli kinyitáshoz, hogy a zárszerkezet nem pattan vissza. A Heckler & Koch a pisztolylövedékek viszonylag kis zárnyomatéka miatt a Heckler & Koch a pisztolylövedékekhez való görgős késleltetett visszacsapó lőfegyvereknél elhagyja a visszapattanásgátló mechanizmust. A Heckler & Koch MP5 géppisztolya a legelterjedtebb fegyver, amely világszerte még mindig ezt a rendszert használja. A Heckler & Koch P9 félautomata pisztoly, a CETME Ameli könnyű géppisztoly és a Heckler & Koch HK21 általános célú géppisztoly szintén ezt használja.

A görgős késleltetett blowback fegyverek lőszer specifikusak, mivel nincs állítható gáznyílásuk vagy szelepük, hogy a fegyvert a különböző lőszer és lövedék specifikus nyomásviselkedéshez igazítsák. Megbízható működésüket a specifikus lőszer- és fegyverparaméterek korlátozzák, mint például a lövedék súlya, a hajtóanyagtöltet, a cső hossza és a kopás mértéke. A tölténygyújtás pillanatában a kamrának zárva kell lennie és maradnia, amíg a lövedék ki nem lépett a csőből, és a csőben lévő gáznyomás biztonságos szintre nem csökkent, mielőtt a tömítés megszűnik, és a kamra nem kezd kinyílni. A megfelelő és biztonságos működési paraméterek eléréséhez a sávszélességű fegyverek gyártói különböző tömegű és vállszögű záródarabokat és különböző átmérőjű hengeres görgőket kínálnak. A szögek kritikusak, és meghatározzák a kioldás időzítését és a gáznyomásesés kezelését, mivel a zárdarab a reteszfejhordozóval együtt hat. A zárhézag szélessége határozza meg a fejteret, és ezáltal a patronok helyes elhelyezését a (zárt) kamrában. A használatból adódóan a reteszelődarab és a csavarfejhordozó közötti hézag várhatóan fokozatosan növekszik. Meghatározható és ellenőrizhető tapintásmérővel történő méréssel, és megváltoztatható a hengeres görgők más átmérőjű görgőkre történő cseréjével. A nagyobb átmérőjű görgők beépítése növeli a csavarhézagot és előrébb tolja a reteszelődarabot. A kisebb átmérőjű görgők beépítése fordított hatást eredményez.

Karos késleltetésSzerkesztés

A FAMAS támadófegyverben használt karos késleltetett visszarúgás mechanizmusának vázlata.

A karral késleltetett visszacsapás a karhatalmat használja arra, hogy a zárat mechanikai hátrányba hozza, késleltetve a zárnyílást. Amikor a patron a zárfelületre nyomódik, a kar a könnyű zárhoz képest gyorsított ütemben hátrafelé mozgatja a zárszerkezetet. A lendületet egy erre a célra szolgáló alkatrésszel vagy egymással kölcsönhatásba lépő ferde felületeken keresztül lehet alkalmazni. Ez a tőkeáttétel jelentősen növeli az ellenállást és lassítja a könnyű zárszerkezet mozgását. A karral késleltetett visszacsapó fegyverek megbízható működését a lőszer és a fegyver olyan speciális paraméterei korlátozzák, mint a lövedék súlya, a hajtóanyagtöltet, a cső hossza és a kopás mértéke. John Pedersen szabadalmaztatta a karos késleltető rendszer egyik első ismert tervét. A mechanizmust a magyar fegyvertervező, Király Pál is alkalmazta az 1910-es és 1930-as években, és a magyar hadsereg Danuvia 39M és 43M géppisztolyaiban használta. A második világháború után Király a Dominikai Köztársaságban telepedett le, és kifejlesztette a Cristóbal karabélyt (vagy Király-Cristóbal karabélyt). További fegyverek, amelyek ezt a rendszert használják, a Hogue Avenger és a Benelli B76 pisztolyok, az FNAB-43 géppisztoly, a TKB-517, VAHAN és FAMAS támadó puskák, a Sterling 7,62 és AVB-7,62 harci puskák/könnyű géppuskák, valamint az AA-52 általános célú géppuska.

