Amelanisztikus burmai piton, “Melanie” –

Amelanisztikus burmai piton

Meet Melani (f), born 2005

Classification:

Kingdom: Állatvilág
Törzs: Chordata
Altörzs: Vertebrata
Osztály: Hüllők
Sorrend: Osztály: Squamata
Alrend: Család: Serpentes
Család: Serpentes
Family: Pythonidae
Genus: Python
Fajok: Python molurus
Alfajok: Python molurus bivittatus

Személyes adatok:

Melanie-nak, mint sok más állatunknak, otthonra volt szüksége. Egy olyan gazdától került hozzánk, aki nagyon szerette Melanie-t, de le kellett mondania róla, amikor a felesége két macskával és egy ultimátummal összeköltözött. Sok körültekintés után úgy döntött, hogy az Out of Africa Wildlife Park lenne a legjobb otthon Melanie számára. Nem is lehetnénk boldogabbak a döntésével (számunkra és a felesége számára), mivel Melanie megérintette a szívünket és sok látogatónak okozott örömet. Békés és kedves természete tökéletes nagykövetévé teszi számos oktatási programunknak.

Habitat:

A burmai piton az indiai piton legnagyobb alfaja és a világ hat legnagyobb kígyójának egyike, amely Dél- és Délkelet-Ázsia trópusi és szubtrópusi területeinek nagy változatosságában honos, beleértve Kelet-Indiát, Nepált, Nyugat-Bhutánt, Délkelet-Bangladeset, Mianmart, Thaiföldet, Laoszt, Kambodzsát, Vietnamot, az északi kontinentális Malajziát, Dél-Kínát és Indonéziában Jáván, Dél-Sulawesiben, Balin és Sumbawán. Ez a piton kiváló úszó, és állandó vízforrásra van szüksége. Megtalálható füves területeken, mocsarakban, mocsarakban, sziklás hegylábakon, erdőkben, folyóvölgyekben és nyílt tisztásokkal rendelkező dzsungelekben. A pitonok jól másznak, és nyúlékony farkuk van.

A burmai pitonok behozatala és tartása Floridában meglehetősen komoly problémákhoz vezetett. Azok az emberek, akik már nem akarnak gondoskodni a pitonjaikról, vagy akiknek a pitonjaik túl nagyra nőttek ahhoz, hogy a házukban tartsák őket, ahelyett, hogy újra befogadnák őket, inkább szabadon engedték háziállataikat. Ez különösen Dél-Floridában jelent problémát, ahol nagyszámú piton jutott el az Evergladesbe. Ott gyarapodtak és szaporodtak el, és inváziós fajjá váltak. Mivel ismert, hogy veszélyeztetett madarakat és aligátorokat esznek, ezek a kígyók új veszélyt jelentenek az amúgy is törékeny ökoszisztémára.

Fizikai jellemzők:

A burmai pitonok a világ 6 legnagyobb kígyófajának egyikeként akár 200 fontot is nyomhatnak, és akár 20 láb hosszúra is megnőhetnek. A legnagyobb pitonok mindig nőstények. Ők 13 és 20 láb közöttire nőhetnek, míg a jellemzően kisebb hímek 8 és 17 láb közöttire. A legtöbb burmai piton azonban általában 12 láb körüli hosszúságúra nő. A hímeket és a nőstényeket külső jegyeik alapján lehet megkülönböztetni. A hímeknél a kloáka mindkét oldalán lévő anális sarkantyúk sokkal fejlettebbek, mint a nőstényeknél. Nem tudni, hogy a burmai piton meddig él a vadonban. A kígyó teste és szervei hosszúak és vékonyak. A pitonok szorítófogúak, ezért nincsenek agyaraik, helyette hátrafelé mutató fogaik vannak, és nem mérgesek. A kígyóknak általában csak egy vékony tüdőjük van. A pitonoknak azonban kettő van, amelyek közül az egyik jóval kisebb, mint a másik. Nincsenek szemhéjaik. A szemüket azonban vékony, védő hámhártya fedi. E kígyó világosabb színű amelánisztikus formája különösen népszerű, és széles körben kapható. Ezek fehér színűek, vajsárga és égetett narancssárga mintákkal. A közhiedelemmel ellentétben az amelánisztikus burmai piton nem a burmai piton albínó formája. Az amelanisztikus a melanin, azaz a fekete pigment hiányát jelenti, míg az albinizmust genetikai mutáció okozza. Az “amelánistáknak” szinte mindig normális színű a szemük.

