Altatók:

Mit kell tudni az altatókról és az altatókról
Ha nem tudsz elaludni éjszaka, vagy néhány óra után felébredsz, tudod, milyen pocsékul érezheted magad másnap. Az álmatlanság miatt fáradtnak, motiválatlannak és nyűgösnek érezheti magát. Míg egy alkalmi rossz alvás nem jár tartós következményekkel, ha krónikusan alváshiányos vagy, az már más tészta lehet.

Az álmatlanság leküzdésére egyesek alvássegítőkhöz fordulnak. De hatékonyak-e, és mennyire biztonságosak?

Tudjon meg többet az álmatlanság altatók nélküli kezeléséről az álmatlanság kognitív viselkedésterápiájával (CBT-I).

Hogyan működnek az altatók és az altatók

Az altatók, más néven hipnotikumok, különböző módon hatnak. Egyes altatók az agy azon területeire hatnak, amelyek az éberséget szabályozzák. Más altatók olyan gyógyszereket tartalmaznak, amelyeket nem az álmatlanság kezelésére használnak, de mellékhatásként álmosságot okoznak.

A recept nélkül kapható altatók gyakran tartalmaznak difenhidramint, amelyet allergiás tünetek kezelésére használnak. A difenhidramin egyik mellékhatása az álmosság, ezért használják sok népszerű altatóban. A difenhidramin tartalmú, vény nélkül kapható altatók mellékhatásai közé tartozik a szájszárazság, a székrekedés és a hányinger.

A vényköteles altatók is szóba jöhetnek. A vényköteles altatóknak különböző osztályozásai vannak, beleértve a benzodiazepineket is. A benzodiazepinek az altatók egy régebbi típusa, amely az agyban lévő, alvást elősegítő GABA-receptorok különböző típusait célozza. Ezeket azonban óvatosan kell használni, mivel függőséget okozhatnak. Mellékhatások, köztük szédülés, izomgyengeség és hányinger lehetséges.

A szelektív gamma-amino-vajsav gyógyszerek az altatók újabb osztályozását jelentik. Ezek a gyógyszerek úgy hatnak, hogy az agyban lévő specifikus GABA-receptorokat célozzák meg, amelyek szerepet játszanak az éberségben vagy az álmosságban. Mivel csak a specifikus receptorokat célozzák, általában kevesebb mellékhatással járnak, mint a benzodiazepinek, és kisebb a függőség kialakulásának kockázata. Enyhe mellékhatások azonban még mindig lehetségesek, például memóriazavarok és zavartság. Ezek némelyike megegyezik a melatonin mellékhatásaival.

Tippek az altatók biztonságos használatához

Ha úgy dönt, hogy kipróbálja az altatókat, fontos, hogy bizonyos óvintézkedéseket megtegyen. Még a vény nélkül kapható altatószerek is potenciális problémákhoz vezethetnek, ha nem megfelelően szedik őket. Vegye figyelembe a következőket:

• Beszéljen orvosával. Mielőtt bármilyen altatót szedne, a legjobb, ha beszél az orvosával. Az altatók kölcsönhatásba léphetnek más, esetleg szedett gyógyszerekkel, és káros hatásai lehetnek. Kezelőorvosa segíthet meghatározni, hogy milyen típusú alvássegítő lehet a legmegfelelőbb az Ön helyzetére. Orvosa azt is meg tudja állapítani, hogy mi az álmatlanság kiváltó oka.
• Biztosítson elegendő időt az alvásra. A Cleveland Clinic szerint, ha altatót használ, a legjobb, ha körülbelül nyolc órát szán az alvásra. Ha nem hagy elég időt az alvásra, akkor másnap fásultnak érezheti magát.
• Akkor használjon először altatót, amikor másnap nincs semmi kritikus dolga. Például, ha reggel első dolga van egy állásinterjún, nem biztos, hogy a legjobb megoldás, ha előző este próbálkozik egy altatóval. Soha nem tudhatod, hogyan reagálsz majd egy altatóra. Másnap túlzottan álmosnak érezheti magát tőle.
• Fontolja meg a viselkedésbeli változtatásokat az álmatlanság kezelésére. Az álmatlanság hosszú távú megoldásaihoz fontolja meg a gyógyszerek alternatíváit. A megfelelő alváshigiénia, a relaxációs technikák és az alvást elősegítő életmódbeli változások mind hasznosabbak lehetnek hosszú távon, mint a gyógyszerek.
• Kerülje a hosszú távú használatot. A legtöbb szakértő egyetért abban, hogy az alvássegítő szereket nem szabad korlátlan ideig használni. Az altatók nem arra valók, hogy helyettesítsék a jó alvási szokásokat. Ehelyett hasznosak lehetnek egy-egy álmatlansági roham átvészelésében. Hacsak orvosa másként nem tanácsolja, ne hagyatkozzon hosszú távon az altatókra.
• Csak előírás szerint szedje. Függetlenül attól, hogy vényköteles vagy vény nélkül kapható altatót szed, csak az utasítás szerint szedje. Az utasítások figyelmen kívül hagyása káros hatásokhoz és esetleg gyógyszerfüggőséghez vezethet.

