Anaforikus, kataforikus és exaforikus hivatkozás: A Grammar Guide
Anaphoric, cataphoric and exophoric – három szó, amelyekkel okosnak tűnhetsz egy partin, és még okosabbnak, ha megérted ezeket a nyelvtani fogalmakat.
Míg ezek a szavak nem kapnak sok vitát az osztályteremben, ez a terminológia fontos az angol nyelvet tanuló diákok vagy a CELTA vagy DELTA vizsgára készülő tanárok számára.
Ezt a legtöbb beszélgetésedben és sokszor az írásodban is alkalmazod – és nem is tudsz róla.
Szóval, mi az anaforikus, kataforikus és exaforikus hivatkozás? És hogyan lehet könnyen megjegyezni a különbséget?
Mi az anaforikus hivatkozás?
Az anaforikus hivatkozás akkor történik, amikor egy névmás, szó vagy kifejezés a beszélgetésben vagy írásban korábban említett főnévre utal.
Néha ugyanabban a mondatban fordul elő, vagyis a főnév hamarabb jelenik meg a mondatban, mielőtt a főnévre vonatkozó utaló szót alkalmaznánk. Néha az anaforikus utalás egy néhány mondattal korábban vagy a beszélgetés elején említett főnévre utal.
Példa:
Derek a parkhoz hajtott, de csalódottan tapasztalta, hogy az már zárva van.
A he névmás Derekre utal. Az it névmás a parkra utal.
Nem minden anaforikus utalás támaszkodik névmásokra. Néha egy szó vagy kifejezés az előzőleg említett főnévre való hivatkozásként is működhet.
Példa:
Beatrice cukkinit és paprikát termeszt a kertjében, és a zöldségeket megosztja a testvéreivel.
A zöldségek cukkinire és paprikára utalnak. Ha a zöldségek helyett azt mondjuk, hogy ők, akkor is alkalmazható itt, és még mindig anaforikus hivatkozásnak számít.
Mi a kataforikus hivatkozás?
A kataforikus hivatkozás akkor történik, amikor egy névmás, szó vagy kifejezés egy olyan főnévre utal, amelyet az írásban vagy a beszélgetésben később említenek.
Ez gyakran ugyanazon a mondaton belül fordul elő, vagyis a hivatkozási szó hamarabb jelenik meg a mondatban, mint a főnév. Vannak még olyan esetek, amikor a referenciaszó néhány mondattal előbb jelenik meg, mielőtt a hozzárendelt főnév megjelenik a beszélgetésben vagy az írásban.
Példa:
Még ha az osztályterem elején ül is, Otis professzor még mindig nem tudja Susan nevét.
A she névmás Susanra utal. Az ő névmás Otis professzorra utal.
Az anaforikus hivatkozáshoz hasonlóan a kataforikus hivatkozás sem támaszkodik teljesen a névmásokra. Néha egy szó vagy kifejezés a később említett főnévre való hivatkozásként is működhet.
Példa:
A festmény porosan lóg a falamon. Amúgy sem rajongtam soha a Csillagos éjért.
A festmény a Csillagos éjre utal. Ha a festmény helyett azt mondjuk, hogy a festmény, az itt is alkalmazható, és akkor is kataphorikus hivatkozásnak számít.
Mi az exophorikus hivatkozás?
Exophorikus hivatkozás akkor történik, amikor egy névmás, szó vagy kifejezés egy olyan főnévre utal, amelyet a beszélgetésben vagy írásban nem említenek. Az exoforikus hivatkozás a beszélgetésben részt vevő személyek vagy az író és az olvasók közötti közös tudást igényel.
Példa:
Mondtam neki, hogy a térképen is meg tudja találni, de tudod, hogy ő milyen.
Az ő és az ő egy olyan személyre utal, akit a mondatban soha nem említenek. Egy olyan helyre utal, amit a mondaton belül soha nem említettek. Az, ahogyan ez a mondat közvetíti, azt sugallja, hogy ő és ez már korábban, ezt a mondatot megelőzően létrejött.
Anafórikus, katafórikus és exofórikus hivatkozás: What’s the Difference?
Az anaforikus, kataforikus és exoforikus hivatkozás közötti különbségre a legkönnyebben úgy emlékezhetünk, ha az elején kezdjük. Vagyis az egyes szavak elejéről.
Az anaforikus, kataforikus és exoforikus előtag ad támpontokat ahhoz, hogyan lehet könnyen megjegyezni az anaforikus, kataforikus és exoforikus hivatkozás közötti különbséget.
Kezdjük az exoforikus hivatkozással. Az exoforikus előtagja az exo-, ami azt jelenti, hogy “kívül”. Más szóval az exoforikus hivatkozás főneve a beszélgetésen vagy íráson “kívül” él.
Van egy másik kifejezés, amellyel még nem foglalkoztunk ebben a blogbejegyzésben: az endoforikus hivatkozás. Mivel az endoforikus előtagja az endo-, ami azt jelenti, hogy “belül”, arra következtethetünk, hogy a főnév a beszélgetésen vagy íráson belül történik. Az anaforikus hivatkozás és a kataforikus hivatkozás egyaránt endofórikus hivatkozásnak tekinthető.
De mi a különbség az anaforikus és a kataforikus hivatkozás között?
Lássuk először az anaforikus hivatkozást. Az anaforikus előtagja az ana-, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy “fel”. Egyszerűbben fogalmazva, az anaforikus hivatkozás főneve a beszélgetés vagy az írás kezdete felé “fel” van.
Ez megkönnyíti a kataforikus hivatkozás megértését. A kataphorikus előtagja a cata-, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy “lefelé”. Újrafogalmazva, a katáforikus hivatkozás főneve a beszélgetés vagy írás vége felé “le”.
Kéred a puskát? Ez a táblázat segíthet egyszerűbben megjegyezni az anaforikus, kataforikus és exaforikus hivatkozás közötti különbséget:
| A hivatkozás típusa | A hivatkozott főnév helye |
|---|---|
| Anaforikus hivatkozás | Felfelé (a mondatban előbb) |
| Kataphorikus utalás | Felfelé (a mondatban később) |
| Exophorikus utalás | Kívül (a mondatban nem) |