Az alkimisták, akik megalapozták a kémia, a kohászat, a gyógyszerészet és az orvostudomány területét

Az alkímia és az alkimisták megalapozták a kémia, a bányászat és a kohászat, a gyógyszerészet és az orvostudomány területét. Amikor legközelebb bemész az orvosi rendelőbe, figyelj az orvostudomány jelképére, a caduceusra – két kígyó tekeredik egy szárnyas bot köré. Hermész Triszmegisztosztól, vagyis a Háromszoros Nagy Hermésztől származik, akit az alkímia atyjának tartanak.

Az alkímia egyik vezérelve az elemek transzmutációja volt, mintegy 2000 évvel azelőtt, hogy a transzmutáció tényleges mechanizmusait ismerték volna. A magtranszmutáció egy kémiai elemnek egy másik kémiai elemmé való átalakulása. Mivel egy elemet a protonok és neutronok száma határoz meg, magtranszmutáció akkor következik be, ha az atommagban lévő protonok vagy neutronok száma megváltozik.

A világegyetemünkben lévő összes elem csillagok nukleoszintézisével jött létre, ahol egy csillag hidrogénnel és héliummal végzett fúziós reakciói során keletkeznek elemek egészen a vasig. A vasnál nehezebb elemek szupernóvákban jönnek létre.

A transzmutáció egy másik formája akkor következik be, amikor a radioaktív elemek alfa- vagy béta-bomláson mennek keresztül, például a kálium-40 természetes módon argon-40-re bomlik. Az alkimisták célja a krizopoeia, a nem nemes fémek arannyá alakítása volt.

Az alkímia története

Az alkímia története öt korszakra osztható: a görög-egyiptomi, az arab, a latin középkori, a kora újkori és az újkori.

Az alkímiát először a Krisztus utáni első században gyakorolták. Ekkor a tudás központja az egyiptomi Alexandria városa volt, és ott keveredtek a püthagoreizmus, a platonizmus, a sztoicizmus és a gnoszticizmus filozófiái.

Hermész Triszmegisztosz neve Thot istenről származik. Ez ugyanaz a Thoth, akit az okkultista Aleister Crowley nagyon szeretett. Hermész Triszmegisztosz a Kr. u. I. században írta “Hermész negyvenkét könyvét”, amely a tudás minden területére kiterjedt, és az alkímiai tudás alapjának tekintik.

A korszak legnagyobb alkimistája a panopoliszi Zoszimosz volt, aki Kr. u. 300 körül végezte munkásságát. Zoszimosz volt talán az első feminista, számos írását egy női tanítványának, Theosebeiának címezte, és dicsérte a korai női alkimista, Zsidó Mária korábbi munkásságát. Az ő öröksége a francia és olasz konyhaművészetben használt bain-marie vagy bagno maria formájában maradt ránk.

Zoszimosz tudta, hogy a kalamin, egy cinktartalmú föld felmelegített gőzei aranyszínűvé tudják változtatni a rezet, átalakítva azt sárgarézzé, ami a cink és a réz ötvözete. Azt is tudta, hogy a higany és az arzén gőzei ezüstösre fehérítik a rezet.

Kr. u. 292-ben Diocletianus római császár elfojtott egy lázadást Egyiptomban, és elrendelte az összes alkímiai könyv elégetését. Az egyetlen fennmaradt egyiptomi alkímiai szövegek a Stockholm-papirusz és a Leyden-papirusz, amelyek Kr. u. 250 és 300 között keletkeztek. Ezek recepteket tartalmaznak a festéshez és a mesterséges drágakövek készítéséhez, a gyöngyök tisztításához és előállításához, valamint az arany- és ezüstutánzat készítéséhez.