Az altatószerek áttekintése

.

Források

Harvard Health Publications. Altatók és természetes alvássegítők; Mi a legjobb Önnek? http://www.helpguide.org/articles/sleep/sleeping-pills-and-natural-sleep-aids.htm

University of Maryland Medical Center. Altatók és álmatlanság. http://ummidtown.org/programs/sleep/health/sleeping-pills-and-insomnia

Nem tudok aludni – álmatlanság

Hipnotikus – altatók

A ‘hipnotikus’ szó a következőket jelentheti –

• Mint melléknév, hipnotikus állapotot jelent, vagy hipnózist előidéző vagy azzal kapcsolatos.

• A gyógyszerekkel kapcsolatban alvást kiváltó gyógyszerre utal, vagy olyan helyzetre, amikor hipnózist írhatnak elő. Jelenthet olyan személyt is, aki vagy hipnózis alatt áll, vagy nyitott a hipnózisra.

A ‘hipnotikus’ szó a görög ‘Hypnos’ szóból származik, ami alvást jelent. A ‘hipnotikus’ kifejezés az altatókra, más néven altatókra is utal: ezek a pszichoaktív drogok körébe tartoznak. Ezeket a gyógyszereket alvás kiváltására használják; sebészeti érzéstelenítésre és az álmatlanság (álmatlanság) kezelésére is alkalmazzák őket.

Ez a gyógyszercsoport a nyugtatókkal rokon. A “hipnotikus” szó jellemzően olyan gyógyszereket jelöl, amelyek célja az alvás fenntartása, meghosszabbítása vagy akár beindítása; míg a “szedatív” szót a szorongás enyhítésére vagy csillapítására használt gyógyszerek leírásaként használják.

A gyógyszerek e csoportját együttesen jellemzően szedatív-hipnotikus gyógyszereknek nevezik, egyszerűen azért, mert a fent leírt két funkció gyakran átfedésben van; amellett, hogy a gyógyszerek e csoportja dózisfüggő hatást vált ki, amely az anxiolízistől egészen a teljes eszméletvesztésig terjedhet.

Nagyon gyakori, hogy a hipnotikus gyógyszereket alvászavarok, többek között álmatlanság esetén írják le: egyes országokban az álmatlanságban szenvedők több mint 95%-ának írnak fel hipnotikumokat. Mivel a hipnotikus gyógyszerek szokássá válhatnak, és mivel számos tényező zavarhatja meg az ember alvásmintáját, mielőtt az orvos gyógyszert írna fel az alvás javítására, igen gyakori, hogy javított alváshigiéniát, a környezet megváltoztatását alvás előtt és közben, valamint a stimuláló anyagok (például a koffein) kerülését ajánlják. Ha hipnotikus gyógyszert írtak fel, azt a lehető legrövidebb ideig kell alkalmazni.

Típusosan felírt hipnotikus altatók

A felírt hipnotikumok ma vagy benzodiazepinek vagy nem benzodiazepinek. 2010-ben az alvászavarban szenvedők 10,8%-ának írtak fel vagy szedtek benzodiazepineket, míg 13,7%-uk nem-benzodiazepineket. Bár egyes esetekben még mindig felírnak barbiturátokat, ezt a gyógyszercsoportot a legtöbb rendelőben nem szokták felírni.

A gyermekek esetében, hacsak a gyermek nem tapasztal éjszakai rémületet vagy alvajárást (szomnambulizmus), általában nem írnak fel hipnotikumokat. Az idősek jellemzően érzékenyebbek a kognitív zavarok és a nappali fáradtság mellékhatásaira, de megállapították, hogy az időseknél a hipnotikumok alkalmazásának kockázatai általában meghaladják az előnyöket.

