Az őskori óceáni ragadozó egy nagy és gonosz patkósrákhoz hasonlít
Minek volt egy űrhajóra hasonlító feje, egy fényképezőgép zárját formázó szája és éles villás kapákra emlékeztető karmai? A válasz nem Guillermo del Toro legújabb teremtménye. Hanem a Cambroraster falcatus, egy 506 millió éves gerinctelen, amely az ősi tengerek egyik csúcsragadozója volt.
A korai ízeltlábúról Joe Moysiuk és Jean-Bernard Caron, a Royal Ontario Museum paleontológusai a Proceedings of the Royal Society B: Biological Sciences című folyóiratban adtak ma ismertetést. A kambriumi állat, amelynek neve egyszerre utal gereblyeszerű függelékeire és a Csillagok háborúja Millennium Falconját idéző testformájára, nem egészen olyan, mint bármi ma élő. Szaknyelven szólva a Cambroraster egy hurdiid radiodont, vagyis egy korai ízeltlábú, amely egy ananász alakú szájjal és markoló függelékkel rendelkező csoportba tartozik, amelyhez az első ismert nagyragadozók is tartoztak. Az ugyanabból a környékből származó ikonikus Anomalocaris a rokona.
A Cambroraster megdöbbentő természete csak néhány év múlva derült ki. “Az első példányokat 2014-ben találtuk” – mondja Moysiuk, amikor a paleontológusok a kanadai Kootenay Nemzeti Park kambriumi kőzetét kutatták. Azonnal világos volt, hogy a modern patkósrákhoz nagyjából hasonlító állat újdonság a paleontológiában. “A Cambroraster fejét borító páncél olyan volt, mint semmi, amit eddig láttunk.”
De nem csak egy fosszília volt. Az évekig tartó terepmunka során a kutatók több száz példányt találtak, és a Royal Ontario Museumban végzett paleo-kutatás lehetővé tette, hogy Moysiuk és Caron részletes képet alkosson az egész állatról. Tekintettel arra, hogy a Cambroraster legtöbb rokona csak darabokból ismert, a lehetőség, hogy egy teljes példányt érzékelhettek és tanulmányozhattak, ritka betekintést nyújtott egy rejtélyes állatcsoportba. “A Cambroraster esetében minden megmaradt, és vannak olyan példányaink, amelyek megmutatják, hogy a különböző testrészek hogyan artikuláltak egymással” – mondja Moysiuk.
A Cambroraster hasonlít a közelmúltban feltárt hasonló állatok keverékére. Más radiodonták közül a Cambroraster fejpajzsa sokkal többet takar a testből, mint más fajoké, mondja Allison Daley, a Lausanne-i Egyetem paleontológusa. Megjegyzi, hogy a Cambroraster szájszervei is hasonlítanak a Hurdia nevű rokon állatéra, de tüskésebbek, és a jellemzőknek ez a keveréke teszi a Cambrorastert különlegessé.
A kifejlett Cambroraster életében körülbelül egy láb hosszú lehetett, ami mai mércével mérve viszonylag aprónak tűnhet, de a maga idejében a Cambroraster az egyik legnagyobb állat volt – és anatómiája meglehetősen falánk életmódra utal.
“A Cambrorasternek figyelemre méltó táplálkozószerve van, amely egy pár elülső karomból és egy fogazott lemezekkel gyűrűzött szájból áll” – mondja Moysiuk. Ezeken a karmokon pedig tüskék vannak, amelyek fésűszerű elrendezést alkotnak. A Cambroraster valószínűleg ezeket a függelékeket használta a tengerfenék üledékének átvizsgálására, és a férgektől kezdve a korai halak rokonaiig mindent felfalt. De a gerinctelen állat szája minden bizonnyal a legfélelmetesebb tulajdonsága. Miután megragadták a karmok, Moysiuk szerint “a zsákmányt beszippantotta a kör alakú száj, és a nagy fogak több sora széttépte.”
A Cambrorasterek százait találták meg, néha tucatnyi példányt konzerváltak ugyanazon a helyen. Daley szerint nem meglepő, hogy ennyi fosszíliát találtak ebből az állatból. A Kootenay fosszilis rétegek, akárcsak a közeli Burgess Shale, világhírűek kivételes konzerváltságukról.
“Sok taxon, nem csak a Cambroraster, nagyon nagy számban található meg ezeken a helyeken, ami a Burgess Shale-t részben ettől olyan különleges” – mondja Daley. Ráadásul a Cambroraster fosszíliák közül sok olyan izolált testrész, amelyek viszonylag erősek voltak – például a karmok, a fejpajzs vagy a szájrészek, amelyek közül néhányat talán vedléskor vetettek le. Ez a vedlés megmagyarázhatja több Cambroraster egy helyen való összegyűjtését, jegyzi meg Moysiuk, mivel a modern ízeltlábúak gyakran összejönnek, hogy megszabaduljanak régi exoskeletonjuktól. Mindazonáltal az, hogy egy viszonylag kis területen ilyen sok Cambrorastert találtak, arra utal, hogy egy virágzó helyi ökoszisztéma létezett, amely gazdag táplálékkal látta el ezt a ragadozó üledékszűrőt.
A paleontológusok még mindig próbálják összerakni ennek az elveszett kambriumi világnak a részleteit. A Cambroraster lelőhelye csak mintegy 24 mérföldre van a híres Burgess-halomtól, mégis, jegyzi meg Moysiuk, a Kootenayben talált állatok közelebbi rokonságban állnak a Kínában talált fajokkal, mint kanadai szomszédaikkal. Hogy pontosan miért van ez így, az még folyamatban lévő kutatás tárgya, jegyzi meg Moysiuk, és a szakértők még mindig dolgoznak a Kootenayben talált szokatlan új élőlények listáján.
“A Marble Canyon 2012-es felfedezése óta számos új fajt írtak le, és még sok új faj várat magára” – mondja Moysiuk. És ez csak az eddig feltárt fosszilis kőzetekből származik. A Kootenay sok olyan helyet tartalmaz, amelyeket még át kell szitálni, és amelyek valószínűleg soha nem látott fajokat rejtenek.
“Az endemizmus, amikor egy faj egy meghatározott és specifikus geológiai helyre korlátozódik, magas volt a kambriumban” – mondja Daley. “Így minden újonnan felfedezett lelőhelyen sok olyan új fajt találtak, amelyek egyedülállóak a világon”. Minél többet kutatnak a szakértők, annál jobban megismerjük a kambriumi élet különös természetét.