Gázzal késleltetettSzerkesztés

A gázzal késleltetett blowback nem keverendő össze a gázüzeművel. A zár soha nincs reteszelve, így a táguló hajtóanyaggázok tolják hátrafelé, mint más blowback-alapú konstrukciókban. A hajtóanyaggázok azonban a csőből egy dugattyúval ellátott hengerbe távoznak, amely késlelteti a retesz nyitását. A második világháborúban a 7,92×33 mm-es Kurz-patron néhány német konstrukciója használta, köztük a Volkssturmgewehr puska (kevés hatékonysággal) és a Grossfuss Sturmgewehr (valamivel nagyobb hatékonysággal), a háború után pedig a Heckler & Koch P7, Walther CCP, Steyr GB és M-77B pisztolyok.

Kamra-gyűrű késleltetveSzerkesztés

A patron elsütésekor a hüvely kitágul, hogy lezárja a kamra oldalait. Ez a tömítés megakadályozza, hogy a nagynyomású gáz a pisztoly működésébe kerüljön. Mivel a hagyományos kamra kissé túlméretezett, a ki nem lőtt patron szabadon bejut. A kamrás gyűrűvel késleltetett lőfegyverekben a kamra minden tekintetben hagyományos, kivéve a kamrafalon belüli homorú gyűrűt. Amikor a töltényt elsütik, a hüvely beletágul ebbe a süllyesztett gyűrűbe, és hátrafelé tolja a reteszlapot. Ahogy a hüvely hátrafelé mozog, ez a gyűrű összeszorítja a hüvely kitágult részét. A töltényhüvely falának összenyomásához szükséges energia lelassítja a hüvely és a tolózár hátrafelé történő mozgását, csökkentve ezzel tömegigényüket. A rendszer első ismert alkalmazása a Fritz Mann pisztolyon volt 1920-ban, majd később a High Standard Corp T3-as kísérleti pisztolyán, amelyet Ott-Helmuth von Lossnitzer fejlesztett ki, miközben a High Standardnak dolgozott. Más lőfegyverek, amelyek ezt a rendszert használták, az LWS Seecamp pisztoly, az AMT Automag II és a Kimball .30 Carbine pisztoly voltak. A SIG SG 510 puskacsaládba a váll közelében egy kamragyűrűt építettek be, amelyet nem késleltető elemként, hanem a retesz visszapattanásának elkerülésére használnak.

Hezitation lockedEdit

John Pedersen szabadalmaztatott rendszere a tolózárat vagy a reteszhordozótól független zárszerkezetet tartalmaz. Töltéskor a záróblokk kissé a lőfegyver vázában található reteszelő váll előtt nyugszik. A töltény elsütésekor a töltényhüvely, a zár és a tolózár együtt mozog egy kis távolságot, amíg a zárótömb a reteszelő vállnak ütközik és megáll. A tolózár a kezdeti fázisban szerzett lendülettel hátrafelé halad tovább, miközben a zárszerkezet reteszelve marad. Ez lehetővé teszi, hogy a kamra nyomása biztonságos szintre csökkenjen, amint a lövedék elhagyja a csövet. A tolócsúszda folyamatos mozgása kiemeli a zárszerkezetet a mélyedésből, és hátrahúzza azt, folytatva a tüzelési ciklust. A Pedersen Remington 51-es modell pisztoly, a SIG MKMO géppisztoly és az R51 pisztoly az egyetlen sorozatgyártású lőfegyver, amely ezt a konstrukciót alkalmazta.

Lendkerekes késleltetett visszacsapásSzerkesztés

Ez a szakasz nem hivatkozik forrásokra. Kérjük, segítsen javítani ezt a részt a megbízható forrásokra való hivatkozások hozzáadásával. A forrás nélküli anyagokat megkérdőjelezhetjük és eltávolíthatjuk. (2021. február) (Learn how and when to remove this template message)

Légkerékkel késleltetett blowback működésről beszélünk, amikor a tüzelés során a zárnyitás a lendkerék forgási tehetetlensége miatt késleltetve történik. Ezt egy fogasléces fogaskerék elrendezés hajtja meg a zárszerkezeten. A Barnitzke, Kazachok SMG, MGD PM-9 használja ezt a működést. Egy másik példa lehet az Evan Jones által fejlesztés alatt álló 3d nyomtatott puska.

Toggle-delayedEdit

A Schwarzlose gépkarabély működése.

