Alaszka éghajlata
Alaszka változó éghajlatáról ismert, amelyet az óceáni áramlatok befolyásolnak. A nyugati partokat az Alaszka-áramlat füröszti, amely viszonylag meleg csendes-óceáni vizeket szállít észak és nyugat felé a déli Aleut-szigetek mentén. Ezek a meleg óceáni vizek belépnek a Bering-tengerbe, majd kelet felé áramlanak az Aleut-szigetek északi partjai mentén. A meleg vizek keveredése a Bering-tenger hideg vizeivel hozzájárul egy légköri alacsony nyomású központ, az Aleut-szigeteki mélypont kialakulásához. Alaszka sarkvidéki partvidékét ezzel szemben egy hideg, nyugat felé áramló óceáni áramlat fürdeti.
Fénykép, © George Wuerthner
A nagy hegyvonulatok kivételével több általános éghajlati zóna is elkülöníthető Alaszkában. Az első zóna – amely Alaszka déli partvidékét és délkeleti részét, az Alaszkai-öböl szigeteit és az Aleuti-szigeteket foglalja magában – átlagos hőmérsékleti tartománya nyáron körülbelül 40 és 60 °F (4 és 16 °C), télen pedig körülbelül 20 és 40 °F (-7 és 4 °C) között mozog. A csapadék mennyisége helyenként körülbelül 60 és 160 hüvelyk (1500 és 4000 mm) között változik. A Cordova-Valdez régióban és a nyugat-középső panhandle egyes részein azonban az államban a legmagasabb a csapadékmennyiség, 220 hüvelyk (5600 mm) vagy annál is több. Valdezben a 200 hüvelyk (5100 mm) hó sem ritka. Az Aleut-szigetek a williwaws néven ismert hirtelen erős szelekről ismertek.
Joshua Strang pilóta/U.S. Air Force
Alaska belseje, a második éghajlati övezet, kontinentális éghajlatú, amelyet télen az Észak-Kanadából és Szibériából érkező hideg levegő befolyásol. A belső területek átlaghőmérséklete nyáron körülbelül 7-24 °C (45-75 °F), télen pedig -7-23 °C (20-10 °F) között mozog. Nem ritka azonban, hogy a hőmérséklet nyáron elérheti a 90 fokot (kb. 34 °C), télen pedig a -60 fokot (kb. -54 °C). Nyáron a belföldön gyakoriak a zivatarok, és a heves villámlások erdőtüzeket is okoztak. Anchorage-ban melegebbek a telek és hűvösebbek a nyarak, mint a belső terület többi részén, és az éves csapadék mennyisége körülbelül 15-20 hüvelyk (380-500 mm).
Egy másik éghajlati övezet, a Bering-tenger szigetei és partvidéke, ahol a nyári hőmérséklet körülbelül 40-60 °F (4-16 °C), a téli hőmérséklet pedig körülbelül 10-20 °F (-12-7 °C). A Csendes-óceán mérséklődő hatása a Pribilof-szigetektől északra megszűnik, és a területet minden télen jégtakaró borítja. A Csendes-óceán északi részéből kiinduló viharok gyakran sújtják a Bering-tenger partjait, és néha parti áradásokat okoznak. Az ilyen viharok okozta erős szél és hóviharok veszélyes körülményeket teremtenek a tenger halászhajói számára.
A Beaufort-tenger enyhítő hatásai egy másik éghajlati övezet – a sarkvidéki parti síkság vagy északi lejtő – hőmérsékletét nyáron körülbelül 35 és 55 °F (2 és 13 °C), télen pedig -5 és -20 °F (-21 és -29 °C) között tartják, de a gyakori viharok és az uralkodó sarki keleti széljárás gyakori erős szeleket és hófúvást okoz. A mintegy 5-10 hüvelyk (125-250 mm) csapadék – többnyire hó formájában, de eső formájában is (különösen augusztusban) – az alacsony párolgás és a permafroszt miatt vizes környezetet teremt. Az Északi-sarkvidéken nyáron 24 órán át süt a nap, de az alacsony napszög miatt a felszín felolvadása legfeljebb 0,3 méteresre korlátozódik, míg télen a napfény hiánya legalább 300 méteres jégtakaró kialakulását teszi lehetővé. Az év kilenc hónapjában jég borítja az északi partvidéket.
Josef Muench
Az alaszkai éghajlat 1979 óta fokozatosan melegszik (lásd globális felmelegedés), ami a permafroszt mérhető mértékű olvadását okozta. Ráadásul a Jeges-tenger csomagjegének vastagsága csökkent, és nyáron egyre északabbra húzódik vissza, ami növeli annak lehetőségét, hogy a Bering-szoroson keresztül megközelíthető északnyugati és északkeleti átjárók is megnyíljanak a nyári hajózás előtt. Ez a jelenség veszélyeztetné a jegesmedvék élőhelyét, a fókákat, amelyekkel táplálkoznak, és a Beaufort-tengerben nyaranta élő bálnákat. A felmelegedés miatt számos halfaj már elkezdett észak felé vándorolni Alaszka csendes-óceáni partvidéke mentén.