Art for Sale: Vertu Fine Art

A jelenet lenyűgöző: Andy Warhol popművész ül egy asztalnál. Előtte egy papírzacskó, benne a Burger King szokásos ételével. Warhol kiveszi a hamburgert a csomagolásból, és elkezdi enni. Négy percen keresztül nézzük, ahogyan egy hamburgert eszik, mint bármelyik hétköznapi ember. Miután Warhol befejezte, egy pillanatig csendben ül, mintha mélyen elmerengne a történteken, majd a következő szavakkal fejezi be a jelenetet: “A nevem Andy Warhol, és most fejeztem be a hamburgerevést.”

66 jelenet Amerikából

A modern művészetben járatosabbak felismerik ezt a hírhedt jelenetet: Andy Warhol hamburgert eszik Jørgen Leth rendező 1981-es, 66 jelenet Amerikából című filmjéből. A film azért készült, hogy bemutassa az amerikaiak életmódját, és feltárja, mit jelent hétköznapi amerikaiként élni a huszadik században. A jelenetek tartalma a hűtőszekrényben lévő ételekről készült felvételektől a szélvédőn keresztül egy autó belsejéből készült utazós felvételekig terjedt, a film célja Amerika reprezentálása és annak elmesélése volt, hogy mit jelentett amerikainak lenni.

Az azonban érdekes, hogy Warhol megjelenése nagyobb érdeklődést váltott ki, mint Leth filmjének bármely más jelenete. Egy egyszerű jelenet, amelyben a huszadik század leghíresebb művészeti ikonja egyszerűen leül egy hamburgert enni, nagyobb felhajtást váltott ki, mint még más, fantáziadúsabb cselekményű filmek számos jelenete is. Hogy miért? Mit próbált kommunikálni a jelenet az amerikai életstílusról? Hogyan kellett volna a nézőknek értelmezniük egy egyszerű jelenetet, amelyben valaki hamburgert eszik?

Warhol popkultúrája és kereskedelmi művészete

Andy Warhol arról volt ismert, hogy akkoriban rendkívül excentrikus műveket alkotott. Munkái egyrészt merész kijelentéseket tettek a fogyasztói társadalomról és egy olyan társadalomról, amelyben ugyanazokat a márkákat használták Amerika legszegényebb és leggazdagabb emberei egyaránt. Lengyel bevándorlók gyermekeként Amerikának ez az aspektusa lenyűgözte Warholt, ami talán még a 15 perc hírnévről szóló kijelentéséhez is vezetett. A gondolat mögött az állhatott, hogy Warhol úgy látta Amerikát, mint egy olyan társadalmat, ahol minden egyén egyformán esélyes a hírnévre, de ez a hírnév rövid ideig tart, hogy mindenki számára ugyanazokat a kiváltságokat biztosítsa.

Szóval, miért evett Warhol hamburgert?

Amikor Warhol úgy döntött, hogy részt vesz Leth 66 Scenes from America című filmjében, valószínűleg azért tette, hogy állást foglaljon a fogyasztói kultúráról, amelyet az amerikaiak jóval azelőtt élveztek, hogy a világ többi részén sokan élvezhették volna. Ez egy olyan kultúra volt, ahol a leghíresebb hírességek és az utca hétköznapi emberei egyaránt képesek voltak ugyanazokat az árukat megvásárolni.”

De ennek a jelenetnek az igazi lényege nem csupán az, hogy Amerikát olyan országként mutassa be, ahol minden egyén egyenlő. Épp ellenkezőleg, ahelyett, hogy a gazdagok és híresek és a hétköznapi polgárok közötti szakadékot kisebbnek tüntette volna fel, a nézők tudatosították a tényt, hogy még mindig nagyon is valós különbség van a kettő között. A nézők a hamburgert evő Warholt ábrázoló jelenetet nézték, türelmetlenül várva a cselekmény érdekes fordulatát. De négy teljes percen keresztül a nézőket semmi más nem ragadja meg, mint egy hamburgert evő ember. Ez felveti a kérdést: miért hajlandóak az emberek egy olyan hétköznapi tevékenységet nézni, amelyet valószínűleg ők maguk is végeztek már korábban? Mi teszi ezt érdekessé?

Ez az a pillanat, amikor a nézők rájönnek, hogy bár Amerika a fogyasztói egyenlőség kultúrája, mégis van egy felszínes, mentálisan érzékelt különbség a híres ikonok és a hétköznapi emberek között. Ez nagyon paradox, mivel a nézők arra a felismerésre jutnak, hogy ami a hírességeket elválasztja a tömegektől, az nem kézzelfogható, mégis nagyon is valóságos a társadalom számára.

Ha a jelenet nem egy hírességet ábrázolt volna, biztosan nem keltette volna fel a közfigyelmet. Ez a lényege a látottaknak. A társadalom piedesztálra emeli a hírességeket, és szívesen érdeklődik az általuk végzett leghétköznapibb mindennapi tevékenységek iránt.”

Több mint három évtizeddel később ez a gondolat még mindig nagyon aktuális. A popkultúra nagyjából ugyanaz maradt, és a hírességek életéről szóló tartalommal teli bulvárlapok – amelyekben gyakran értéktelen tartalmak szerepelnek a hírességek ügyintézéseiről – sokak számára kedvelt olvasmányok. A legnagyobb észrevehető különbség azonban az, hogy a popkultúra globális lett, és az emberek a világ minden táján képesek azonosulni azzal a koncepcióval, hogy híres személyiségeket emelnek piedesztálra, és érdeklődést mutatnak a hírességek életében zajló hétköznapi tevékenységek iránt.

A galériánkban elérhető Andy Warhol-nyomatok megtekintéséhez kattintson ide.

Kattintson ide.