Amidát

KLINIKAI FARMAKOLÓGIA

Az etomidát fájdalomcsillapító hatás nélküli hipnotikus gyógyszer.Az etomidát intravénás injekciója hipnózist eredményez, amelyet gyors hatáskezdet jellemez, általában egy percen belül. A hipnózis időtartama dózisfüggő, de viszonylag rövid, általában három-öt perc, ha 0,3 mg/kg átlagadagot alkalmaznak. Az altatásból való azonnali felépülés (az ébredési idő, az egyszerű parancsok követéséhez szükséges idő és az altatás után az egyszerű tesztek elvégzéséhez szükséges idő alapján úgy, mint az altatás előtt), olyan rövid operatív eljárásokból származó adatok alapján, ahol intravénás etomidátot használtak mind az altatás bevezetésére, mind az altatás fenntartására, körülbelül olyan gyors, vagy kissé gyorsabb, mint a tiopentál hasonló alkalmazását követő azonnali felépülés. Ugyanezek az adatok azt mutatták, hogy az azonnali felépülési idő felnőtt betegeknél általában lerövidül, ha egy vagy két perccel az érzéstelenítés megkezdése előtt körülbelül 0,1 mg intravénás fentanilt adnak intravénásan, valószínűleg azért, mert ilyen körülmények között általában kevesebb etomidátra van szükség (a fentanil használata előtt olvassa el a fentanil használati utasítását).

Az intravénás etomidát legjellemzőbb hatása a légzőrendszerre az artériás szén-dioxid feszültség (PaCO2) enyhe emelkedése. Lásd még: MELLÉKHATÁSOK.

0,3 mg/kg etomidát adagok beadásával csökkent kortizol plazmaszintről számoltak be. Ezek körülbelül 6-8 órán keresztül fennállnak, és úgy tűnik, hogy nem reagálnak az ACTH beadására.

A súlyos kardiovaszkuláris betegségben szenvedő betegeknél legfeljebb 0,6 mg/kg etomidát intravénás beadása kevéssé vagy egyáltalán nem befolyásolja a szívizom anyagcseréjét, a szív teljesítményét, a perifériás keringést vagy a tüdőkeringést. Az etomidát hemodinamikai hatásai a legtöbb esetben minőségileg hasonlóak voltak a tiopentál-nátriuméhoz, kivéve, hogy a szívfrekvencia hajlamos volt mérsékelt mértékben emelkedni a tiopentál beadását követően olyan körülmények között, amikor az etomidát beadását követően a szívfrekvencia nem vagy alig változott. A klinikai adatok azonban arra utalnak, hogy az etomidát alkalmazása időskorú betegeknél, különösen magas vérnyomásban szenvedőknél, a szívfrekvencia, a szívindex és az artériás vérnyomás csökkenését eredményezheti. Nincs elegendő adat azetomidát friss súlyos traumában vagy hipovolémiában szenvedő betegeknél történő alkalmazásáról ahhoz, hogy ilyen körülmények között előre lehessen jelezni a kardiovaszkuláris választ.

Az eddigi klinikai tapasztalatok és speciális vizsgálatok arra utalnak, hogy az intravénás etomidát standard dózisai általában nem emelik a plazma hisztaminszintjét, és nem okoznak hisztaminfelszabadulás jeleit.

A korlátozott klinikai tapasztalatok, valamint az állatkísérletek arra utalnak, hogy az etomidát véletlen intravénás intravénás injekcióját, az etometiobarbiturátok kivételével, általában nem követi az injekció beadásának helyétől távoli szövetek elhalása. Az etomidát intraarteriális injekciózása azonban nem ajánlott.

Az etomidát indukciója az agyi véráramlás átmeneti 20-30%-os csökkenésével jár. Ez a véráramlás-csökkenés intrakraniális térfoglaló elváltozások hiányában egyenletesnek tűnik. Más intravénás indukciós szerekhez hasonlóan az agyi oxigénfelhasználás csökkenése nagymértékben arányos az agyi véráramlás csökkenésével. Az intrakraniális térfoglaló elváltozásokkal rendelkező és azok nélküli betegeknél az etomidát indukciót rendszerint az intrakraniális nyomás mérsékelt, több percig tartó csökkenése követi. Mindezek a vizsgálatok a hiperkapnia elkerülését irányozták elő.Az intracranialis térfoglaló elváltozásokkal rendelkező betegek regionális agyi perfúziójára vonatkozó információk túl korlátozottak ahhoz, hogy végleges következtetéseket lehessen levonni.

A kezdeti adatok arra utalnak, hogy az etomidát általában mérsékelten csökkenti a szemnyomásszintet.

Az etomidát gyorsan metabolizálódik a májban. A változatlan gyógyszer minimális hipnotikus plazmaszintje egyenlő vagy magasabb, mint 0,23μg/ml; az injekció beadását követő 30 percig gyorsan csökken, majd ezt követően lassabban, körülbelül 75 perces felezési idő értékkel.A beadott dózis körülbelül 75%-a kiválasztódik a vizelettel az injekciót követő első napon. A fő metabolit az R-(+)-1-(1-feniletil)-1H-imidazol-5-karbonsav, amely az etomidát hidrolíziséből származik, és a vizelettel történő kiválasztás körülbelül 80%-át teszi ki. Korlátozott farmakokinetikai adatok cirrózisban és nyelőcső varixokban szenvedő betegeknél arra utalnak, hogy az etomidát megoszlási térfogata és eliminációs felezési ideje körülbelül kétszerese az egészséges személyeknél tapasztaltaknak.

(Hivatkozás: H. Van Beem, et. al., Anaesthesia 38 (Supp38:61-62, July 1983).

Klinikai vizsgálatokban az idős betegeknél csökkent kezdeti eloszlási térfogatot és az etomidát teljes clearance-ét mutatták ki.Az etomidát szérumalbuminhoz való fehérjekötődése is jelentősen csökkent ezeknél az egyéneknél.

Etomidát indukciós dózisokat követően csökkent plazma kortizol- és aldoszteronszintekről számoltak be. Ezek az eredmények körülbelül 6-8 órán keresztül fennállnak, és úgy tűnik, hogy nem reagálnak az ACTH-stimulációra. Ez valószínűleg a 11 béta-hidroxiláció blokkolását jelenti a mellékvesekéregben.