Az arab korszak

A Kr. u. 7. században Khalid ibn Yazid Alexandriából az alkímiát az iszlám világba hozta, és megőrizte a görög alkímiai szövegeket. A görög nézetek, miszerint az anyag Tűzből, Földből, Levegőből és Vízből áll, összeolvadtak az ókori egyiptomi tudománnyal, és ennek eredménye lett a Khemia, az Egyiptomot jelentő görög szó. Az arab al határozott névelővel kiegészítve az alkímia “fekete földet” jelentett, ami a Nílus völgyének termékeny talajára utalt.

A 8. század végén Jabir ibn Hayyan bevezette az alkímia tudományos módszertanát és a laboratóriumban végzett kísérletek alkalmazását. Dzsabirt a kémia atyjának tartják. Ő javasolta a korpuszkuláris elméletet is, amely szerint minden fizikai test apró részecskékből vagy korpuszkulákból áll. Ez több mint ezer évvel az atom felfedezése előtt történt.

A latin középkor

A 8. században az arabok hozták az alkímiát Spanyolországba. Majd 1144-ben Chesteri Róbert lefordította latinra az alkímia összetételéről szóló arab könyvet. A spanyolországi Toledóból származó más fordítások olyan új szavakat vezettek be Európába, mint az alkohol és az elixír.

“Ahogy fent, úgy lent” — hermetikus axióma

Az arabok hite szerint minden fém különböző arányban higanyból és kénből áll, és hogy az alacsonyabb vagy nemes fémeket a Bölcsek Kövének nevezett anyag segítségével arannyá lehet átalakítani. A Bölcsek Kövéről azt is hitték, hogy képes halhatatlanságot adni.

A 12. században Peter Abelard francia filozófus, teológus és logikus írt az alkímiáról és az arisztotelészi gondolkodásról. Ez ugyanaz az Abelard, aki Héloise-szal való szerelmi viszonyáról ismert.

Abelardot követte Roger Bacon (1219 – 1292) angol filozófus és ferences szerzetes, aki sokat írt az optika, a nyelvészet és az orvostudomány témakörében. Bacon IV. Kelemen pápa számára készítette el Nagy művét, amelyet egyetemi tananyagként kívánt használni. Bacon mind az alkímiát, mind az asztrológiát a természetfilozófia részének tekintette.

A 13. század végére az alkímisták vegyi anyagokkal kísérleteztek, és orvosi, gyógyszerészeti és okkult témákban tettek megfigyeléseket és elméleteket.

A kora újkor

A reneszánsz idején a svájci orvos, alkímista és asztrológus Theophrastus von Hohenheim (1493 – 1541) Paracelsus néven vált ismertté. Elmélete szerint az emberek szervezetében bizonyos egyensúlyban kell lennie az ásványi anyagoknak, és a test betegségeinek kémiai gyógymódjai vannak, amelyekkel gyógyíthatóak. Más szóval az első gyógyszerek.

Az alkimisták ebben az időben a bányászatban, a boncolásban, a kohászatban, orvosként, a vegyszergyártásban és a drágakövekkel való foglalkozásban tevékenykedtek. Olyan eminenciások foglalkoztatták őket, mint II. Rudolf szent római császár és IV. Jakab skót király.

Tycho Brahe (1546-1601) dán csillagász, asztrológus és alkimista volt, aki pontos csillagászati és bolygómegfigyeléseiről volt ismert. Brahe az uraniborgi csillagvizsgálójában laboratóriumot építtetett, hogy elvégezhesse alkímiai kutatásait.

Sir Isaac Newton többet írt az alkímia témakörében, mint az optika vagy a fizika témakörében. Newton 30 éven át gyűjtötte össze a korábbi alkimisták kutatásait, azzal a céllal, hogy megtalálja a világ rejtélyeinek kulcsát.

A 17. századi német alkimista, Henning Brand mondhatta magáénak leginkább, hogy megtalálta a megfoghatatlan Bölcsek kövét. Brand emberi vizelettel kísérletezett, és fehér port desztillált belőle, amely levegővel érintkezve lángra lobbant. Brand a filozófusok köve, a foszfor után nevezte el.