Életciklus:

A burmai piton kikelése 18 és 29 hüvelyk között lehet. Ezek a kikelések körülbelül 4 uncia súlyúak. A burmai pitonok a tavaszi hónapok elején szaporodnak. A nőstények tavasszal 12-48 tojást raknak. Miután lerakták a tojásokat, összegyűjtik őket, és köréjük tekerednek, hogy kikeljenek. A tojások kikelésükig a tojások köré tekeredve fekszenek. A nőstény piton az egyetlen kígyó, amely képes megemelni a saját testhőmérsékletét. Miközben melegen tartják a tojásokat, az izmok megremegnek, és ezek a mozdulatok segítik a nőstényt abban, hogy növelje a hőmérsékletet a tojások körül. Soha nem hagyják el a tojásokat evés céljából. Miután a bébipithonok kikeltek, meg kell tanulniuk egyedül létezni és gondoskodniuk kell magukról. Gyakran addig maradnak a tojásban, amíg készen nem állnak az első bőrlevedlés befejezésére, ami után vadásznak az első étkezésükre.

Viselkedés:

A burmai pitonok főként éjszakai esőerdei lakók. Fiatalabb korukban a földön és a fákon egyaránt otthonosan mozognak, de ahogy egyre nagyobbra nőnek, mozgásuk nagy részét a talajra korlátozzák. Kiváló úszók, akár fél órán át is képesek a víz alatt maradni. A burmai pitonok idejük nagy részét az aljnövényzetben rejtőzködve töltik.

Táplálkozás:

A burmai pitonok, mint minden kígyó, húsevők. Táplálékuk elsősorban megfelelő méretű madarakból és emlősökből, köztük patkányokból, nyulakból és baromfiból áll. A kígyó éles, hátrafelé mutató fogaival ragadja meg zsákmányát; ezután testével körbetekeri a zsákmányt, egyúttal összehúzza izmait, így a zsákmányt összeszorítással öli meg. A pitonok csuklós állkapcsuknak köszönhetően képesek egészben lenyelni zsákmányukat. Ezek az állkapcsok szétválnak, lehetővé téve számukra, hogy akár a fej méretének ötszörösét is bekebelezzék. A pitonok legélesebb érzéke a szaglása. A pitonok a szájpadláson található Jacobson-szerv, más néven vomeronazális szerv segítségével képesek szagolni. Nyelvüket ki-be járatják a szájukból, hogy a levegőből gázokat nyerjenek. A nyelv apró részecskéket juttat ebbe a szervbe, így a pitonok világos vagy sötét körülmények között is el tudják kapni zsákmányukat.

Fun Facts:

• A felső ajkukban kis hőgödrök vagy lyukak vannak, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy érzékeljék a levegőben lévő hősugárzást a közelben lévő állatoktól.
• A burmai pitonnak közel négyszáz bordakészlete van.
• A táplálékszerzés egyik csapdázási technikája, hogy egy patakban vagy lassú folyású folyóban elmerülve, csak a fejükkel a víz fölött fekszenek, és várják, hogy egy madár vagy kisemlős a vízpartra érjen.

Ökológia és természetvédelem:

A vadon élő populációkat veszélyeztetettnek tekintik, és szerepelnek a CITES (A veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény, más néven washingtoni egyezmény) II. függelékében. Az összes óriáspitont (beleértve az indiai pitont, az afrikai sziklapitonokat és a hálós pitont) történelmileg levágták a világ bőrpiacának, a népi gyógyászati termékeknek és a kedvtelésből tartott állatok kereskedelmének ellátására. Néhányat élelmezési céllal is leölnek, különösen Kínában.