A Z-drogokkal és a benzodiazepin hipnotikumokkal kapcsolatos szakirodalom áttekintésekor arra a következtetésre jutottak, hogy ezekhez a gyógyszerekhez mellékhatások kapcsolódnak, például balesetek és függőség. (A Z gyógyszereket álmatlanság kezelésére használják). Azt is megállapították, hogy az ideális kezelés a legalacsonyabb hatásos dózis alkalmazása a lehető legrövidebb terápiás ideig; fokozatosan abbahagyva az egészség javítására tett kísérletet, az alvás befolyásolása nélkül.

A neurohormon, a melatonin hipnotikus funkcióval rendelkezik, és kívül esik a fent említett kategóriákon.

A “hipnotikum” története

A hipnotikumok az 1890-es években kipróbált alvásindukáló anyagok és gyógyszerek egy osztálya volt, amelybe később az acetál, az uretán, a paraldehid, a szulfonál, a metilál, a klóraluretán, a hipnon, az amilénhidrát és az ohloralamid vagy klóralimid tartozott.

A 20. század második felében több kutatás folyt az álmatlanság kezelésére szolgáló gyógyszerekkel. Még 1869-ben az álmatlanság pszichiátriai kezelésében altatószerként a klorálhidrátot alkalmazták. Aztán az 1900-as évek elején megjelentek a barbiturátok, amelyek kémiai helyettesítésével lehetővé váltak a származékos vegyületek. És bár abban az időben ez volt a leghatékonyabb gyógyszercsalád, vagyis kevesebb mellékhatással rendelkezett és kevésbé volt mérgező, túladagolás esetén veszélyes volt.

A benzodiazepinek és a kinazolinonok az 1970-es években jelentek meg, és a barbiturátok biztonságosabb alternatíváinak tekintették őket; a benzodiazepinek az 1970-es évek végén jelentek meg, mint biztonságosabb gyógyszer. Természetesen a benzodiazepineknek is megvannak a maguk hátrányai, és ezek közé tartozik a függőség kialakulásának lehetősége, valamint az a tény, hogy a túladagolás halálos kimenetelű lehet – különösen, ha más depresszánsokkal és/vagy alkohollal együtt alkalmazzák. Ezenkívül kérdéses, hogy a benzodiazepinek zavarják-e az alvás architektúráját.

A legújabb fejlemény a nem-benzodiazepinekkel kapcsolatos, és bár nyilvánvaló, hogy kevésbé toxikusak, mint a barbiturátok, hatékonyságuk a benzodiazepinekkel szemben még nem bizonyított. Hosszú távú vizsgálatok nélkül ezt nehéz lenne megállapítani, de egyes pszichiáterek azért ajánlják ezeket a gyógyszereket, mert úgy vélik, hogy ugyanolyan hatásosak, de a visszaélés lehetősége nélkül.

Alvás és agy

Vannak más altatószerek is, amelyeket nyugtató-hipnotikus szereknek lehet tekinteni, a pszichiáterek gyakran írnak fel off-label gyógyszereket, amelyeknek nyugtató hatása van. Néhány példa ezekre: a quetiapin (antipszichotikum), a klonidin (gyakran a vérnyomás szabályozására írják fel), a mirtazapin (antidepresszáns) és a difenhidramin (a Benadryl néven ismert, vény nélkül kapható altató, amely egy antihisztamin). Bizonyos esetekben, például ha a betegek kórtörténetében kábítószerrel való visszaélés szerepel, az off-label altatószerek különösen hasznosak lehetnek, különösen akkor, ha az első vonalbeli kezelés nem tekinthető biztonságosnak, vagy sikertelennek bizonyult.

A barbiturátok altatószerekről

A barbiturátok gyógyszerek: a központi idegrendszer depresszív hatásúak, és mint ilyenek, a viszonylag enyhe nyugtatástól a teljes érzéstelenítésig sokféle hatást válthatnak ki. Hipnotikumként, anxiolitikumként és görcsoldóként is hatásosak. A barbiturátoknak van fájdalomcsillapító hatásuk, de mivel a hatások meglehetősen gyengék, ez azt jelenti, hogy a barbiturátok nem használhatók műtétek során, amikor más fájdalomcsillapítók nem állnak rendelkezésre. Ezenkívül fizikai és pszichológiai függőségi hajlamuk is van. A mai rutin orvosi gyakorlatban a barbiturátokat nagyrészt felváltották a benzodiazepinek, például az álmatlanság és a szorongás kezelésében, főként azért, mert túladagolás esetén a benzodiazepinek sokkal kevésbé veszélyesek. A barbiturátok a barbitursav származékai, és a barbiturátokat ma is használják epilepszia, általános érzéstelenítés és asszisztált öngyilkosság esetén.

