Aldabrai teknős

BY admin
|

Tudományos besorolás

Közös név Királyság Aldabrai teknős, óriásteknős Törzs Chordata Osztály Hüllők Rend Testudines (egyes források Chelonia néven említik) Család Testudinidae Nemzetség Faj Geochelone (szárazföldi teknős) gigantea (óriás)

Gyors tények

Leírás Sötétszürke vagy fekete színűek, vastag, erősen domború páncéllal, nagyon hosszú nyakkal, amely segíti a táplálékgyűjtést, és rövid, vastag lábakkal.

Hímek: A hímek farka hosszabb és vastagabb, mint a nőstényeké.

Méret Hím:

Nőstény: Az ivarérett hímek átlagos páncélhossza 122 cm (4 láb):

Súly Hím: A kifejlett nőstények testhossza átlagosan 91 cm (3 láb): A kifejlett hímek súlya elérheti vagy meghaladhatja a 250 kg-ot

Nőstény:

Táplálkozás Bár az aldabrai teknős elsősorban növényzettel táplálkozik, étrendje rugalmas és opportunista. Annak érdekében, hogy elegendő táplálékhoz jusson a túléléshez, a teknős kis gerinctelen állatokkal, sőt akár hullákkal (beleértve az elpusztult teknősöket is) is kiegészítheti étrendjét. A keltetés A keltetés hőmérsékletfüggő: meleg hőmérsékleten a tojások körülbelül 110 nap alatt kelnek ki; hűvös hőmérsékleten a tojások 250 nap alatt kelnek ki.
Fészekalj mérete: A nőstények általában 4-14 tojást raknak, amelyeknek kevesebb mint a fele termékeny. Állatkerti környezetben az átlagos fészekaljméret növekedhet, megközelítve a 9-25 tojást. Szaporodási időszak Egészséges, nem túlzsúfolt populációkban valószínű a második fészekalj (tojásrakás) ugyanazon a szaporodási időszakon belül. Ivarérettség Az ivarérettséget nem az életkor, hanem a méret határozza meg; a legtöbb faj akkor kezd el szaporodni, amikor eléri a kifejlett méretének körülbelül a felét, általában 25 éves kora körül. Élettartam Ismeretlen, valószínűleg könnyen 100 évnél is tovább él elterjedési terület Az aldabrák teljes vadon élő populációja az Aldabra-atollra korlátozódik (egy kis korallszigetcsoport a Seychelle-szigetek szigetországában, Madagaszkártól északra). Élőhely A szigeteken számos különböző élőhely van, ahol a teknősök megtalálhatók, többek között bozótos, mangrove mocsár és part menti dűnék. A teknősök legnagyobb koncentrációja a platináknak nevezett füves területeken található. Populáció Globális: Nincs adat Állapota IUCN: Veszélyeztetett
CITES: Függelék II
USFWS:

Fun Facts

  1. Az aldabrai teknős a legnagyobb állat az atollon. A teknősök egy olyan rést töltenek be, amely nagyon hasonló ahhoz, amit Afrikában és Ázsiában az elefántok töltenek be. Az elefántokhoz hasonlóan ők is a növényzet fő fogyasztói, és táplálékkeresésük során észrevehetően megváltoztatják az élőhelyet. Ismert, hogy a teknősök kisebb fákat és bokrokat döntenek ki, hogy tápláló levelekhez jussanak. Ezáltal más állatok számára utakat és tisztásokat alakítanak ki az erdőterületeken belül. A magvak áthaladnak a teknősök emésztőrendszerén, és végül számos más faj táplálékává válnak.
  2. Az aldabrai teknős az egyik leghosszabb életű állat a Földön, ha nem a leghosszabb. Senki sem tudja pontosan, hogy ezek az állatok mennyi ideig képesek élni, de úgy vélik, hogy könnyen meghaladják a 100 évet. Eddig a vizsgált teknősök túlélték az őket tanulmányozó tudósokat, és nem vezettek megfelelő nyilvántartást.

Ökológia és természetvédelem

Az aldabrai teknős az egyetlen fennmaradt faj a 18 korábbi teknősfaj közül, amelyek egykor az Indiai-óceán szigetein virágoztak. A többiek kihaltak a tengerészek vadászata, valamint a tojások és kikelések betelepített fajok, például patkányok, macskák és disznók általi ragadozása miatt.

Ez volt az egyik első faj, amelyet védetté nyilvánítottak, hogy biztosítsák fennmaradását a jövőre nézve. Charles Darwin és a kor más neves természetvédői Mauritius kormányzójával együtt Mauritiuson egy fogságban tartott tenyészpopulációt állítottak fel, valamint az Aldabra-atoll védelmét is biztosították.

Bibliográfia

Bourn, D. “Reproductive Study of Giant Tortoises on Aldabra”. J. Zool., London, Vol. 182, 1977, pp. 27-38.

Collins, David E. “Captive Breeding and Management of the Aldabra Tortoise”. Presentation to 8th International Herpetological Symposium, Jacksonville Zoo, Jacksonville, FL, 1984.

Gibson, C.W.D. and Hamilton, J. “Population Processes in a Large Herbivorous Reptile: The Giant Tortoises of Aldabra Atoll”. Occologia (Berlin), 1984. tavasz-nyár, 230-240. o.

Grubb, P. “The Growth, Ecology, and Population Structure of the Giant Tortoises on Aldabra.” (Az Aldabrai óriásteknősök növekedése, ökológiája és populációs szerkezete). Phil. Trans. Roy. Soc. Lond. B, Vol. 260, 1971, pp. 327-372.

Peters, U.W. and E.P. Finne. “First Breeding of the Aldabra Tortoise at Sydney Zoo.”

Pritchard, Peter C.H. Encyclopedia of Turtles. Neptune, New Jersey: T.F.H. Publications, Inc. Ltd., 1979.

Spratt, David M.J. “Operation Curiesue: A Conservation Programme for the Aldabra Giant Tortoise in the Republic of Seychelles”. Int. Zoo Yb., Vol. 28, 1989, 66-69. o.

Stearns, Brett C. “Captive Husbandry and Propagation of the Aldabra Giant Tortoise.” (Fogságban tartás és az Aldabrai óriás teknős szaporítása). Int. Zoo Yb., Vol. 27, 1988, pp. 98-103.

Stoddart, D. R. “Retrospect and Prospect of Aldabra Research”. Nature, 1969. március 15., pp. 1004-1006.

Stoddart, D. R. “The Aldabra Affair”. Biological Conservation, 1974, pp. 63-69.

Swingland, Ian R. “Securing the Tortoises Future”. Country Life, 1984. augusztus 30., 568-569. o.

Swingland, Ian R. “Aldabrani óriásteknős”. The Conservation Biology of Tortoises, Occasional Papers of the IUCN Species Survival Commission (SSC), No. 5, 1989.

Swingland, Ian R. és Klemens, Micheal W. (szerk.). The Conservation Biology of Tortoises. Occasional Papers of the IUCN. Species Survival Commission (SSC) No. 5 1985.