Kép Pedersen szabadalmából, amely a puskájában használt toggle-delayed blowback mechanizmust írja le

A toggle-delayed blowback tűzfegyverekben a zárszerkezet hátrafelé irányuló mozgásának jelentős mechanikai erőt kell legyőznie. A zárszerkezet középen csuklós, a hátsó végén álló és nyugalmi helyzetben közel egyenes. Ahogy a zárszerkezet a visszarúgási erő hatására hátrafelé mozog, a csuklócsuklócsukló felfelé mozdul. A tőkeáttételi hátrány megakadályozza, hogy a zárszerkezet kinyíljon, amíg a lövedék el nem hagyta a csövet, és a nyomás nem csökkent biztonságos szintre. Ezt a mechanizmust használták a Pedersen puskánál és a Schwarzlose MG M.07/12 géppuskánál.

A zár tengelyen kívüli mozgásaSzerkesztés

John Browning fejlesztette ki ezt az egyszerű módszert, amelynél a zár mozgásának tengelye nem egy vonalban van a cső tengelyével. Az eredmény az volt, hogy a csavarnak a furat tengelyéhez viszonyított kis hátrafelé irányuló mozgása nagyobb mozgást igényelt a csavar mozgásának tengelye mentén, lényegében megnövelve a csavar ellenállását anélkül, hogy a tömege megnövekedett volna. Az 1938-as francia MAS-38 géppisztoly olyan zárat használ, amelynek visszarúgási útja szögben áll a csővel. A Jatimatic és a KRISS Vector ennek a koncepciónak a módosított változatát használja.

Radial-delayedEdit

A CMMG 2017-ben mutatta be az Mk 45 Guard puskát, amely radial-delayed-et tartalmaz. Ez a rendszer a reteszfej forgását használja az AR-15-ös mintájú puska reteszhordozójának gyorsítására. A zárszerkezet reteszelő fülei úgy vannak kialakítva, hogy 120°-os szögeket foglaljanak magukba, amelyek elforgatják a zárat, miközben az a hagyományos blowback-erő hatására hátrafelé halad. Ahogy a retesz 22,5˚-ot forog, a reteszhordozót hátrafelé kell gyorsítania egy adaptált, 50°-os szögű, bütykös csapszeges nyíláson keresztül. Ez a gyorsulás felerősíti a csavartartó effektív tömegét, ami lelassítja a csavarfej sebességét. Ez a késleltetés lehetővé teszi, hogy a nyomás a kihúzás előtt csökkenjen, anélkül, hogy a nehezebb csavartartó egység hátrányt jelentene. A rendszer hasonlít a görgős és a karos késleltetett visszahúzáshoz, mivel a zárszerkezet gyorsabban mozgó tömegét használja a zárszerkezet gyorsabb mozgatására, mint a zárfejét, hogy késleltesse a nyitást. A konstrukciót az U.S. Patent 10,436,530.

Screw-delayedEdit

Először a Mannlicher 1893-as modellű automata puskán használták, a csavaros késleltetésű blowbackben a csavar egy olyan forgózárat használ, amelyet szögletes megszakított menetek késleltettek, amelyeket egy negyed csavarral késleltettek a feloldáshoz. John T. Thompson 1920 körül tervezett egy hasonló elven működő gépkarabélyt, és benyújtotta azt az amerikai hadseregnek kísérleti célokra. Ez a többször benyújtott puska sikertelenül versenyzett a Pedersen-puskával és a Garand gyújtószerkezetű puskával szemben a korai tesztek során az M1903 Springfield puska leváltására. Ez a működés a késleltetett visszacsapás egyik legegyszerűbb formája, de ha a lőszert nem kenik, vagy nem használnak bordázott kamrát, a visszarúgás változékony lehet, különösen teljes hosszúságú puskatöltények használata esetén. A retesz elforgatásának legalább 90°-osnak kell lennie a patronok kiszakadásának elkerülése érdekében. Ennek a műveletnek egy másik formája, amely egy spirális csavart használ a hátrafelé irányuló mozgás késleltetésére, a Salvator-Dormus M1893 géppisztoly, majd 1942-ben a Kalasnyikov 1942-es modellű géppisztoly prototípusa és a Fox Wasp karabély volt.