Zsibbadás és bizsergés
Az American Society for Surgery of the Hand engedélyével használtuk.
Zsibbadás és bizsergés? Nem biztos, hogy karpális alagút szindróma (CTS).
Bár a karpális alagút szindróma gyakori, nem ez az egyetlen oka a zsibbadásnak, bizsergésnek és fájdalomnak az alkarban és a kézben. A laikusok többsége és az orvostársadalom egy része nincs tisztában más okokkal, ezért a zsibbadást, bizsergést és fájdalmat tévesen karpális alagút szindrómának vélhetik. Ezeket a tüneteket számos más betegség is okozhatja.
Az idegre gyakorolt helyi nyomás (“kompressziós neuropátia”) az ideg által ellátott területet követő, határozott mintázatú zsibbadást okoz (lásd az ábrákat). Emellett a komprimált ideg által irányított izmok gyengeséget, sorvadást vagy rángást mutathatnak. A nyomás származhat sérülésből, megvastagodott izmokból, kötőszöveti sávokból, megnagyobbodott erekből, ganglioncisztákból vagy ízületi sarkantyúkból. Az ulnaris ideg csuklótáji kompressziója zsibbadást és bizsergést okoz a kisujjban, a gyűrűsujj egy részében és a tenyér kisujj felőli oldalán (ulnaris oldalon). A könyöknél a singcsonti ideg kompressziója nemcsak a fent említett zsibbadást, hanem a tenyér ulnaris oldalán a kézháton is zsibbadást okoz. Az alkarban vagy a csukló felett az orsóidegre (lásd az 1. ábrát) gyakorolt nyomás zsibbadást okozhat a hüvelykujj hátulján, a mutatóujjon és a két ujj közötti pólyán. Ha a középideg (lásd az 1. ábrát) a könyöknél vagy közvetlenül a könyök alatt nyomódik, zsibbadás nemcsak a CTS-hez hasonló területen, hanem a tenyéren a hüvelykujj tövénél is jelentkezik. A kompressziós neuropátiáknál műtétre lehet szükség az ideg(ek)re nehezedő nyomás feloldásához, hogy enyhülést érjünk el.
A kézben és az alkarban lévő idegek gyökerei a nyakban erednek. A nyaki idegekre (C6-T1) nehezedő nyomást számos állapot okozhatja. Az ízületi gyulladás csontsarkantyút vagy a gerinccsatorna beszűkülését okozhatja, ami nyomást gyakorol az idegekre, vagy a degenerálódó porckorongok közvetlenül nyomhatják az idegeket a gerincoszlopnál vagy a gerincoszlopot elhagyva és a felső végtagok felé haladva. Magának a gerincvelőnek a nyakban lévő betegségei, fertőzései, daganatai, érrendellenességei és egyéb állapotai nyomást gyakorolhatnak a gerincvelőre, ami zsibbadást, bizsergést vagy fájdalmat okozhat a karban, alkarban vagy kézben. Az adott ideg által táplált izmok gyengesége és/vagy elsorvadása is előfordulhat. A kar és az alkar reflexeinek csökkenése szintén a nyak bizonyos specifikus idegeire gyakorolt nyomás következménye lehet. A zsibbadás mintázata vagy zónája gyakran nagyon jól elkülönül az egyes érintett ideggyökerek esetében.
Néha egy ideg egynél több területen szenvedhet nyomástól. Például egy ideg összenyomódhat a nyakban, majd a karon lejjebb, például a csuklóban. Ezt nevezzük “kettős összenyomásnak”. Ha egy ideg az egyik szinten nyomástól szenved, akkor hajlamosabb lehet a másik szinten fellépő nyomás okozta problémákra.
A zsibbadást és a bizsergést a központi idegrendszer betegségei is okozhatják. A szklerózis multiplex, a stroke és az agy és a gerincvelő egyéb rendellenességei néha zsibbadást okozhatnak az alkarban és a kézben.
Más betegségek is érinthetik a felső végtag idegeit, zsibbadást, bizsergést, égést okozva. Ha a tünetek diffúzabbak, azaz a kézben és az alkarban (és a lábakban és a lábfejekben) jelentkeznek, az ok egy “perifériás neuropátia” nevű állapot lehet. A zsibbadás mintázata általában nem egy idegre jellemző, hanem általános lehet, mint a kesztyű mintázata. Lehet, hogy fájdalommal jár, de az is lehet, hogy nem, és a zsibbadás gyakran állandó. A cukorbetegség, az alkoholizmus és az idős kor a neuropátia gyakori ismert okai. A fémek és ipari vegyületek okozta mérgezések szintén lehetséges okok.
Egyes gyógyszerek, például a rák kezelésére szolgáló gyógyszerek ismertek arról, hogy zsibbadást és bizsergést okoznak a kézben. Ezek némelyike átmeneti zsibbadást okoz, amely a kemoterápiás kezelés befejezése után megszűnik. Mások tartós zsibbadást okozhatnak. Táplálkozási hiányosságok, például a B1-vitamin hiánya zsibbadást és bizsergést okozhat.
A zsibbadás, bizsergés, égés, tompaság és az izomelváltozások mintázata és eloszlása segít meghatározni, hogy a forrás egy adott szinten (pl. nyak, csukló, könyök) lévő idegre gyakorolt nyomás, betegség, gyógyszer, táplálkozási vagy egyéb állapot. A feltételezett októl függően további vizsgálatok, például röntgen, MRI, idegvizsgálatok (például EMG) vagy vérvizsgálatok segíthetnek a diagnózis megerősítésében, és ezután konkrét kezelési javaslatok tehetők.