A barbiturátok fő hatásmechanizmusának a GABA-receptorok pozitív alloszterikus modulációját tartják. Ilyen például a Pentobarbital, az Amobarbital, a Phenobarbital, a Sodium Thiopental és a Secobarbital.

Kuinazolinonok

A kinazolinonok a 4-kinazolinon magot tartalmazó gyógyszerek másik osztálya, amelyek hipnotikus nyugtatóként működnek. Érdekes módon javasolták e gyógyszerek alkalmazását a rák kezelésében.

A kinazolinon gyógyszerek közé tartozik például a Diproqualone, Cloroqualone, Mebroqualone, Etaqualone (Aolan, Athinazone, Ethinazone), Methaqualone (Quaalude) és Mecloqualone (Nubarene, Casfen).

Benzodiazepinek

A benzodiazepinek nagyon hasznosak lehetnek az álmatlanság rövid távú kezelésében; a függőség kockázata miatt azonban nem ajánlott 2-4 hétnél tovább használni őket. Valójában a benzodiazepineket a legalacsonyabb hatékony dózisban kell alkalmazni, és szakaszosan kell szedni. Ezek a gyógyszerek javítják az alvással kapcsolatos problémákat azáltal, hogy csökkentik az ébrenlétet, lerövidítik az elalvás előtti ágyban töltött időt, és meghosszabbítják az alvási időt. Az alkoholhoz nagyon hasonlóan ezek a gyógyszerek hosszú távon rontják az alvást, ezért jellemzően rövid távú álmatlanság kezelésére használják őket: ide tartoznak az öngyógyított és a felírt gyógyszerek is. A benzodiazepinek az NREM I. és 2. fázisú alvás gátlásával bizonyosan képesek elaltatni az embereket; azonban amíg a személy alszik, a gyógyszerek megzavarják az alvás architektúráját, ami azt jelenti, hogy késleltetik a REM alvás idejét, csökkentik az alvási időt és a mély, lassú hullámú alvást, amely az alvás legfontosabb része a hangulat és az energia szempontjából. A hipnotikumok – és ide tartoznak a benzodiazepinek is – egyéb negatívumai közé tartozik a rebound álmatlanság, a hatásukkal szembeni esetleges tolerancia, a lassú hullámú alvás csökkenése és az elvonási tünetek, amelyek álmatlanság formájában jelentkezhetnek, a nyugtalanság és a szorongás hosszabb időszakával együtt.

A legtöbb országban az álmatlanság kezelésére engedélyezett benzodiazepinek listája meglehetősen hasonló; azonban az álmatlanság kezelésében hivatalosan első vonalbeli hipnotikumként megjelölt benzodiazepinek az egyes országokban nagyon eltérőek lehetnek.

Egyes benzodiazepinek általában nem ajánlottak, és ezek a hosszabb hatású gyógyszerek, mint a diaszpám és a nitrazepám, mert maradványhatásaik akár a következő napon is fennmaradhatnak. Nem ismert, hogy a Z Drugs, az új nem-benzodiazepin hipnotikumok hatékonyabbak-e, mint a rövid hatású benzodiazepinek; azonban e két gyógyszercsoport hatékonysága nagyon hasonló.”

Az Egyesült Államok Egészségügyi Kutatási és Minőségügyi Ügynöksége szerint a közvetett összehasonlítások szerint a benzodiazepin mellékhatások körülbelül kétszer olyan gyakoriak lehetnek, mint a nem-benzodiazepinek mellékhatásai. Egyes szakértők azt javasolják, hogy a nem-benzodiazepineket az álmatlanság hosszú távú kezelésének első vonalában kellene alkalmazni. Másrészt a NICE (Egyesült Királyság Nemzeti Egészségügyi és Klinikai Kiválósági Intézete) nem talált meggyőző bizonyítékot a Z Drugs mellett. Felülvizsgálatukban megállapították, hogy a klinikai vizsgálatokban a rövid hatású Z Drugs-t tévesen hasonlították össze a benzodiazepinekkel (hosszú hatásúak). Valójában nem végeztek olyan vizsgálatokat, amelyekben a (rövid hatású) Z-drogokat a (szintén rövid hatású) benzodiazepinek megfelelő dózisaival hasonlították volna össze; így a NICE ezen tény alapján azt javasolta, hogy a hipnotikumot a beteg preferenciája és a költségek alapján válasszák ki.

