Wisconsin Horticulture

A paszkavirág az egyik első tavasszal virágzó lágyszárú évelő növény. A boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó Pulsatilla nemzetségnek mintegy 30 faja van, de a kertekbe leggyakrabban az európai paszkvavirágot, a Pulsatilla vulgaris-t ültetik. A Pulsatilla szoros rokonságban áll az Anemone nemzetséggel; a P. vulgaris egykor az A. pulsatilla néven szerepelt, és még ma is gyakran ezen a néven szerepel. Más gyakori nevei közé tartozik a szélvirág, a réti anemone és a húsvéti virág.

A P. vulgaris Közép- és Észak-Kontinentális Európa és a Brit-szigetek száraz rétjein honos. A 4-8. zónában ellenálló. Bár a növény minden része mérgező, és lenyelve gyomorpanaszokat okozhat, gyógyászati céllal számos panaszra használták.
A növénynek vastag és rostos gyökérzete van, amely a kor előrehaladtával fásodik. Ebből az alapból bújnak ki kora tavasszal a finoman tagolt, kocsányos levelek, bár a levelek többsége a virágok után fejlődik ki. A levelek szártagúak, az alapjukig hasítottak, és 10-12″ magas halmot alkotnak. Az egész növényt puha, ezüstös szőrök borítják. A növények egész nyáron át vonzóak maradnak, bár a levelek nyár végén visszahullanak.
A felálló, harang alakú virágok röviddel az első levelek megjelenése után nyílnak. A 1½”-es virágok egyenként, 5-8″-es szárakon állnak. A hatalmas lila serlegek kívül szőrösek, belül selymesek, fényes aranyszínű porzókkal. A lila fellevelek leve nem tartós foltot eredményez, amelyet néhány európai országban húsvéti tojások színezésére használtak. A faj színe a mélylilától a halványliláig és esetenként a fehérig változik.

Kifejlesztettek olyan fajtákat, amelyek virágai több piros színűek, és vannak olyan szelekciók is, amelyek kissé eltérnek a fajtától:

• 

  A P. v. ssp. gotlandica szirmai kerekebbek.

• A ‘Alba’ virágai krémfehérek. Általában lassabban nő és később virágzik.
• ‘Papageno’ krémfehér, élénk rózsaszín, sötétvörös, lila és kék virágok keveréke, amelyek rojtos és félig kettősek.
• ‘Rote Glocke’ mélybordó virágai. ‘Red Bells’-nek vagy ‘Red Cloak’-nak is nevezik, később virágzik, mint a faj.
• ‘Rubra’ virága borvörös.

A megtermékenyített virágokból gömb alakú, selymes, szilvaszerű stílusú magház fejlődik. A vonzó, ezüstös magkezdemények több hétig a növényen maradnak. Az érett magokat a szél szórja szét.

Ez az alacsony növésű növény alkalmas sziklakertekbe vagy az évelő szegélyek elejére. A pasquavirág jól kombinálható a tavasszal virágzó hagymákkal és talajtakarókkal.

A pasquavirágot jó vízelvezetésű talajban, teljes napsütésben neveljük. A gyökérzavarást nem tűri jól, de átültethető. Áthelyezés előtt vágja vissza az összes kinyílt virágot és a nagy bimbókat; a növénynek új növekedést kell produkálnia, és kb. 4 hét múlva dús és újra virágzó lesz. Ne trágyázza erősen. Ez a faj meglehetősen szárazságtűrő, ha egyszer megtelepedett. Sajnos a szarvasok kedvelik, ezért bizonyos területeken védelemre szorulhat.
A kasvirág magról, gyökérdugványozással vagy osztással szaporítható. Vessünk magokat, amikor megérett, helyben vagy kis konténerekbe, hogy később, amikor még kicsi, átültethessük. A paszkvavirág önvetéses lehet. Egy kifejlett növény 4-6 új növényre osztható.
A Pulsatilla számos más faja is jó kerti növény:

• A P. grandis (vagy P. halleri spp. grandis) szárán és levelein rendkívül sűrű ezüstös vagy barnás szőrzet és nagy, liláskék virágok találhatók. Kb. 10″ magasra nő.
• A P. halleri taurica korábban virágzik, mint a P. vulgaris (kb. ugyanabban az időben, mint a krókusz vagy a legkorábbi nárciszok), a lila virágok a levelek előtt nyílnak, és rendkívül rövid száron vannak. Ez az alfaj kiváló sziklakerti növény, amely csak kb. 6″ magasra nő. A P.halleri-nak 5 alfaja létezik, amelyek főleg a leveleikben különböznek, és Európa különböző területeinek sziklás alpesi rétjeiről származnak.

• A P. patens, Észak-Európa, Észak-Ázsia és Észak-Amerika rétjeiről és prérjeiről Illinois-tól Alaszkáig, lila virágú. Zóna 3-8.
• A P. pratensis sötétlila virágokkal rendelkezik.
• A P. vernalis örökzöld, sima, osztott levelű, fehér virágai kékeslila hátoldallal rendelkeznek. Csak 2-6″ magas csomót alkot.

– Susan Mahr, University of Wisconsin – Madison