Az idősebb felnőtteket illetően, hacsak más kezelések nem bizonyultak hatástalannak, álmatlanságukat nem szabad benzodiazepinekkel kezelni; és ha ezeket a gyógyszereket használják, akkor az orvos, maga a beteg és a gondozója között megbeszélést kell folytatni a fokozott ártalmi kockázatról. Ez a fokozott kockázat magában foglalja az idősebb betegeknél az esések és csípőtörések bizonyított előfordulását, valamint a közlekedési balesetek kétszeres előfordulását a gépjárművet vezető betegeknél.

Nem-benzodiazepinek Hipnotikumok

A nem-benzodiazepinek a pszichoaktív gyógyszerek egy formája; természetüknél fogva nagyon “benzodiazepinszerűek”. A nem-benzodiazepinek farmakodinamikája majdnem ugyanaz, mint a benzodiazepineké, és ugyanazokat a mellékhatásokat, előnyöket és kockázatokat alkalmazzák. A nem-benzodiazepinek azonban nagyon eltérő kémiai szerkezettel rendelkeznek; ami azt jelenti, hogy molekuláris szinten semmi közük a benzodiazepinekhez. Ilyen például az eszopiklon (Lunesta), a zopiklon (Imovane, Zimovane), a zolpidem, (Stilnox, Ambien, Stilnoct) és a zaleplon (Sonata).

A nem-benzodiazepinekkel kapcsolatos kutatások ugyan újak, de ellentmondásosak is. Az ezeket a gyógyszereket áttekintő kutatócsoport azoknak ajánlja használatukat, akiknek gondot okoz az elalvás, de az elalvás megtartása nem. Ennek oka, hogy minimális másnapi károsodást tapasztaltak. Megjegyezték, hogy ezek a gyógyszerek biztonságosak; azonban több kutatást igényeltek az álmatlanság kezelésének hosszú távú hatékonyságáról. Egy másik kutatócsoport szerint a tolerancia lassabban alakulhat ki a nem-benzodiazepinekkel, mint a benzodiazepinekkel; és ez a kutatócsoport meglehetősen szkeptikus volt, mondván, hogy kevés előnyt találtak a benzodiazepinekkel szemben.

Melatonin – egy vény nélkül kapható alvássegítő

A melatonin egyéb funkciói mellett elősegíti az alvást a nappali emlősöknél: a melatonin egy hormon, amely az agyban, a tobozmirigyben termelődik. Ez a hormon sötétben és félhomályban választódik ki. Hipnotikus tulajdonságai miatt a melatonin sok országban vény nélkül, más országokban receptre kapható. A melatonin időzített felszabadulású változatát, a Circadin®-t 2007-ben Európában engedélyezték elsődleges álmatlanság kezelésére. Aztán a 21. század elején kifejlesztették a melatoninreceptor-agonistákat, amelyek a melatoninreceptorokhoz kötődnek és aktiválják azokat. A Ramelteont, a TIK-301-et, az Agomelatint és a Tasimelteont számos alvászavarra írták fel. Az Egyesült Államokban a Ramelteont (Rozerem®) 2005-ben engedélyezték álmatlanság kezelésére. Európában 2009-ben engedélyezték az Agomelatint (Thymanax®, Melitor® és Valdoxan®), amelyet elsősorban depresszió kezelésére használnak. Az Egyesült Államokban 2004-ben engedélyezték a TIK-301-et, a Tasimelteont (Hetlioz®) pedig 10 évvel később a cirkadián ritmusú alvászavarban, a nem 24 órás alvás-ébrenlét zavarban szenvedő teljesen vak emberek számára.

Antihisztaminok

Az antihisztamin kifejezés általában olyan vegyületekre utal, amelyek csak a H1-receptoron gátolják a hatást, a H2-receptoron stb. nem. Klinikailag bizonyos allergiák H1-antagonistákkal kezelhetők. Az antihisztaminok gyakori mellékhatása a nyugtatás, és néhány H1-antagonista, például a doxilamin és a difenhidramin (Benadryl) álmatlanság kezelésére is alkalmazható.

Az antidepresszánsok

Az alvás minőségét csökkentő benzodiazepinekkel összehasonlítva egyes antidepresszánsok szedáló hatásúak; míg mások valóban növelhetik az alvás minőségét.

Az antipszichotikumok

A következőkben néhány példa az antipszichotikumok közül, amelyeknek mellékhatása a szedáció:

• Első generációs: Klórpromazin
• Második generáció: